Éppen pár napja volt szerencsém elsétálni a Chrysler Building mellett Manhattanben, és elgondolkoztam: vajon mit tudott egykor a világ egyik legnagyobb autógyártója, hogy megengedhetett magának egy ennyire impozáns székházat New York kellős közepén? Úgyhogy elkezdtek kutakodni, és rendkívül izgalmas koncepcióautókra találtam, amik újításaikkal megelőzték korukat.

Chrysler Thunderbolt (1940)

Kezdjünk is egy korai darabbal, méghozzá a Thunderbolt nevű 1940-es koncepcióval, ami Walter P. Chrysler méltán híres Airflowjának újító, áramvonalas kaszniját gondolta tovább. Elsők között használtak szélcsatornát a fejlesztés során, a Thunderbolt show car pedig a kor divatja szerint egy hatalmas, kétüléses, nyitható keménytetős roadster volt, ami méltó folytatása lett volna az Airflow sorozatnak, ugyanakkor az eladási számok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, úgyhogy a gyárnak ismét vissza kellett állnia a konzervatívabb megközelítéshez.

Chrysler D’ Elegance (1952)

Minden bizonnyal a legelegánsabb 50-es évekbeli koncepciója a Chryslernek a D’ Elegance volt, és nem csak azért, mert így nevezték. A D’ Elegance egy volt azon „idea car-ok” közül, amiknek a megtervezéséhez az olasz Carrozzeria Ghia formatervező csapatot kérték fel. Ha máshonnan nem is, a Volkswagen Karmann Ghia miatt már egészen biztosan ismerősen cseng mindenkinek a név, és ismerősek lehetnek a klasszikus vonalak is az autó kaszniján. Egyébként 2017-ben 885 ezer dollárért kelte el egy ilyen példány.

Chrysler Turboflite (1961)

Aztán a hatvanas évek rakéta és atomőrülete az autótervezőket is megihlette, így születhettek olyan elképesztően futurisztikus koncepciók, mint a Chrysler Turboflite – természetesen gázturbina motorral. Az egész autó áramvonalasnak készült, az űrhajókat idéző buborék ablak kialakítással, viszont annyira kevés leszorítóereje volt, hogy még egy valóban hatékony szárnyat is kellett rá tervezni. Egyébként a Chrysler már a 40-es évektől kísérletezett a gázturbinás autókkal, később pedig a Ghiával közösen 50 prototípust készítettek tesztelésre, de olyan magas volt az üzemanyag-fogyasztás és a fenntartási költség, hogy 1979-ben végleg felhagytak a technológia kutatásával.

Chrysler Cordoba de Oro (1970)

Valami igazán különlegeset kellett dobbantani a tizedfordulóra, ekkor leplezték le az 1970-es Chicagói Autószalonon azt a Cordoba de Oro tanulmányt, ami egy A-oszlopok nélküli, csapott tetős, fedett hátsó kerékjáratos ördög volt, egyenesen egy utópisztikus világból. A koncepcióautó külső jegyei később meghatározták a Chrylser dizájnvonalát, ugyanakkor hasonlóan nagy autókra nem mutatkozott később igény az olajkrízis miatt.

Chrysler Portofino (1987)

Nem véletlen a futurisztikus olasz dizájn és elnevezés: a Portofinot azért alkotta a Chrysler, mert ebben az évben vásárolták fel a Lamborghinit. Ezt a tényt pedig egy lapos, négy sirályszárnyas ajtós sportkupéval akarták a világ orra alá dörgölni. Pedig a nyolcvanas évek elején a csőd szélén állt az amerikai gyártó, viszont újító egyterűivel megmenekült a végső elhasalástól, és büszkén fogott bele hasonló projektekbe. Később 20 éven át határozta meg a Chrysler modellek külsejét ez a koncepció.

Chrysler 300M (1991)

Egy autó a gyerekkori szobám plakátjairól a 300M, ami nem összekeverendő a néhol még ma is kapható dobozszedánnal. A 90-es években saját határait kereste a Chrysler, így születhetett meg egy ennyire vad, négyajtós sportkupé is, amibe a Viper V10-es motorját dobták. Kissé definiálhatatlan gombóc formája később rengeteg megmagyarázhatatlan modell szült, mint amilyen például a PT Cruiser.

Chrysler ME Four-Twelve (2004)

Zárjuk a sort egy 2004-es koncepcióval, ami meghatározta korszaka összes autós szimulátorát, hiszen annyira eltért a Chrysler korábbi vonalától. Ahogy neve is utal rá, egy négyturbós V12 dolgozott az ME Four-Twelve-ben, amit az AMG fejlesztett, és ha ez nem lenne elég, a motort a kaszni kellős közepén helyezték el, hogy egy igazi hiperautót gyúrjanak a koncepcióból. Mi több, ez nem csak egy koncepció volt, a Chrysler komolyan gondolta, hogy bemutatja ezt a modellt a piacon, és már a sajtó munkatársai is vezethették. Azonban egy nagyon kicsi csapat dolgozott rajta, nagyon kicsi büdzséből, rekord idő alatt, ami nem tett jót a projektnek. Ráadásul annyira aggódtak, hogy egy ilyen középmotoros sportautó nem férne a kínálatban, hogy inkább törölték a projektet.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!