Ha volt újautó, amit vártam idén, akkor az mindenképp a Peugeot 408, hiszen nem bírtam felfogni, hogy a Peugeot miként volt képes egy ennyire menő formatervet az utcára küldeni. Éppen egy ráérősebb hetemen kaparintottam meg tesztre, ezért több napon át csak ültem és bámultam: ezt mégis hogy? Még a műanyag kerékjárati ívek felett is van egy extra törés, a hátsó lámpaív törésében is van törés, a szárny konkrétan két ördögszarv, az oldalsó ablakot pedig kíméletlenül meghúzták hátrafelé. Egyszerűen lenyűgöző, hogy mi munkát beletettek a tervezők a 408-asba, és akkor még nem is a hibridek formabontó, hamisíthatatlanul francia formajegyekkel rendelkező aerofelnijével kaptam.

Van egy alapvető sportos fizimiskája, köszönhetően a vadul meghúzott nappali menetfényeknek, és persze a szokatlanul lapos sziluettnek, ami valahol a szedán és a kupé között van félúton. Azt már megszokhattuk a Peugeot-tól, hogy kívül-belül meglepően laposak az autóik – de nagyon fontos, hogy mégsem szűkek –, és úgy tűnik, hogy ezzel a szokással nem is kívánnak egyhamar szakítani, mert többször is lenyilatkozták, hogy a szedán formavilág aerodinamikailag remekül működik a villanyos világban is. Mindezt úgy, hogy a Peugeot 408 emellett magas is. Mármint valóban magas, pedig számozása alapján nem tartozik az SUV kínálatba.

Papíron 18,8 centiméter magas, de a valóságban ennél is magasabbnak érződött. Gond nélkül lépdel át bármilyen dombos, saras terepen. Igazi francia mindenes, amelyik autópályán hangtalanul suhan, majd vidéken elvisz a telek végébe is. Sok szempontból sokkal felnőttesebb, komolyabban vehető a kínálat többi tagjánál. Ahogy az ajtói és ablakai finoman csukódnak, ahogy azonnal kényelmes és könnyen belakható az utastere, vagy amilyen puhán fut. Talán hallgattak a futóművet érő kritikákra, és egy valamivel puhább, de a kátyúkat mindenképp érdemben jobban tűrő futóművet terveztek alá. Itt már nincsenek furcsa kilengések oldalra vagy kellemetlen felütések, noha a rugózása még mindig viszonylag feszesnek mondható.

Nálam az 1,2 literes, háromhengeres alapmotorjával járt, ami egyébként a kínálat egyetlen nem plug-in hibrid hajtáslánca. Ennek megfelelően ára is jóval kedvezőbb. Jelenlegi árlistája szerint 14 millióról indít, alapból 8-fokozatú automataváltóval – kézi már egyáltalán nincs –, és a teszthét során bizonyította, hogy a 130 lóerő is tökéletesen elég hozzá. Oké, ahogy a legtöbb háromhengeresnél, itt is valamelyest késlekedik elinduláskor a gázreakció, viszont mindig rendelkezett elég erőtartalékkal. Motorhang csak alacsony tempónál szűrődik be, városon kívül, vagy autópályán egyáltalán nem, és a szélzaj is minimális.

Odabent már összesen három kijelző dolgozik: egy remekül konfigurálható digitális műszercsoport, ami ráadásul alapáron jár, az i-Connect új, szélesvásznú generációja, ami sokkal átláthatóbb és felhasználóbarátabb lett, illetve alatta már ott van az i-Toggle érintős gombsor is. Utóbbi kettőn egyszerre fut végig az üdvözlőgrafika, ami elég menő, ahogy az egész utastér elrendezése modern és letisztult. Miközben arra is odafigyeltek, hogy a lecsapott tetővonal mellett is maradjon elég fejtér a hátul ülőknek. A lábtérről nem is beszélve, ami méretével inkább a felső-középkategóriát idézi, mint a kompaktokat.

Látszik, hogy minden szempontból igyekeztek felkészíteni a kor kihívásaira a 408-ast. Jól érzik, hogy a crossoverek már nem menők, ezért egy kupésított, vagány formavilágot kapott, miközben emelt hasmagasságával tud mindent, amit egy városi terepjárótól elvárnánk. A modern Peugeot anyagok itt is remekül érvényesülnek, az utastér divatos, kényelmes és praktikus: az alul-felül lecsapott volántól kezdve, a több emeletes, telefontöltős középkonzolon át, egészen az 536 literes csomagtartóig (plug-in hybrid esetén csak 471 liter), ami remek érték a kategóriában. Fogyasztása pedig mindig 7 liter alatt tudott maradni, autópályán akár 6 literig is lecsúszott.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!