ICDP
A WLTP (Könnyű Gépjárművek Világszerte Összehangolt Teszteljárása) az NEDC (Új Európai Vezetési Ciklus) szabályozást váltja, ami nevével ellentétben mára már cseppet sem új, 1980-ban vezették be. Érdemes megemlékezni róla, ugyanis közel negyven évig ez az eljárás határozta meg egy autó károsanyag-kibocsátási besorolását.
A szabályozás megújításáról az Európai Unió döntött, nem véletlenül, ugyanis az NEDC irányelvek alapján lezajlott mérések eredményei gyakran távol álltak a valóságtól. Ezeknél a teszteknél 12 kilométert kellett teljesíteni 20 perc alatt (ami 13 perc városi és 7 városon kívüli szimuláción belül 5 perc állóidőt is magában foglalt), 33 km/órás átlag- és 120 km/órás maximális sebességgel. Ez végül is nem hangzik különösebben irreálisnak, de az eredmények nem igazán tükrözték a valóságot.
Miben más a WLTP? A technikai részletek kifejtése külön cikket érdemelne, így legyen elég annyi, hogy az új mérési módszer elvileg sokkal reálisabb eredményeket fog produkálni, többek között a következő elemek bevezetésével:
Három szakaszban kerül bevezetésre, most éppen a második és a harmadik előtt állunk, így nem csoda, hogy egyre többet forog a téma a hírekben:
A WLTP-t fogja kiegészíteni az RDE (Valós Vezetési Kibocsátás) teszt, ami tényleges utcai közlekedés közben méri majd a nitrogén-oxid kibocsátást. Első szakasza szintén idén szeptembertől indul a bevezetés, de csak 2021.-től lesz kötelező elvégezni az összes újonnan eladott autóra.
Mind a két teszt az új Euro 6 C/D emissziós szabvány részét képezi.
Az új szabályozás hatásait érdemes az érintetteken keresztül szemlélni. Nyilván leginkább magukat a szabályozottakat, a gyártókat érinti, de a vásárlók és a szervizek döntéseit is befolyásolja majd.
A gyártók már tapasztalják a rövid távú hatást, ami egy ideig még fokozódni fog. Számos márka több modelljének értékesítése szünetel a WLTP mérés komplexitása miatt (az adott modell összes verzióját tesztelni az elérhető extrák variációival). Elsősorban német gyártók kényszerültek néhány modellt levenni a palettáról, de például a Lexus beszüntette a GS 450 H modell forgalmazását Európában, mert a szabályozásnak való megfeleléshez szükséges befektetést túl nagynak találták.
Hosszú távon fontos szempont, hogy a szabvány előírja, hogy adott márka teljes modellpalettájának átlagkibocsátása nem lehet magasabb, mint kilóméterenként 95 gramm kibocsátott szén-dioxid. Ennek teljesítése nehézségekbe ütközhet, de várhatóan nem lesz akkora hatása, mint a bírságok elkerülésének érdekében történő irányváltásoknak. Mára már az összes gyártó fejleszti a maga elektromos vagy hibrid modelljeit, amik megléte által a küszöbön belül maradhatnak, elkerülve így a több milliárd eurós bírságokat.
A vásárlók számára a szabályozás elsősorban az árak tekintetében érezteti majd hatását.
Rengeteg a bizonytalanság. Nem tudjuk, hogy a modellek típusbizonyítványainak megszerzése mennyi időt vesz igénybe. Nem tudjuk, hogy a vásárlók megfizetik-e majd a kényszerűségből beszerelt technológiák árát.
– foglalta össze a Renault vezére, Carlos Ghosn.
A szervizek egészen új szerepben találhatják magukat a szabályozások teljes életbe lépésével. Néhány éven belül az összes új autónak a határértékeken belül kell teljesítenie, de ahogy hasonló helyzetekben, időnként újra el kell végezni a mérést, hiszen az alkatrészek kopnak, elhasználódnak, annak pedig nincs túl sok értelme, ha az autók 1-2 év után már a határértéken kívül teljesítenek. Ennek ellenőrzése minden bizonnyal a különböző szervizek feladata lesz.
Mindezt figyelembe véve mondhatjuk, hogy az autók károsanyag-kibocsátási szabályozásának új korszakába érünk, ami jelentősen átalakíthatja az európai modellpalettákat.