A látó emberek természetesnek veszik, hogy különösebb gond nélkül eljutnak egyik helyről a másikra, gyalog, kerékpárral vagy autóval közlekedve. Persze ez sem mindig egyszerű vagy veszélytelen – gondoljunk csak a dugókra vagy a baleseti kockázatra –, de a vakok és gyengénlátók sokkal nehezebb helyzetben vannak, ha a mindennapi közlekedésről van szó. 

A látássérültek többsége fehér bottal közlekedik, de nem mindenki

Többségük fehér bottal vagy vakvezető kutyával közlekedik, egyrészt az akadályok kikerülése miatt, másrészt azért, hogy így jelezzék a közlekedés többi résztevőjének: figyelj rám, mert nem látok. Sok gyengénlátó azonban bot nélkül jár az utcán, mert látásuk elegendő az úttesten való biztonságos átkeléshez és az akadályok kikerüléséhez. 

Hogyan segítsünk egy látássérültnek?

A vakok és gyengénlátók közlekedését leginkább az akadálymentes infrastruktúra fejlesztésével lehet segíteni, de sok esetben mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy könnyebb legyen számukra a közlekedés. Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat arról, hogyan segítsünk egy látássérült embert. 

Ha az utcán kísérő nélkül, bizonytalanul közlekedő látássérült emberrel találkozol, kérdezd meg tőle, hogy tudsz-e segíteni. Nagyon fontos, hogy megkérdezd, valóban szüksége van-e segítségre, mert sajnos a jó szándék is okozhat problémát. Tipikus példa erre, amikor egy vak ember áll a járdán, aztán hirtelen valaki karon ragadja, és szó nélkül átviszi az út túloldalára. Aztán jöhet vissza, mert nem is arra akart menni. Alapszabály, hogy a látássérült embernek csak az ő beleegyezésével segítsünk.

• Amennyiben elfogadja a felajánlott segítséget, ne csak szavakkal irányítsuk, hogy merre kellene haladnia. A látássérült embert a karjánál fogva vezessük, vagy hagyjuk, hogy ő karoljon belénk, és haladjunk egy lépéssel előtte. Ha kicsivel mögöttünk vezetjük, ajtón vagy szűk helyen haladva az a legbiztonságosabb. 
• Járdaszegélynél a le- és fellépésnél lassítsunk, közvetlenül előtte pedig szóljunk, hogy most fel-, illetve le kell lépni. 
• Lépcső előtt is szóljunk, hogy mi következik, és azt is tegyük hozzá, hogy felfelé vagy lefelé visz a lépcső. Ha van korlát, tegyük rá a látássérült ember kezét. Az utolsó lépcsőfoknál szóljunk, hogy ez az utolsó. 
• Tömegközlekedésnél nagy segítség, ha elmondjuk, melyik járat érkezik a megállóba. Felszálláskor az a legcélravezetőbb, ha a nyitott ajtóhoz kísérjük, és a kezét a kapaszkodóra tesszük (ha van kapaszkodó). Ha nem alacsony padlós a jármű, akkor figyelmeztessük a lépcsőre is, és mondjuk meg a lépcsőfokok számát is. 
• Ha átadjuk a helyünket egy látássérült embernek a buszon, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely. Mondjuk meg az irányt, de a legjobb, ha megfogjuk a könyökét, és odavezetjük az ülőhelyhez. Ha állni akar, akkor azzal segíthetünk, ha a kezét a megfelelő kapaszkodóra tesszük.

A szétdobált elektromos rollerek is nehezítik a közlekedést

Bár a hazai városokban egyre több az akadálymentes infrastruktúra – átkelőhelyek, járművek, közlekedési megállók és vezetősávok –, ezekből még mindig nincs annyi, hogy egy összefüggő rendszert alkotva segítse a vakok és gyengénlátók mindennapjait. Sőt, vannak olyan akadályok, tereptárgyak, amelyek sok nehézséget és bosszúságot, és akár veszélyt jelentenek számukra. 

A látók bele sem gondolnak, de például a falra szerelt telefonfülkék és postaládák észrevehetetlen akadályt jelentenek a fehér bottal közlekedőknek. Hiába próbálják letapogatni a botjukkal a járdát, nem veszik észre a telefonfülkét, és nekimennek. Szintén problémát okoz számukra, ha felújítanak, lezárnak vagy átalakítanak egy közteret vagy utcaszakaszt, hiszen az addig megismert terület minden előjel nélkül, egyik napról a megváltozik. 

A fővárosban a szétdobált elektromos rollerek is nehezítik a gyengénlátók közlekedését, erre a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány hívta fel a figyelmet. A fehér botjuk megakadhat a rollerben vagy a segítő kutya váratlanul irányt változtathat, ami nem csak nagyban lassítja a haladásukat, de balesetveszélyes is. 

Utazás és vakvezető kutya

A vak és látássérült személyek a helyi közösségi közlekedés járatain ingyenesen utazhatnak, helyközi jegyet és bérletet pedig 90 százalékos kedvezménnyel válthatnak. Ennek az a feltétele, hogy az illető rendelkezzen a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének arcképes igazolványával. A kedvezményeket egy kísérő is igénybe veheti, de csak addig, amíg a látássérültet kíséri. 

A vakvezető kutyák ingyen és szájkosár nélkül utazhatnak a tömegközlekedési járatokon. Sajnos ez sokan nem tudják, előfordultak olyan esetek is, amikor a buszsofőr követelte a kutya szájkosarát vagy a jegyét. Az is fontos szabály, hogy a vakvezető kutyák a gazdájukkal minden olyan létesítménybe bemehetnek, amelyek mindenki számára nyitva állnak, legyen az élelmiszerbolt, posta, iskola, orvosi rendelő vagy étterem.

Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történetünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!