Aki egyszer elindul biciklizni, az előbb-utóbb szeretne megállni is, amihez elengedhetetlen a jól működő fékberendezés. A KRESZ is előírja, hogy a kerékpár kötelező felszerelése a „két, egymástól függetlenül működtethető, száraz és nedves időben egyaránt hatásos fékszerkezet, amelyek közül az egyik az első, a másik a hátsó kerékre hat”. A bicikli alapvető működése nem sokat változott az elmúlt több mint száz évben, de a fékek terén több újítás is volt, és számos változat még ma is használatban van. Mutatjuk a legfontosabbakat. 

Kontrafék

A fiatalabbak lehet, hogy nem is ismerik, de régebben az átlagos, hétköznapi használatra szánt kerékpárokon szinte kivétel nélkül kontrafék volt. A technológia azóta sem tűnt el, a hagyományos, városi tekerésre tervezett bicikliken máig előszeretettel használják a gyártók olcsósága és megbízhatósága miatt. 

A kontraféket Torpedo néven 1903-ban dobta piacra a feltalálója, Ernst Sachs. Emiatt sokan csak torpedóagynak hívták ezt a hátsó kerékpáragyat. Lényege, hogy lehetővé teszi a gurulást tekerés nélkül – ebben hasonlít a szabadonfutó agyhoz –, fékezni pedig a hajtókarok hátrafelé tekerésével lehet, innek ered a kontrafék elnevezés.

A kontrafék egyik óriási előnye, hogy nagyon megbízható, akár még ilyen állapotban is

A kontrafék előnye, hogy évtizedeken keresztül képes üzembiztosan működni, bár a javítása elég bonyulult. Zárt kialakítása miatt a fékhatást nem befolyásolja az időjárás, valamint nincs szükség bowdenre, illetve fékkarra sem. A kontrafék hátránya, hogy elindulásnál kissé körülményes a hajtókarok (pedálok) megfelelő helyzetbe állítása, és a súlya is nagyobb a többi féktípushoz képest. Emellett vészhelyzetben lassabb lehet a fékezés vele, hiszen előbb hátrafelé kell tekerni a pedált, hogy létrejöjjön a fékhatás.

Patkófék vagy országúti fék

A köznyelvben a formájuk miatt csak patkóféknek hívják azokat az oldalhúzású fékeket, amelyek a fékpofákat rászorítják a felnire, és így lassítják a kereket és a biciklit. A másik gyakori elnevezése az országút fék, mivel leginkább az országúti kerékpárokon jellemzőek. 

A régi, egyforgáspontos országúti fék

Az oldalhúzású fék általában egyetlan csavarral rögzül a vázhoz vagy a villához, a kormányra szerelt fékkar pedig bowdennel van összekötve a fékkel. Régebbi típusának csak egy forgáspontja volt a rögzítésnél, de szilárd burkolaton használva kis mérete ellenére megfelelő fékhatást biztosított. 

Az 1990-es években aztán megjelent a kétforgáspontos oldalhúzási fék, amelynél egy újabb forgáspontot iktattak be a szerkezetbe. Ezzel orvosolták azt a problémát, hogy a korábbi változatot nehéz volt középre beállítani, vagyis a fékpofák egyik oldalon közelebb voltak a felnikhez, mint a mások oldalon, így nem volt optimális a fékhatás. Két forgásponttal már jóval egyszerűbb a pontos beállítás, és a fékhatás is jóval erősebb. Persze figyelembe kell venni, hogy az országúti fékek esős időben gyengébben fognak, valamint kopnak a felnik és a fékpofák is. 

A modern, kétforgáspontos országúti fék sokkal jobb fékhatást biztosít

A régebbi egyforgáspontos féktest bizonyos megkötésekkel kicserélhető modern kétforgáspontosra, de oda kell figyelni a fék benyúlásának mértékére. A legtöbb modern országúti fék rövidebb, így gyakran nem szerelhető fel a régebbi biciklikre, ahol esetleg még sárvédő is volt a fék alatt. 

Cantilever fék

A magyarosan csak kantiféknek nevezett típust a váz támvilláján, illetve az első villán található rögzítési pontokra lehet felszerelni. A jobb és bal oldali féktestet középen egy rövid bovden köti össze, ezt húzzuk a fékkarba bekötött bovdennel. 

Így néz ki egy cantilever fék, amelyet már leváltott a V-fék

Azért fejlesztették ki, hogy a hegyikerékpárok szélesebb kerekeihez is legyen megfelelő fék, mert az országúti fékeket nem lehet felszereni a szélesebb abronccsal rendelkező bringákra. Ma már főleg csak régebbi típusú mountain bike-okon, cyclocross, esetleg túrakerékpárokon találkozhatunk vele.

V-fék

A legelterjedett kerékpáros fékrendszer jelenleg a V-fék. Ugyanolyan villán lévő fékcsonkokra lehet rögzíteni, mint a cantilever féket, de nem középről-felülről, hanem oldalról húzzuk össze a hosszabb féktesteket. Így jóval erősebb fékhatást biztosítanak, megbízhatóan működnek, és viszonylag egyszerű a karbantartásuk, otthon is könnyedén megszerelhetők. 

Hasznos tipp, hogy a kantiféket könnyedén kicserélhetjük V-fékre, így viszonylag kis befektetéssel jelentősen javíthatjuk a fékhatást. Bár mindent egybevetve a V-fék remekül ötvözi a megbízhatóságot, a jó fékerőt, a könnyű súlyt, ne feledjük, hogy ez a féktípus is egy felnira ható fék, vagyis esős, sáros időben, a szennyeződések hatására drasztikusan csökkenhet a fékhatás. 

Tárcsafék

A leghatékonyabb fékhatás a tárcsafékekkel érhető el, mivel a többi fékkel ellentétben – kivéve a kontrát – itt már nem függ a felni állapotától a fékezés. A kerék közepén, a tengelyre szerelve található a féktárcsa, amelyhez odaszorul a fékbetét, ezáltal a rendszer jóval kevésbé függ az időjárási körülményektől, esős időben is megbízhatóan működik. Ezek miatt eleinte a hegyikerékpárokon és downhill-bringákon használták, de ma már mindenféle kerékpártípusra szerelik az országútitól a városiig. 

A tárcsafékek adják a legjobb fékhatást, de drágábbak

A tárcsafékeknek két fajtája létezik: a mechanikus és a hidraulikus. A mechanikus rendszer a V-fékkarral kompatilibis, mivel egy bovden segítségével hozzuk működésbe a féket. Ez egyszerűbb és olcsóbb konstrukció, és a karbantartása is könnyebb. A hidraulikus tárcsafékeknél olaj van a rendszerben, és annak segítségével valósul meg a fékezés. Rendkívül finoman adagolható, akár egy ujjal is, viszont mivel műszakilag bonyolultabb megoldásról van szó, drágább, és a karbantartása is nehezebb.

Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történetünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!