Kép: MabelAmber / Pixabay

Van jó néhány dolog, ami idegesít a magyar közlekedési kultúrában, de ez a jelenség valami teljesen új dolog. Nem tudom, hogy mikor és miért szoktunk rá, de azért írok róla, hogy minél előbb észrevegyük, és lehetőleg tegyünk ellene. Mármint azok, akik csinálják – a kioktatásnak nem vagyok híve. Ugyanis őszintén nem értem, hogy mikor lett a gyorsítósávakból lassítósáv. Miért kell autópályára felhajtáskor fékezni? Miért kell a gyorsítósávon lassítani, ezzel a közlekedés minden résztvevőjét összezavarni?

Gyerekkorom óta figyelemmel kísérem a forgalmat, mindig is érdekelt, noha jogosítványom csak 8 éve van. Az viszont mindig is evidens volt, hogy az autópályák, gyorsforgalmi utak, külvárosi főutak mellék ágait azért hozták létre, hogy kényelmesen, és legfőképp biztonságosan felvehessük a forgalom tempóját, amibe éppen beszeretnénk csatlakozni. Ugyanakkor 1-2 éve elkezdtük pont fordítva használni a gyorsítósávokat.

Fokozatosan romlott a helyzet. Először csak elvétve akadtak bizonytalanok, akik nem mertek besorolni. Általában a gyorsítósáv végéig mentek, majd a poros leállósávból várták, hogy valaki bevillogja őket maguk elé. Kezdő, bizonytalan, tök mindegy, néhány esetet el lehet nézni. Aztán egyre többször tapasztaltam, hogy megijednek egy kamiontól, vagy egy nagyobb SUV-tól is, és fura kormány rángatás mellett végül nem sikerül a besorolás.

Kép: Mikes-Photography / Pixabay

Itt most nem az olyan eseteket értem, amikor a besorolás valóban nem lehetséges, mert áll a dugó az autópályán, vagy egyszerűen nem hajlandóak egy sávval beljebb húzódni mások, vagy pont szerencsétlen ütemben érünk egymás mellé. Gyakran teljesen szabad az út, az előttem közlekedők mégis lassítanak, vagy még rosszabb, néha bele is fékeznek a gyorsítósávon. Miért? Nem figyelnek? Telefonoznak? Nem értem!

Most, a nagy nyári autópályázásokkor különösen sok hasonló inger ért, ezért gondoltam, hogy szentelek egy írást a jelenségnek. Ugyanis rendkívül balesetveszélyes gyorsítás helyett egy jó nagyot fékezni, mielőtt felmegyünk az autópályára. Általában a gyorsítósávban nagyrészt a visszapillantó tükrünket figyeljük, illetve a fejünket is gyakran elfordítjuk, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy szabad a sáv. Előre csak nagyon ritkán tudunk tekinteni, így nem szerencsés ilyenkor fékezni valaki előtt, mert könnyen koccanás lehet a vége. Egyszerűen nem számítunk rá, hogy valaki fékezni fog kigyorsítás helyett. Én legalábbis nem.

Másrészt saját magukat szivatják meg az ilyen egyének, hiszen sokkal nehezebb besorolni. Ráadásul néha a külső sávban közlekedőket is fékezésre kényszerítik az ilyen helyzetek, hiszen látják, hogy a gyorsítósáv elfogy a sofőr előtt, aki gyorsítás helyett éppen lassít. Ilyenkor a külső sávban is feltorlódik a forgalom teljesen feleslegesen, ami fokozott forgalomnál dugókhoz vezet. Légy bátor! Lépj a gázra a gyorsítósávban! Hidd el, sokkal könnyebben fogsz tudni besorolni. Ha pedig ennyire félsz felmenni egy autópályára, akkor inkább ne tedd. Szeretnénk egyben odaérni az úticélunkra.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!