Ezt az egész világon el kellene terjeszteni, sőt kötelezővé tenni, a kezelési útmutatókra. Hányszor volt már csípős karcolat, kabarétréfa vagy internetes kipellengérezés témája egy-egy kávéfőzőhöz, mobiltelefonhoz vagy akármi egyébhez adott leírás érthetetlen, bugyuta szövege, amely alapján egyszerűen képtelen elmenni az ember. Persze előbb-utóbb, némi bosszúság árán, rájön dolgokra, de a mérgelődésnél sokkal súlyosabb, ha olyan eszközhöz adtak ostobán megfogalmazott magyarázatot, amelynek helyes használatán emberek biztonsága múlik. Többek között ilyen egy gépjármű: motorkerékpár vagy autó.

A kezelési útmutatók hibái több csoportra oszthatók. A legigénytelenebbeket alighanem valamilyen gépi fordítóprogrammal csapták össze, hogy papíron kielégítsék az előírásokat. Vannak olyanok, amelyekről lerí, hogy csak szöveget kapott a fordító, de magát az eszközt nem adták a kezébe, így eshetett meg, hogy többféleképpen fordítható szavaknak épp a megtévesztő jelentését írta le. Kedves példám a Windows használatakor, valamilyen zavar után felugró ablak: „Végzetes kivétel történt!” Amikor eleve nem úgy működik valami, ahogy kéne, ezért eleve ideges vagyok, a géprombolásig fel tud húzni egy ilyen ostoba szöveg: mi az, hogy végzetes kivétel? Kivételes helyzet,vagy valahonnan ki lett venni valami? Egyébként is gyakori, hogy csak némi angol nyelvismeret birtokában lehet tippelgetni, mi helyett került ide ez a szó? A jelenség magyarázatát egy kiváló magyar informatikai cég munkatársa adta meg: éles a verseny, ha sokat bíbelődnének a leírással, megelőzhetnék őket a piacon, ezért inkább slendriánul összecsapják.

A legnagyobb, legáltalánosabb baj mégis az, hogy már az eredeti leírás is rossz, mégpedig azért, mert fordított szemlélet alapján íródott. vHogyan kell ezt érteni? A kezelési útmutató szerzője azt írja le, hogy „nyomd meg ezt a gombot, és ez történik”. Pedig a felhasználót az érdekelné, hogy „mit kell tennem, ha valamit el akarok érni?”

Épp ezért jönne jól etalonhülyéket alkalmazni: leültetni őket a számítógép elé, kezükbe adni a telefont, rájuk bízni az autót, hogy tessék, itt a leírás, sikerül-e az elvárt módon működtetni mindent, vagy sem? És az ő visszajelzéseik alapján kijavítani, szükség esetén teljesen átszerkeszteni a szöveget. Kimaradt egy lépés a leírásból, amelyet magától értetődőnek tekintett a terméket alaposan ismerő gyári ember, de a laikusnak talán eszébe sem jutna? Nem elég, ha csak egy érintőképernyőn nevelkedett fiatal tudja bravúrosan elérni a menü legalsó bugyrait, hanem meg kell hívni etalonhülyének nyugdíjasokat is, akiknek még egészen más csavarra jár az eszük.

Ha egy okostelefon majmolja meg használóját, az csak bosszantó, de nem tragédia. Tragédia abból lehet, ha egy korszerű gépkocsival történik ugyanez, egy olyan típussal, amely a márka dicsekvő reklámszövege szerint „behozza az okostelefonok világát az autóba”. Sőt, akár úgy is fogalmazhatunk, hogy nem egyéb a jármű, mint egy okostelefon közlekedésre, szállításra alkalmas perifériája, kiterjesztése.

Néhány generációval ezelőtti kocsik vezetőhelyén minden felismerhető volt némi tanulmányozással, és használható is, minimális gyakorlás után. Volt amerikai tesztkocsim, száznál több (!) gombbal a műszerfalon, a középkonzolon és minden lehető egyéb helyen. Akadtak rossz ergonómiai megoldások, mint a régi Jaguarok teljesen egyforma gombsora középen, a rádió alatt – impozánsan nézett ki, de megeshetett, hogy ködlámpa helyett a központi zár kapcsolójára tévedt az ember ujja. Ez hiba, de együtt lehet élni vele, előbb-utóbb megszokja a tulaj, hogy hányadik billenőkapcsolót kell kitapogatnia.

Egészen más a helyzet érintőképernyős kocsikban. Egy sík üvegen megjelenő ikonokra kell rábökni, ami egyrészt elvonja a tekintetet és a figyelmet az útról, másrészt összezavarhatja a vezetőt. Míg azon küzd, hogy a klíma beállításaitól eljusson a navigációs készülékhez, összehozhat egy látványos balesetet. Márpedig errefelé mutat a „haladás”iránya, bizonyos tanulmánytervek egyetlen, egybefüggő, széles képernyőként képzelik el a műszerfalat.

Minél inkább elmozdul az autóipar ebbe az irányba, annál fontosabb, hogy az akár könyvecskében kiadott, akár magából a szórakoztató-tájékoztató (infotainment) berendezésből előcsalogatható, tökéletesen érthető és egyértelmű tájékoztatást kapjunk a jármű valamennyi funkciójának kezeléséről. Mégpedig olyan megfogalmazással, részletességgel, hogy adott esetben a butatelefont használó nagymama is beülhessen a családfő autójának volánja mögé, és ne sodorja veszélybe saját magát, az unokákkal együtt.

Hogyan lehet ezt elérni? Nagyon egyszerűen, a gyári kezelési útmutató szerkesztői mellé fel kell kérni etalonhülyének mindenféle potenciális autóvezetőt, és ugyanezt nem szabad kihagyni az egyes nyelvekre fordítás közben sem. Ahogy hadseregek szervezési elve kimondja: nem hülye rendszert kell tervezni zseniknek, hanem zseniális rendszert hülyéknek! Ez az a kivételes helyzet, amikor nem sértődünk meg, ha jó alaposan magyaráznak el valamit, hiszen mindenki laikus valamiben.