Az ember folytonosan keresi, megtalálja és meg is valósítja az életet megkönnyítő eszközöket, mint amilyen például az autó. Mármint az alkotó típusú ember. Persze korántsem mindenki olyan. A túlnyomó többség csak örömmel elfogadja és használatba veszi az autót, esetleg a munkájával közvetlenül vagy közvetve részt vesz a motorizált társadalom fenntartásában. Ám az is része az emberi természetnek, hogy minden lehetőséget megragad embertársai elpusztítására. Miért éppen az autó lenne kivétel?

A berlini halálkamion

Igazából azon lehet eltűnődni, hogy miért csak most, elterjedése után száz évvel, jöttek rá arra, hogy fegyverként is használható a gépkocsi. Persze már az első világháborúban is használták különféle célokra, de közvetlenül harcászatra nemigen. Arra egy új találmány szolgált: a harckocsi. Azóta is fejlesztik, egy mai tank elképesztő műszaki alkotás, maga a tökéletes pusztító gépezet, csakhogy nagyon drága, a személyzetét gondosan és hosszan tartóan kell kiképezni, nem lehet feltűnés nélkül megjelenni vele akárhol, és ki van téve a kifejezetten páncélosok kilövésére való speciális repülőgépek támadásának. Lehetséges, hogy a harckocsik kora, Kurszk, a Sinai-félsziget és Irak után, lejáróban van.

Az élettérért, élhető földrészekért és vallásterjesztésért vívott harmadik világháborút, amely hadüzenet nélkül kezdődött és javában tart már, nem hagyományos eszközökkel vívják. Nem köthető országhoz, nincs vezérkara és haditerve, nincs hadserege, csak katonái vannak. Civilben. Mert civilek. Nincsenek kiképezve hadviselésre, de nem is kell, mert azonnali üdvözülés hitében öngyilkos támadásra vállalkoznak. Ha mégis túlélik, eltarthatjuk őket komfortos börtönben, ahol radikalizálhatják rabtársaikat – voltaképpen nem kockáztatnak semmit.

Arzenáljuk egyszerű. Ázsiától eltérően Európában nem alkalmaznak bombázókat – mármint robbanószerrel megrakott gépjárművet, a nagy tartálykocsiig bezárólag – mert a terrorcselekmény előkészítése közben elég nagy a lebukás kockázata. Nem kell géppisztoly, amelynek beszerzése, rejtegetése nehézkes. Elég egy személyautó, egy furgon, de még jobb egy teherautó, vagy kamion. Egyszerűen el kell lopni, ki kell bérelni, vagy meg kell kaparintani egy járművet, és belehajtani a tömegbe, hídon, sétálózónában, karácsonyi vásáron, utcai rendezvényen vagy bárhol. A pusztítás természetesen messze elmarad attól, amelyet egy gépágyúval ellátott páncélautó okozhatna, de a helyszínen maradó néhány halottnál és a remélhetőleg felépülő sebesülteknél sokkal nagyobb hatást ér el az ilyen merénylet: félelmet kelt, elbizonytalanítja az embereket, elveszi a kedvüket a megjelenéstől valószínű célterületeken, és ellentéteket szít a többségi társadalomban a radikális védekezés és a beletörődő elfogadás hívei között. Végső soron meggyengíti az érintett országokat, amelyek kontinensünk vezető hatalmai, és ezzel már el is érte a célját. Nulla ráfordítással.

A nizzai halálkamion

Nem túlzás tömegpusztító fegyverről beszélni, ha az áldozatok száma össze sem hasonlítható egy atombombáéval? Talán nem, mert a huszonegyedik század elején élünk, amikor a média azonnal eljuttatja a világ minden pontjára a terrorcselekmény hírét és képeit, utána megmutatja a tehetetlen gyászolók mécseseit és virágszálait, majd közli a kezüket tehetetlenül széttáró illetékesek nyilatkozatát: hát bizony együtt kell élnünk a terrorizmussal... Japán két atombomba hatására kapitulált, Európa néhány autós merénylettől úgy megszeppent, hogy fel sem hajlandó venni a harcot. A közelmúlt néhány gépjárműves merényletének sok tízmillió európai az áldozata. 

Ezt az alattomos hadviselést nem lehet megakadályozni a fegyver, tehát az autó oldaláról, hiszen bármelyik gépjárműből lehet az, akár az enyémből is, ha csellel vagy erőszakkal megszerzik. Nem lehet kivédeni úgy, hogy mindenki folytonosan résen van, rendszeresen körbetekintget, és próbál menekülni, ha gyanúsat lát. Nem lehet elhárítani útakadályokkal, még több rendőrrel, kétes értékű terrorfenyegetettségi fokozatok fenntartásával.

Egyetlen lehetőség létezik ellene. Felismerni, hogy melyik az a csoport, amelynek nem minden tagja terrorista ugyan, de amelynek tagjai közül szinte valamennyi terrorista kikerül, és megakadályozni, hogy elvegyüljenek közöttünk. Más országokban már késő, ez az ő problémájuk, amelyet maguknak kell megoldaniuk. Belekeveredtünk az első és a második világháborúba, a harmadikból jó volna kimaradni. Maradjon meg nálunk az autó annak, amire jó szándékú feltalálók és gyártók létre- s forgalomba hozták: a személy- és áruszállítás, az individuális mozgás eszközének és az életöröm forrásának.