Picike, aranyos

Választás előtt mindig az utcán kell szétnézni ha olyan autó kell, ami nem kér sokat, és lesz hozzá alkatrész. Ahhoz képest, hogy mennyire minimálban adta az autózás lehetőségét, és milyen volt már újkorában is az anyagminősége, meglepően sok fut belőle a mai napig is az utakon. De hogy indult karrierje a Matiznak itthon? Emlékszem kis tacskó koromban hüledezve néztem a szembe szomszédot, aki kigurította a szalonból a koreai törpeautót. Azta, ez igazi nagy autó, mert öt ajtaja van! Ácsingóztam rá, mert nekünk akkor bilikék Trabink volt. A másik nagy "truváj”, hogy a fészlift hátsó lámpái már kör alakban voltak megvilágítva. Előtte nem sokkal jelent meg a piacon, és hódított hasonló lámpájával a Fiat Bravo, persze abban sokkal több szép részlet volt, na de az egy olasz autó kérem! Viszont van itt is olaszos vonatkozás, hiszen a Daewoo a Fiattól vásárolta meg a formaterveket, igaz, hogy a fiók mélyén heverő Giugiaro formatervek voltak, de legalább néz ki valahogy a parányi városi cirkáló. A kinézetén kívül más erényei nem igazán vannak. De ennek ellenére itthon nagyon népszerű volt a Dél-Korea mellett Romániában, vagy Csehországban gyártott kisautó. Én egy román gyártásút próbálhattam ki, és azt kell mondanom, hogy megértettem az elképzelést. A koreaiak nagyon szerették volna az európai piacot, és tudták, hogy az öreg kontinensen is nagy hagyománya van a kisméretű autóknak, illetve ár érzékenyek vagyunk. Jött is a Swift, Alto, és Seicento szentháromság mellé egy komoly kihívó, ami árban aláment mindnek. Meglepő, hogy ennyi fogyott belőle? Az viszont annál inkább, hogy még mindig egyben van az állomány egy kisebb része, amit mi sem mutat jobban, hogy éppen most negyven darabot hirdetnek a legnagyobb használtautós keresőn, az árak pedig nevetségesek.

Mire jó?

Városba, egy személynek egy olcsó közlekedési eszköz. Nagy előnye, hogy nem ázik be, és ha bekapcsoljuk a fűtést, télen sem fázunk benne. Megállhatunk az áruházhoz legközelebb eső parkolóban, mert elfér rajta még egy karc. Egyébként pedig lehet fanyalogni az anyaghasználaton, vagy azon, hogy kicsi a hely. De könyörgöm, ez egy húsz éves, városi miniautó, egy középkategóriás okostelefon áráért. Innentől miért lennének nagy elvárásaink? Én például kifejezetten boldog voltam, hogy kipróbálhatom a kis mosolygós törpét. Vonzódásom régre tehető az ilyen miniautók felé, és mivel az emberek nagy többsége úgyis zömében egyedül ül a tízen milliós SUV-ban, ez az igazi fricska nekik, hiszen azt is zömében napi helyváltoztatásra használják, és bizony ez a szekér is ugyanoda visz. Ráadásul még a környezetvédőknél is szerezhetünk vele plusz pontot, mert ezt egyszer legyártották, és azóta megy. Nem kellett elpusztulni a jegesmedvéknek, meg fókáknak azért, mert egyesek úri huncutsága, hogy pár évente autót cserélnek. Miért? Mert nem áll jól a feljárón egy korosabb darab, és ha kijön a facelift, akkor szaladjunk a szalonba. Itt a zárójelemet be is rekesztem, mert tudom, hogy a piac akkor élénk, ha viszik az újautót, és így mindenkinek az a jó, ha erős az igény a fogyasztásra. De ha nincs szükség rá, nem biztos, hogy tévképzetek miatt bármi értelme is lenne cserélgetni nyakló nélkül az autóinkat. Szóval örültem a kisautónak, és már messziről is mutatta magáról, hogy arra számítsak, ahogy kinéz. Nem szeretne többnek látszódni. Picike, 13 colos kerekei a jármű sarkaiba tolva, praktikus öt ajtós kivitel, és szerethető szemekkel bambul ránk.

A technika nem acélos

Beülve a tipikus kilencvenes évekbeli hangulat fogad, a szent kvarc órával, a tekerős fűtéskapcsolókkal és a komoly műszerezettséggel, mert a sebesség mellett találunk üzemanyag, és vízhőfok mérőt is. Extraként megemlíteném, hogy napi kilométerszámláló is helyett kapott itt a visszajelzők között. A nyomógombok, a műanyagok, egy másik korba repítenek vissza. De egyáltalán nem rossz korszak volt ez, én már nosztalgiával nézek vissza rá, és örülök, hogy a tekerős ablak működik, az ajtóbehúzó sem tört még le, és minden autószerű, csak kicsiben, és puritánabb kivitelben. Aranyosan kel életre az apró, 800 köbcentis három hengeres motor, és nagyon szépen röfögtethetjük. Ereje nincs sok, de ezt a kasztnit várostáblán belül kellő vehemenciával mozgatja (értsd. nem leszünk mozgó akadály), és én egy vidéki útra is elindulnék vele évente maximum háromszor, de szigorúan kikerülve az autópályát.

Szervizelését tekintve nem csak, hogy minden útszéli műhely tudja fogadni, hanem javarészt otthon is javítható, mert faék egyszerűségű autó. Ennek ellenére mindenkinek azt tanácsolom, hogy csak hivatalos (számlás!) szervizbe hordja autóját karbantartásra, mert ez nem csak használat során, hanem eladásnál is megtérül majd. A kopó alkatrészek is nyomott áron beszerezhetőek hozzá, elektronikai problémák csak az utólagos extrák be (el) kötésével lehetnek, motorikusan megbízható, egy szívósor, és EGR tisztítással sokáig problémamentesen üzemeltethető. Sajnos a rozsdára készülni kell, így állapotfelmérés során ennek nagysága eldöntheti a kiszemelt sorsát. Érdemes tehát a lehetőségekhez képest alaposan feltérképezni a piacot, és olyat autót keresni, aminek volt gazdája, és nem csak kétévente, a műszaki vizsgák alkalmával költött rá.

Kicsit többért lehet az elején olyan embléma, mint az emblematikus amerikai autókon, persze azok kettesével eszik reggelire ezeket az apróságokat, de akkor is. Utódja a Spark, abból találhatunk hasonló köntösben, és technikában fiatalabb, és kevesebbet futott darabokat. Szóval márkás mobil árából még mindig elérhető az autózás minimuma, ami nem csak esős napokon tehet jó szolgálatot.

További használtautó tesztekért látogasson el weboldalunkra.