Nem mehet minden elsőre mindenkinek

Az a gond, hogy nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy a rossz szokásokon nem is akarnak változtatni. Hiába jegyzem meg, hogy 1500-as fordulaton felesleges terhelni a dízelmotort negyedikben, városban. Ha visszaülök mellé pár hét, vagy hónap után ugyanúgy csinálja. Hiába említem, hogy nem kell három kilométerrel hamarabb beállni a belsősávba, mert majd lekanyarodok a belvárosban a négysávosról. Nem, ezek a bevett sémák, dolgok, amiken nem akarnak változtatni. pedig belül ők is tudják, hogy ez nem a legjobb, de így van megszokva, maradjon hát. Megjelent egy érdekes cikk pár hete a hazai autós médiában méghozzá azzal kapcsolatban, hogy mik azok az alapvető dolgok, amikkel tisztában kellene lennie az autósoknak az utakon. Miért? Hogy senkit ne tartsanak fel indokolatlanul. Vagy ne sodorjanak balesetveszélyes helyzetbe.

Sebesség

A gyorshajtás minden formáját elítélem. A közúton soha nem lehet feszegetni a határainkat, mert nincs bukótér. De ezzel szemben állhat az, hogy a tötyörgés legalább olyan veszélyes, hiszen azzal szintén kialakulhat egy balesetveszélyes forgalmi szituáció. Ezzel kapcsolatban a kedvencem az országúti, 70-80 km/h-val haladók tábora. Ha jók a látási viszonyok, száraz az út, és lehet haladni, akkor nem lehetne legalább folyamatosan a megengedett sebességhatár közelében? A lassú haladással folyamatos megtorpanást generálnak maguk mögött, és egy-egy veszélyes előzésből akár balesetet. Ezzel kapcsolatban a kedvencem a legutóbbi eset, amikor országúton haladtam, és egy két autóból álló konvojba futottam bele, elől az áruszállító, mögötte a kísérő személyautó. Gyönyörűen tartották a 70-80 Km-/h-ás sebességet. Szerettem volna előzni, de mivel a személyautó nem hagyott helyet, (megfelelő követési távolságot), így egyszerre nem tudtam mindkettőjüket, így beszorultam közéjük, persze, hogy kaptam is a dudát azonnal, hogy mit képzelek, mit tolakszom? Ott a sofőr fejében megint csak az ÉN körte világított, és fogalma sem volt arról, hogy ilyen esetben követési távolságot kell tartani, hogy a konvojukat a két autó egyidejű előzésére nem képes (értsd: kisebb teljesítményű) autók is biztonságosan megelőzhessék. Persze, minek siettem, gondolhatja az olvasó. Nem. Szerintem, ha az ember úton van, akkor haladni szeret, és az indokolatlan feltartás semmiképpen nem követendő mentalitás közútjainkon. Egyszerűen el kell jutni a járműkezelési készségekkel oda, hogy a megengedett sebességhatárokig magabiztosan kezeljük az autót. Ha ez nem megy, akkor pedig addig kell gyakorolni, amíg sikerülni nem fog.

Tanulás

Nem szégyen tanulni. A vezetéssel rutint szerzünk ugyan, de biztos vagyok benne, hogy a veszélyhelyzet elhárításhoz szükséges manőverek nincsenek meg az átlagos sofőröknek. Hol is kell megfogni a kormányt egy hirtelen irányváltásnál? Mennyire kell taposni a féket vészfékezéskor? Hogyan kell folytatni az utat egy aquaplaning (vízenfutás) után az autópályán? Kérdések, melyek sokakat gondolkodásra késztetnek. Sajnos még nem része a jogosítványszerzésnek a vezetéstechnikai tréningen való kötelező részvétel (pedig az árába beleférne), így nehézkes az után képzés. Én ezt régóta úgy oldom meg, hogy a barátoknak, ismerősöknek ajándékozom egy-egy ilyen alkalomra szóló utalványt. Aztán csak leülünk egy ital mellé, és záporoznak az élményekkel. A kedvencem a soha nem gondoltam volna, hogy ezt így is lehet! Mennyire más, mint amit eddig elképzeltem.

Na, de mitől megy?

Az úton tartani sem egyszerű az autót, ezt is láthatjuk, ha huzamosabb ideig megyünk valaki után, mert sokan bizony kóvályognak a sávon belül. Ami pedig a legnagyobb nehézség (tempomat híján) az adott sebesség konstans gázzal tartása. Na, ez nagyon keveseknek megy, mindig kicsit gyorsabban, vagy lassabban, de egyenletesen sebességgel ritkán tudok valaki után országúton haladni.

„Elhord mindennek mindenkit, megnéznem, hogy ő hogy vezet?” Biztosan megfordul egy-két olvasóm fejében ez is, és természetesen jogosan. Sosem állítottam magamról, hogy jól vezetnék, vagy motoroznék. Emlékeznek még a legutóbbi nagy motorkerékpáros podcastünkre? Én is, és vendégem (Németh Gergely, a Magyar Gépjárű Importőrök motoros szekció vezetője) is kijelentettük, hogy nem tudunk motorozni. Na, melyik vélemény vezérről lehet olyat hallani, hogy ő nem jó valamiben? Amint valaki bevallja magának, hogy vannak hiányosságai, máris elindult azon az úton, hogy jó sofőrré váljon. És visszatérve az előbbi okfejtéshez, vajon nekem mi lehet a legnagyobb hibám a vezetési stílusommal? Nos, szégyenlem, és fáj is kimondani, de sokszor a közlekedési konfliktusok kezelése. Ne ijedjen meg senki, nem a bunkósbottal tükörverő vagyok. Csak elhagyja a számat egy kevésbé elegáns szófordulat. Az pedig már pont elég, hogy rányomja a bélyegét az egész napom hangulatára. Most én kérdezek olvasóimtól: Kinek milyen technikával sikerül felülkerekedni a forgalomban napi szinten megbúvó agresszív, vagy mazsola sofőrökön?

További autós tartalmakért kövessen minket Facebookon is!