Régebben teljesen természetes volt, hogy maszkulin terület az autóipar, az irodákat kivéve szinte csak férfiak dolgoztak a gyártásban, és az igazgatóság szintjén is. Gondoljunk nagy egyéniségekre, Henry Fordra, Lee Iacoccára, Carlos Ghosnra, de akár a jelenben Elton Muskra – tudunk egyetlen meghatározó nőről is? Akárhány autó-, mezőgép- vagy gumigyárban jártam, mindenütt szinte kivétel nélkül az erősebb nem képviselői serénykedtek a gyártósoron. Ezt ugyanúgy vette alaphelyzetnek mindenki, mint hogy egy divatáru-üzemben nők surrogtatják a varrógépeket. Hozzátartozott a nemi szerepek hagyományos elkülönítéséhez.

Volt különösebb oka? A nehéz paraszti sorban élő lányok, asszonyok megmutatták, hogy tudnak látástól vakulásig kapálni, aratáskor markot szedni, és általában rengeteget gürcölni. Ennél sokkal könnyebb valamit felszerelni autókra, tehát úgy tűnik, hogy egyszerűen a sablonos közgondolkodás zárta ki őket bizonyos szakmákból, munkakörökből. Máig érezhető, hogy egy mérnöknő, főnöknő nehezebben fogadtatja el magát, szerezhet tekintélyt bizonyos ágazatokban.

Sok autógyárban jártam, Amerikában, Európában, Ázsiában, nagyon eltérő kultúrájú, hagyományú országokban, de e tekintetben mindenütt ugyanazt tapasztaltam, ha idővel némileg kisebb mértékben is.

Minap viszont a Ford romániai üzemében azonnal szembeötlött, hogy más világba, más korba léptem be. Már a látogatást bevezető prezentációt egy hölgy tartotta, de nem ám lányka a külkapcsolati osztályról, hanem személyesen Josephine Payne, a gyárigazgató-asszony! Róla annyit tudni, hogy elektronikai mérnökként diplomázott, három évtizede dolgozik a Fordnál, házas, három felnőtt fia van, és egyike Nagy-Britannia száz legbefolyásosabb nőjének. Példamutató, sokakat inspiráló karrier.

Prezentációjában elmondta, hogy a gyár személyzetének közel fele, 46 százaléka a szépnem képviselője. Ezután már nem is lepett meg, hogy az üzemcsarnokok közlekedő útjain sürgölődő elektromos targoncákat szinte kivétel nélkül nők vezetik. Nagyon fontos a munkakörük pontos ellátása, sok múlik rajtuk, hiszen késés vagy egy apró koccanás következtében alkatrész nélkül maradhat egy-egy munkaállás, leállna a futószalag. Feszültséget, izgalmat mégsem láttam arcukon, nyilván úgy van megszervezve a logisztika, hogy stressz nélkül, nyugodtan vezethessenek.

És, kiket látnak el, beépíteni való szerkezeti elemekkel? Olyan gárdát, amelyben hasonlóan kiegyenlített a nemek aránya, mint az utcán. Fiatal lányoktól idősebb asszonyokig terjed a skála, és mind olyan magától értetődő természetességgel ügyködnek, mint férfi kollégáik, talán nem is értenék, mi érdekeset találnak ebben a látogatók, hiszen ilyen helyzetbe szoktak bele.

Sietség nélkül tevékenykednek, egyedül vagy párban, egyetlen mogorva arcot sem láttam, a jó kedélyben vélhetően szerepet játszik az arányos emberi környezet. Milyen ridegek, lehangolók pusztán férfiakkal benépesített szolgálati helyek, például katonaságnál, vasútnál, üzemekben, de Craiovában egész más, vidám, derűs a hangulat, senki sem érzi magát nemi gettóban.

A munka nem nehéz. Lassan halad a futószalag, kapkodásra semmi szükség, de erőlködésre sem, mert minden nehéz műveletet gépesítettek. A kerékcsavarokat egyszerre meghúzó gép úgy van felfüggesztve, hogy fél kézzel mozgatható, és persze automatikusan fejti ki a megfelelő nyomatékot. Ráadásul egy pillanat alatt áll át négy- vagy ötcsavaros kerékre. Máshol kábelköteget kell behelyezni az egyelőre még ajtó nélküli karosszéria utastéri részébe. Régebben ez úgy nézett volna ki, hogy valaki görnyedten bemászik a mozgó kocsiba, és guggolva, fárasztó pozícióban dolgozik a tető pereme alatt. Ehelyett egy nő ráül a munkaállás robotkarjának végére szerelt forgószékre, a gép betolja az autó belsejébe, ahol könnyedén illeszt minden vezetéket a helyére.

A munkaszervezés szinte kizárja a tévedéseket. A gyárban kétféle típus készül, az EcoSport és a Puma, és mivel exportálnak Ausztráliába, Új-Zélandba is, a futószalagon bal- és jobbkormányos példányok érkeznek, váltakozva, és még azok között is különbözik a felszereltség, sokféle a műszerfal. Nem kell félni, hogy összekeverik az egyszerűbb és igényesebb kivitelekbe valókat, mert már olyan sorrendben érkeznek a futószalaghoz, hogy passzoljanak az éppen érkező kocsiba.

Háromóránként húsz percre leáll a futószalag, lehet beszélgetni, közösségi terekben tízóraizni, elővenni a mobiltelefont, frizurát igazítani.

Mindezzel együtt sem lehet könnyű egy futószalag-munkásnőnek. Heti öt napon megy három műszakban a termelés, ezt a beosztást kell összehangolni családdal, férjjel, gyerekekkel, háztartással. Ám szemlátomást megoldják, láttam, hogy délutáni műszakváltáskor vidáman fecsegve vonultak ki a kapun a hölgyek, nyilván bevásárlásra készülve. A boltba érve talán sokan gondolták, hogy mennyivel szívesebben mennek vissza holnap a futószalag mellé, mintha itt kellene a pénztárban ülniük. A gyár sokféle szociális szerepet vállal, dolgozóinak tartalmas programokat szervez, mindenki egy összetartó csapat tagjának érezheti magát, és életérzésében sokat számít, hogy részt vesz valami értékes, majdani gazdájának sok örömöt szerző autó előállításában, látható eredménye van munkájának.

A szépnem már nemcsak az autók vezetőülését hódította meg, hanem szerepet szerzett magának a gyártásukban is. Hölgyeim, jó munkát, sok sikert kívánok!

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!