Szodfridt Imre termékeny és sokoldalú fejlesztőmérnök volt. Egy, a Porsche által készített összeállítás több tucatnyi szabadalmát sorolja fel, köztük egy kisautót padló alatti motorral, hidraulikus sebességváltót, a duplakuplungos váltót és több motorkerékpárt is.

Szodfridt Imre 1930-ban született Győrött. Édesapja, Szodfridt József a második világháború során a Magyar Waggon és Gépgyár gépkocsigyártó részlegének műhelyfőnökeként tevékenykedett, később főmérnöki pozícióban dolgozott. Imre is itt tanult meg bánni az esztergapaddal. 1950-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Közúti Járművek szakára, ahol Jurek Aurél keze alatt tanult. Tanulmányai közben az egyetem Haladás sportkörének színeiben saját maga által tuningolt Csepel motorokkal versenyzett. 1954. decemberében megkapta diplomáját. 1955-ben a Csepel Autógyárnál helyezkedett el technológusként. 1956-ban átigazolt a Csepel Motorkerékpárgyárhoz, ahol részt vett a 175 cm3-es prototípus megtervezésében. A Kohó- és Gépipari Minisztérium 1956. őszén meghirdetett törpeautó-pályázatára három különböző tervet is beadott, amelyek közül a „Fakutyát” 2500 forintos jutalomban részesítették.

„Nagyon szerettem a munkámat”, mesélte az Autó-Motor riporterének 1985-ben, „de nem tudtam kiélni magamat. Noha egy szót sem tudtam németül [1957-ben] kimentem az NSZK-ba, és állást vállaltam a kisautókat gyártó Goggomobil-nál”. Alig egy évig maradt a Goggomobil-nál, majd rövid ideig az Eicher traktorgyárban időzött. 1958-1960. között a Volkswagennél a rugózás problémáit kutatta, „majd a sebességváltó csoport előtervezőjeként a VW 411 típus sebességváltójának előtervezését végeztem”. 1960-1962. között a Mercedes alkalmazottja lett. Itt autóbuszok alvázszerkezetét és hajtóműveit tökéletesítette.

1962-ben lépett be a Porschéhoz, ahol több évtizeden átívelő, sikeres karriert futott be. „Eleinte a sebességváltó-tervezés csoportvezetője voltam, később a versenyosztályon dolgoztam”. 1969-ben szabadalmaztatta a duplakuplungos váltó első változatát. Bár korábban már mások is próbálkoztak hasonló szerkezettel, de Szodfridt konstrukciója lett az első, amely a gyakorlatban is használhatónak bizonyult.

Az alapötlet egy, a Matra részére fejlesztett versenyautó-váltó volt, amelyet egy, a 24 órás LeMans versenyen résztvevő járműhöz rendeltek. E szerkezet továbbfejlesztéséből született meg a Porsche Doppelkupplungsgetriebe, melynek első működő prototípusa 1980-ban készült el. A konstrukció 1984-től a C csoportos Porsche 962 versenyautóban bizonyított, de még további 20 évnek kellett eltenie, mire tömegyártásba került, s a Volkswagen egyik sorozatgyártású modelljében megindulhatott mai napig tartó sikertörténete.

Szodfridt számára a duplakuplungos váltó csak egyike volt a számtalan találmánynak: „[az 1960-as évekbena Volkswagen megbízta a munkahelyemet a padló alatti motortervem kivitelezésére, amelyet két év múlva el is készítettek. Megkezdődött a felszerszámozás és amikor már 150 millió márkát elnyelt a munka a Volkswagen új vezérigazgatót kapott, aki az Auditól jött át. Ő leállítttatta a munkát, és a saját stábjával új típuson kezdett dolgozni. Ez lett a Golf”.

Eközben Szodfridtnak arra is jutott ideje, hogy 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen megvédje a „kétütemű feltöltött motorok áramlástani vizsgálata” című doktori disszertációját.

Az 1985-ös interjúban mesélt „saját jól felszerelt műhelyéről” is. „Működik már az autóba, esetleg repülőgépbe is alkalmas padló alatti motorom, ennek súlya, űrtartalmától függően 25-30 kg”. 1980-ban SZ Melina néven versenymotorkerékpárt épített. A 118 kilós, 500 cm3-es kétütemű motorral szerelt járművet a szaklapok is bemutatták. Paulovits Imre szakíró így vélekedik a járműről: „90 fokos, V4-es, 500-as blokkot épített. A koncepció hasonlított a Honda NR500-hoz, amely nagyjából ugyanakkor épült, szintén 16”-os kerekekkel. Sajnos a kis hasmagasság miatt a motort nem lehett bedönteni. Túl drága is lett volna, hiszen akkor egy használt Yamaha TZ350-t ötezer márkáért lehetett megvásárolni”

Szodfridt 1988-ban elkészítette egy kis méretű sportkocsi ötletét, amelyet élete végéig a Boxster előképének tekintett.

Négy évvel később kilépett a Porschétól, s szabadúszó tanácsadóként folytatta tevékenységét. Ezen kívül a stuttgarti egyetemen is oktatott. 2012-ben hunyt el.

A svájci Automobil Revue 1986-os cikke a duplakuplungos váltóról

Lánya, Katalin, aki gondosan őrzi édesapja emlékét találkozásunkkor is kihangsúlyozta, hogy Édesapja mindig is őrizte magyarságát, sosem felejtette el, hogy Magyarországon alapozta meg szakmai tudását.

„Édesapám éjjel nappal tervezett. Gyermekkoromban minden motor előtt megálltunk, és a fékről, a váltóról vagy valami más alkatrészről magyarázott. Ha kellett, akkor bármilyen papírfecnit megragadott, hogy ötleteit rögzíthesse. A stuttgarti egyetemen, ahol majdnem élete végéig oktatott, ezt a lelkesedést adta tovább az egyetemistáknak. Arról is híres volt, hogy mindíg a legoptimálisabb megoldást kereste. Sohasem elégedett meg az első ötlettel. Ez a saját munkájára éppúgy vonatkozott, mint a tanítványai által benyújtott munkákra”.