közlekedési lámpa
Kicsi gyerekkorunkban megtanultuk a közlekedési lámpák jelzéseit. Ezeket ismerte már minden óvodás, függetlenül attól, hogy nagyvárosi gyerkőc volt-e. Sokan először a „Stop! Közlekedj okosan” diafilmből memorizáltuk a három szín jelentését. Ami azóta is megkérdőjelezhetetlen minden közlekedő számára.
És legtöbbünknek természetes, hogy a lámpák függőlegesek. De vannak a világnak olyan területei, ahol láthatunk vízszintesen elhelyezett lámpákat is. Vajon mi ennek az oka? Pusztán az esztétikum vagy a célszerűség vezérli az elhelyezés elvét?
A válaszhoz érdemes egy gondolatnyi kitekintést tenni: az első közlekedési lámpát 1868-ban helyezték forgalomba, Londonban. A lovaskocsik növekvő torlódása az adott kereszteződésben egyre inkább veszélyeztette a gyalogosokat, ezért egy lámpaoszlopot állítottak fel, amelynek felső része keresztre hasonlított. A szemafor jelzőkarjai fel-le mozogtak, imitálva a forgalomirányító rendőrök jelzéseit, illetve piros és zöld gázlámpákat használtak éjszaka. De az első lámpák kialakítása még nem volt biztonságos, működtetésükhöz a talajban lévő csőből kellett gázt táplálni és a gázszivárgás többször robbanáshoz vezetett. Ezért ezeket megszüntették és a következő 60 évben teljesen betiltották a közlekedési lámpákat.
A közlekedési lámpák 1929-ben tértek vissza a brit utcákra, miután 1921-ben feltalálták a háromlámpás jelzőrendszert Detroitban.
Ezt használjuk ma is, illetve hamarosan el fog terjedni a fehérrel kiegészített, négyszínű lámpa.
És várható még egy újdonság elterjedése is, amivel még soha korábban nem találkozhattunk és amit a digitális függőség indokol.
Bár kétségkívül a leggyakoribb a függőleges elhelyezés, a vízszintes tájolásnak is vannak előnyei.
Vízszintes lámpákkal találkozhatunk például egyes amerikai államokban, mint Texasban, Floridában, Nebraskában vagy Új-Mexikóban, valamint Japánban, Dél-Koreaban, Tajvanon.
Forrás: motor1.com, aljazeera.com