Bár villamos hajtásokra épülő fejlesztési központunkban a motorauditok során olyan vizsgálatokat is el tudunk végezni, melyek kizárólag nálunk érhetők el, így akár rotormágnesességmérést is, vannak azonban olyan tesztek, amikért bizony Mohamednek kell mennie a hegyhez, azaz olyan klimatikus körülmények közé, melyek nálunk, Győrben nem szimulálhatók. Ez esetben az ember fia, Szepesvári Dávid fejlesztőmérnök, applikatőr és Gunther Mátyás fejlesztőmérnök, szakmai koordinátor jégeralsót csomagol, és 12 órás repülő- és havas autóút után megérkezik az Északi sarkkörön fekvő Audi-Volkswagen tesztközpontba, a -28 fokos finnországi télbe.

Fiatal mérnökeik nem mindennapi munkájukról és izgalmas kalandjaikról meséltek.

Gunther Mátyás: A Hajtásrendszer-fejlesztésen belül a teljesítményelektronika-fejlesztés területén, az applikációs csapatban dolgozunk, már meglévő villamos hajtások új járművekbe történő integrációjával foglalkozunk. Az új járműtípusok paramétereinek helyes működését ellenőrizzük, teszteljük, szükség esetén javítjuk. Feladataink közé tartozik a tisztán elektromos autók applikációja, vagyis a teljesítményelektronika szoftverét paraméterekkel töltjük fel.

Szepesvári Dávid: Szélsőséges klimatikus viszonyok között is végzünk járműteszteket, melyekre a nyári dél-olaszországi tesztpálya mellett ilyenkor télen az észak-finnországi, Lappföldön található Muonio nyújt lehetőséget, ahol az Audinak és a Volkswagennek is van tesztpályaközpontja egymás mellett.

Nem minden nap utazik az ember az Északi sarkkörre. Hogy készültök egy ilyen utazásra?

Gunther Mátyás: Én rutinos utazónak mondhatom magam, öt alkalommal jártam már téli teszten. Az ember korábban még nem érzett hidegben találja magát a repülőből kilépve. A novemberi télben a mínusz 28 fok sem ritka, a nappali mínusz 6-8 fok pedig enyhe időnek számít. Ilyenkor a jégeralsó, egyéb meleg öltözet kerül először a bőröndünkbe.

Hogy zajlik egy téli teszt és az arra való felkészülés ilyen zord időjárási körülmények között?

Gunther Mátyás: A kiküldetés előkészületeinek részeként itthon átbeszéljük a pontos menetrendet, összekészítjük a szükséges felszerelést. Az autók tréleren érkeznek Németországból, így a novemberi, 11 napos tesztünkre négy, többek között Q6 e-tron is, melyek mindegyikét az új, nálunk készülő elektromos PPE motorunk hajtja. A felkészített, már szériafelszereltségű autókon különböző méréseket végzünk a klímakamrában mínusz 28-30 fokban, illetve a havas és aszfaltos tesztpályán például gyorsítások közben. Az autóhoz csatlakoztatott mérőszoftver közben fut a laptopunkon, rögzítve az eredményeket. Mérés közben élőben figyeljük a paramétereket, ha szükséges, be is tudunk avatkozni, a paraméterek változtatásával. Ezen tesztek alapján hagyjuk jóvá az új járműderivánsokat, lebiztosítva, hogy minden körülmények között megfelelően működjenek.

Milyen különleges engedélyre vagy egyáltalán, képességekre van szükség ahhoz, hogy ilyen kiküldetésre indulhassatok?

Gunther Mátyás: Szerintem a legfontosabb, természetesen a magabiztos vezetés mellett, hogy nyugodtan tudjunk reagálni nem várt helyzetekben. Emellett rátermettség, bátorság, nyitottság is szükséges, hiszen nem mindennapi körülmények között dolgozunk egy-egy ilyen téli teszt alkalmával.

Szepesvári Dávid: A tesztjárműveket külön engedély, prototípusjogosítvány birtokában vezethetjük, amit egy konszerntanfolyam elvégzése után lehet megszerezni. Itt megtanuljuk, hogy reagáljunk le nem várt helyzeteket. Másfél éve dolgozom az Audi Hungariánál, nem gondoltam volna, hogy ez a munkám része lesz. A hétköznapjainkat főként a monitor előtt töltjük, de nem idegenek a fékpadi, gyáron belüli klímakamrás tesztek sem, de  persze igazán különleges élmény, ha tesztpályán dolgozhatunk.

Olyan autókat teszteltek, melyek még nem kerültek a piacra. Milyen biztonsági intézkedésekben nyilvánul ez meg?

Szepesvári Dávid: Természetesen titoktartás övezi a teszteket, ahova csak jogosultak léphetnek be, fotózni is tilos a pályán, a telefonjainkon le kell ragasztani a kamerákat. A pálya néhány szakaszán belátásgátló vitorlavásznak vannak kifeszítve, bár ember legyen a talpán, aki ebben a hidegben a szabadba indulna leskelődni.

Gunther Mátyás: Mi nem nagyon találkoztunk helyiekkel sem, csak a boltban lehet összefutni ilyenkor bárkivel. November végén már nagyon rövidek a nappalok, fél 10 felé kel fel a nap, koradélután már ismét sötétség borul a vidékre, így az idő nagy részében mi is sötétben dolgozunk.

11 napot töltöttetek, mondhatjuk, hóban, hidegben, sötétben. Milyen élményt jelentett nektek az utazás?

Szepesvári Dávid: Mindketten rendkívüli élményként, lehetőségként éltük meg, hogy ilyen környezetben dolgozhatunk. Nem mindennapi dolog eljutni az Északi sarkkörre. Szabadidőnkben kipróbálhattuk a sífutást, gyönyörű helyeken kirándulhattunk, amikor enyhébb volt az idő. Nekem több szempontból is különleges volt az utazás, még csak másodszor voltam téli teszten. Tavaly próbáltam ki először elektromos autót , pont itt, Finnországban, és mivel nagyon szeretek hóban vezetni, egy, a piacon még meg elérhető prototípus volánja mögött ülni egy északi sarkköri tesztpályán nagyon menő dolog. Nekem rendkívül sokat jelent, hogy a jövő technológiáját fejleszthetem, alakíthatom, hozzáadhatom a tudásomat.

Gunther Mátyás: A szinte állandó sötétség elsőre nyomasztó tud lenni, ami viszont lehetőséget is ad olyan különleges élményt átélni, mint a sarki fény. Ezért a jelenségért bizony rendesen meg kell küzdeni, aki nem olyan szerencsés, mint Dávid, hogy elsőre megtapasztalja – nevetnek össze a kollégák. Mivel tiszta égbolton látható, ez azt is jelenti, hogy rettentő hidegben, viszonylag távol kell keresni a fényes területektől. Nekem a negyedik utazásom alkalmával ragyogott fel.