Elsőre, messziről nézve nem tetszett. Persze, mert nem motorkerékpár, hanem robogó. Közelről már felfedeztem a Hondára jellemző finom, átgondolt részleteket, és azt, hogy itt a praktikum az első. Ami ezután még lehetséges, az a dizájnerek dolga. Ráültem – mint egy hokedli. De minden a helyén van, az üléspozíció kényelmes, a nyereg jó, meg kell szokni (legalábbis egy motorosnak) hogy nincs a térdeim között a benzintank. A lábak eső és szél elleni védelme jó. Legalábbis a vezetőnél.

A műszerfal minden szükséges információt megmutat, vagyis a sebességet, a hűtőfolyadék hőmérsékletét, a benzintartály szintjét, a megtett kilométert és az időt. Az alsó LCD-s kijelző átállítható napi km vagy a fogyasztás kijelzésére. Ennél többre nincs szükség, még ez is több, mint egy átlagos robogó műszerfalának tudása. És még szép is.

Induljunk! A kulcsot nem kell elővenni, maradhat a zsebben, ez az extra a minőségi motorkerékpároknál szokásos. 

Ez a főkapcsoló. Ha elfordítom, diszkrét kék fénygyűrű világít. Jobbra fordítva a SEAT gombbal nyitható az ülés, alatta csomagtartó. Benyomva és tovább fordítva „gyújtás”. Automata robogóknál szokásos módon, az egyik fékkart meghúzva és az indítógombot megnyomva olyan finoman indul be a motor, hogy átlagos utcazajban figyelnem kell, valóban forog?

Start! És jön a meglepetés: az átlagos kereszteződésben elindulva a túloldalon már 50 körül suhan a kis bringa, és körülöttem senki. Ja, elaludtak… És ez később is így volt… Pedig ha én ülök rajta, nagyon leromlik a kg/LE arány.

Ezt a járgányt a városi forgalomra találták ki. Keskeny, fürge (50-60-ig mindenképpen), minden résbe befér, szinte helyben megfordul, és ha előre gurulok vele a stopvonalig, elindulásnál nem tartom fel a többieket.

A 16 colos kerekek küzdenek a budapesti utak csatornafedeleivel és lukaival. Jobbak, mint a kisebb kerekű robogóknál, de nem ők a hibásak a rázásért.

De lássuk az országutat! Tudom, azt írtam, ez városi közlekedési eszköz. De ki akartam próbálni, milyen az országúton. Nomeg sok évvel ezelőtt én is 125-össel kezdtem a motorozást, egy 8,5 lóerős MZ-vel. Felkészültem lelkileg a szenvedésre, a gyors, mindig előzni akaró autósokra, előre féltem az autópályától, stb, stb.

És mi történt? Olyan könnyen elérte a 90-et, hogy kezdett oldódni bennem a feszültség. Semmi probléma, mentünk együtt a többiekkel (már akik betartották a szabályokat…). Az automata erőátvitelt csak dícsérni tudom, mindig a nyomaték-tartományban pörgött a motor, és a gázmarkolat mozdítására azonnal reagált. Irány a Pilis! Ezek után már alig lepődtem meg, hogy hegynek fel is megvolt a 80 km/ó. A hegyekben, a kanyarokban semmi libegés, amit a gyengébb robogók ilyen helyeken bemutatnak. 

Ja, a futómű… Komoly első villa, hátul két rugóegység, állítható előfeszítéssel. Igen, így értem. És a fék… Elöl, hátul tárcsa, és ABS! Ez igen! A váz elég merev annak ellenére, hogy középen csak a taposó alatt húzódik.

Na, jöhet az autópálya! Majd besorolok két kamion közé, és elbújok a szélárnyékban… Hoppá! Ez a motor 90-től is még megy! Szóval 100 felett előzgettem a kamionokat. Egyszer csak kis remegés jelentkezett. Mi lehet? Aha, a korlátozó… 118 km/ó-nál beavatkozott. Lehet, hogy volt egy kis hátszél?... De akkor is, nagyon jól helytállt a kisaranyos. Mi tagadás, megkedveltük egymást. Az együtt töltött idő alatt egyre nagyobb kedvvel ment, (vagy csak megszerettem?…) és nagyon sajnáltam, amikor vissza kellett adni. És ha hozzáteszem a fogyasztást, ami 2 liter körül alakult 100 km-enként, érthető a szimpátia.

Pirosban is szép…

Mit is mondjak még? Említhetem a LED-es világítást, kivéve az irányjelzőket (szép is jó is), azt, hogy ha szerviz kell neki, diszkréten figyelmeztet a műszerfalon, egy kis rekeszben 12V-os aljzat pl. telefontöltésre, az ülés alatti csomagtartóba befér egy sisak (no nem az én XL-es nagy sisakom), de az extra hátsó csomagdoboz már elnyel egy nagyobb sisakot is, és szükség esetén ketten is ráülhetnek. Vagy itt van a start-stop. Mi? Ja, ez városi járgány… De kikapcsolható, ha valakit idegesít. 

Lehet, hogy kicsit nagyobb (szélesebb) vagyok az átlagnál, de a jobb oldali tükörbe itt is betakart a karom, csökkentve a látóteret.

Szóval kinek ajánlom? Mindenkinek, Ő egy igazi városi dugóhúzó, és ha közben el kell szaladni a szomszéd faluba, az sem probléma. Félek, hogy az elektromos kormányzár kevés ahhoz, hogy megmaradjon a gazdájánál…

Műszaki adatok

Teljes hossz:                      2030 mm

Szélesség:                          740 mm

Szabadmagasság:              150 mm

Ülésmagasság:                   800 mm

Villaszög:                           26°

Menetkész tömeg:              137 kg

Terhelhetőség:                    180 kg

Motor:                                    125 cm³, egyhengeres, négyütemű, folyadékhűtésű,

                                               elektronikus befecskendezéssel (PGM-FI), katalizátorral

Max. teljesítmény:               9 kW (12 LE)  8500 f/p-nél

Max. forgatónyomaték:       11,5 Nm  7000 f/p-nél

Károsanyag-osztály:           EU4

Benzintartály:                      7,5 literes

Gumiabroncs elöl:              100/80-16M/C 50P tömlő nélküli radiál

hátul:                                  120/80-16M/C 60P tömlő nélküli radiál

A tesztút hossza: 300 km, köszönet érte a Honda Hungarynak

Papplaci, az öreg motoros

Széles utat, gumi fákat!