TALÁLKOZÁS A BRENNEREN

Az egyik boldog 100-as Steyr tulajdonos fényképalbumában fedeztük fel ezt a felette sikerült felvételt. A barátságos bernáthegyi kutya mellett pompásan érzékelhető a 100-as Sleyr legmodernebb elveken alapuló alacsony építése ami különös stabilitást biztosít ennek a rendkívül eleven kocsinak.

ELŐGYÚJTÁS ROVAT

Megindult a nagy hacacáré az útépítés körül, folyik a boszorkányok éhes tánca a pecsenyés lábas körül, melynek mélyében állami megbízások zsíros nyelni valói serkentik fokozott nyálképződésre a mindig jeles étvágyú vállalkozói torkokat. Mindenki útépítési szakértővé lép elő, a lapok hasábjain vívja a harcát a beton az aszfalttal. a makadám a bitumennel. Luxusutak helyett most már több jó és olcsó utat építsen a kormány: kiáltja az egyik délutáni lap cikkének címe és hogy véletlenül tévedésbe ne essék senki, hát ott az alcím: Miért forszírozzák a drága betonutakat? És be akarja bizonyítani a cikkíró - aki minden valószínűség szerint inkább tagja valamelyik útépítő vállalatnak, mint az újságíró egyesületnek - hogy szerte Európában mindenhol az olcsó felületi kezelés járja. Az a felületi kezelés, melyet minden motoros oly jól ismer, mely arról híres, hogy ha márciusban elkészül, úgy októberben már járhatatlan még akkor is, ha a derék útkaparók az útszéli árok minden szemetjét is rágereblyézik, az ott rejtőző patkószegekkel egyetemben. Mi nem akarunk beleszólni a vitákba, nem az a feladatunk, hogy ennek vagy amannak az érdeknek váljunk soronként díjazott megafonozóivá. Nekünk mindegy, hogy ki kapja meg az útépítési megbízást a kormánytól. Nekünk csak az a fontos, hogy az utak nem csak addig legyenek jók, amíg azokat a magas miniszteriális szakértő bizottság átveszi. És kár is minden csataüvöltésért, hangulatcsinálásért, jutányos és jól kamatozó szellemi darmolkodásért, mert abban a reményben ringatjuk magunkat, hogy Fabinyi őnagyméltósága, aki az utolsó szót mondja ki ebben a kellemetlen mellékízektől áporodott versenyfutásban: ezúttal is az automobilizmus érdekeit fogja szem előtt tartani és nem az útépítők különböző kategóriáinak protekciókkal és hírlapi hangulatcsinálással súlyosbított és hangosított érdekeit. Végeredményben az az érdek, hogy jók legyenek az utak, hogy az útépítők közül ki keres és mennyit, ennek nem szabad egy grammnyit sem nyomnia a latban.

Bizalommal várjuk az elkövetkezendőket, annál is inkább. mert talán még sohasem volt könnyebb dolga miniszteriek, mint most. Csak rá kell ülnie valami nem túlságosan agyonrugózott benzinnyelő alkalmatosságra és végig kell járnia a különböző útkategóriákat. Meg kell kóstolnia a betont, a bitument, az aszfaltot, a makadámot, meg kell vizsgálnia, melyik út típus állt ellen a legjobban az igénybevételnek. És utána döntenie könnyebb, mint megkötnie a nyakkendőjét.

Hálásan köszönjük „Az Est”-nek, hogy kapcsolatot létesített a sintér és a motorkerékpáros között. Egyik legutóbbi számában ugyanis helyet adott egy levélnek, melyben egy bizonyos Tamás úr azt ajánlja, hogy a sintérhurkot ne a kutyák, hanem a motorkerékpárosok nyakába dobják. Az ötlet valóban nem rossz és nem marad el „Az Est” rendszeresen jelentkező ötletei mellett, méltán sorakozik az ötemeletes Zeppelinek, a háromszáz méter magas fáik és a hasonló kitalációk glédájába. Mindenesetre köszönjük és tudomásul vesszük és meg azt sem mondjuk, hogy mást várunk. „Az Est”-től például állásfoglalást a felemelt, és igazságtalan útadók ellen. Hiszen nem is remélhetjük, hogy a népszerű kora délutáni lap ismét kedvencei köze sorolja, a motorkerékpárt, mint a régi jó időkben, amikor az évente eladott 2-3000 motorkerékpár a kiadóhivatali vonatkozások aranydíján lopakodott be „Az Est”-ék és társaik szívébe.

A szerencsétlen gépjármű tulajdonosnak ma már nemcsak rendőrrel van dolga, hanem finánccal is, szerencsére csak a szelídebb zöld finánckategóriával, a csirkék és egyéb szárnyasok után szimatoló modern fekete sereggel hála Istennek, még nem. Negyedévenként meg kell jelenni a pénzügyi szakasznál ahol felragasztják a bárcát. Mivel most volt az ideje a bárcák felcsirizelésének, hát felkényszerültünk az egyik ilyen szakaszhoz, ahol az iroda falán a telefon mellett nagy tilalomtábla rémített: Titkos hatalmú beszélgetések folytatása tilos. Ugyan, ki tudna magyarázatot adni, hogy milyen célok érdekében született meg ez a tábla?

Úgy látszik szavunk nem volt a pusztába kiáltó hangja: megindultak az egyesületek, hogy kivívják az igazságtalan motorkerékpár útadó megreformálását. Az áldatlan sportpolitika sajnos itt is éreztette hálását, amikor mindenkinek össze kellett volna fognia két különálló akció vette kezdetét, külön hordozzák szerte az országban a véres kuplungot az ellenzékiek és külön azok akik, hogy úgy mondjuk benyalatosak az Apponyi téren. A cél azonban azonos, tiltakozó gyűlést szerveznek, melynek ha nem lesz hatása, úgy október elsejével százszámra állítják le a motorkerékpárokat és adják vissza a  rendszámokat. Reméljük, hogy siker koronázza az akciót és megmenthető még a motorkerékpár Magyarországon. Hiszen jóakaratban nincsen hiány az illetékeseknél, csak éppen hozzáértésben, amit az ötliteres fantázia motorkerékpárok besorolása az adólistába is igazol. És ne is csodálkozzunk ezen. Honnan ismerje meg a hangulatot az illetékes kormányszerv, amikor a napilapok nagy része hozsannát zengett az útadó rendeletért és a szaklapok között is akadt olyan, mely bár kötelessége lett volna a motorkerékpáros érdekekért is síkra szállni, mégis megelégedésének, adott kifejezést akkor, amikor az új adótarifát adta közre.