Időrendben haladok. A két és fél ezer esztendővel korábban élő Konfuciusz megalapította a konfucianizmust, ez nem vallás, hanem istenre nem hivatkozó filozófiai rendszer, amely a közösséget részesíti előnyben, az egyénnel szemben. A Távol-keleten nagyon erősen benne van az emberek tudtában, teljesen ellenkezik a fehér ember szélsőséges egyéni szabadosságával. Valószínűleg ezzel is magyarozható Kína és Vietnam felfutása, miközben Európa elveszti korábbi súlyát. 

A nagyjából kétezer év előtti Jézus, nagy hatással volt az emberekre, mindmáig hat. Mégis szerény maradt, sok influenszer példát vehetne róla. Szinte csak gyalog vándorolt, nagyritkán szamárra ült. Nem tudunk róla, hogy lóra pattant volna. Tanítványaihoz pedig így szólt: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.” (Lk. 12,23)

A buddhizmus megalapítója, Gautama Sziddhártha Buddha ókori bölcs volt, Kelet-Indiában élt és tanított az 5. század környékén. A nevében szereplő „buddha” szó azt jelenti, megvilágosodott. Idézek tőle: „Könnyebb száz világi vágyat meghódítani, mint egyről lemondani. Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.” 

Mai legismertebb követője, a buddhista Dalai Láma, őt is sokan követik. Mikor arról kérdezték, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiségtől, ezt válaszolta: „Az ember. Mert feláldozza egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövője miatt, elfejti élvezni a jelent; az eredmény, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha sohasem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy nem is élt igazán.” 

Megpróbálom ezeket a bölcsességet átültetni autós életünkre. A gépkocsi uralta a huszadik századot, de a huszonegyedikben megváltozott jelentősége. A Földön túl sok az autó, rengeteg nyersanyagot, munkát, energiát nyelnek el, és olyan zsúfoltak az utak, hogy egymást akadályozzák. Mindeközben hozzájárulnak az üvegház-hatáshoz, részük van a klímaváltozásban, az egyre szélsőségesebb időjárás katasztrófáiban (hurrikánok, erdőtüzek, árvizek). Nagyon sok ember hal meg, sérül autóbalesetben, ez mindenkit fenyeget, akármilyen óvatos is valaki. Ráadásul drágul az autózás: hetven éve Nyugaton is megfelelt egy egyszerű 40 lóerős, netán gyengébb kocsi, örültek, ha van benne hatásos fűtés; klímáról, a ma megszokott alapfelszerelésről szó sem volt, extrákról nem is beszélve. A nyugatnémetek így is elégedetten töfögtek déli nyaralóhelyekre.

Ma már elvárás, a nagy teljesítmény, a sebességpotenciál, az állandó online kapcsolat menet közben. Mégis egyre kevesebb örömöt ad az autózás, mindenhol radarcsapdák várnak, és mikor célba érünk, lehet parkolóhelyet keresgélni, jó drágán. Nem csoda, hogy a Z-generáció, a mai fiatal felnőttek nagy százaléka nem tartja fontosnak saját autót tartani, majd járnak közösségi közlekedéssel, és alternatív módokat keresnek – e-bringa, e-roller, sétálás. Különösen érvényes az idősebbekre, mert ingyen utazhatnak villamoson, városi buszon, metrón, HÉV-en, vasúton, és Volán-buszon. 

Mit tanácsolhatok az idézett lelki vezetők szellemében? Nem kötelező a szükségesnél nagyobb méretű, teljesítményű kocsit venni. Aki emelkedett szellemű, nem méri magát, autómárkájához, prémium kocsijához. Egy prémiumautó és egyszerű, strapabíró járgány árkülönbségéből kitelne egy kétszemélyes – akár gyerekkel is – egy világ körüli utazás. Mennyi élményt, tapasztalatot kapnának a résztvevők, a napi ingázáshoz hasonlítva. Értékesebb emberként érhetnek vissza, ez az érték megmarad.

Apropó prémiumautó: akkora dicsőség, hogy irigyeljék a szomszédok, kollégák, ennél ezerszer fontosabb a családi boldogság, a páros élet, a gyereknevelés. Minél kevesebb autózásra tanácsos törekedni. Ha nagyjából egyforma munkalehetőségek adódnak, azt célszerű választani, amelyhez nem muszáj autóval bejárni, maradjon a kocsi hétvégi örömkirándulásokra. Lakóhelyet kell keresni? Itt is szempont lehet, hogy minden legyen sétatávolságban, élelmiszerbolt, bankfiók (ATM), bölcsőde, ovi, iskola, orvosi rendelő, presszó, mozi, fodrász, vallásosoknak templom. Ne kelljen mindenhez autóba ülni, a kocsi rövid utakon többet fogyaszt, és gyorsabban használódik el. Érthető folyamat, hogy néhány évtizede sokan költöztek nagyvárosokból falura, lakóparkokba. Most megfordult az irány, gyötrelmes minden nap bejárni a városba, dugóban araszolni, elveszi az időt, a kert élvezetétől. Ha a gyerekeket összeszedik a szülők, és hazaérnek, már nem szívesen mennek vissza a városba, programozni, barátokhoz, családhoz. A lakóparki élet sokaknak kényszer, hogy kétautós életmódra álljanak rá. Hamar kiszámolható, hogy a házaspár egyik tagja a két kocsit tartja el, a másik a családot. Ez teljesen bizarr, életellenes arány.

Általában jó csökkenteni az autózást, mert nagyon nagy a környezeti lábnyoma. Minden gépkocsi fáj a Földnek, a természetnek. Miért kell, hogy egy high-tech csúcstermék, másfél tonna súlyú, óriási értéket képviselő, legyen egy közlekedő velejárója. Ennyi pénzért órákig bámulja az előtte vánszorgó kocsi farát, szívja kipufogógázát. Ez lenne a vágyott modern élet, és lenne a boldogság kulcsa? Mit szólna ehhez Konfuciusz, Jézus, Buddha és a Dalai Láma. Fogjátok vissza a luxusigényeiteket, boldogok lesztek!