Hullanak az autógyártó startupok, most éppen az ígéretes Mobius ment csődbe. Úgy indult, mint egy fejlődő országbeli tündérmese, de a fapados álomból rémálom lett. Egyszerű autónak tervezték, nem ígértek bele légzsákot, szervót, légkondicionálót, mert nem luxusra szánták. Olcsó modellnek készült, olyan igáslónak, ami rossz utakkal is beéri, vagyis megfelel az afrikai igényeknek, ahol többnyire földcsapásokon közlekednek autók, emberek.

Megbukott, pedig ez is úgy indult, mint a Rolls-Royce, vagy a Lamborghini sztori, mert a Mobius megálmodója is elégedetlen volt a piacon kapható autókkal.

Joel Jackson kreált magának egyet, aztán a jó üzlet reményében másoknak is gyártani kezdete üzemszerűen. A harmincas informatikus megelégelte kenyai küldetésekor, hogy széthullottak alatta az autók. Nem azért, mert olyan rosszak voltak, hanem azért, mert nem afrikai közlekedésre tervezték őket. Márpedig egy nonprofit segélyszervezet aktivistájaként volt alkalma utazni, hogy megpróbáljon segíteni a helyi gazdaságok hatékonyságának javítására. Ehhez képest többet kellett autójavítással foglalkoznia, mint eredeti küldetésével. Feljegyzéseiben fontos részt képviselt az afrikai utak állapota, pontosabban az úttalan közlekedés, mely fő akadálya a termékek és termelők hatékony szállításának.

A jegyzetből projekt lett, helyi mesterekkel 2011-ben összetákolt egy puritán, de olcsó és strapabíró kocsit, a Mobius I-et. Tíz hónap alatt készült el az egyes számú prototípus, melyet nem variálták túl, a hegesztett acélvázas darab leginkább az egykori Land Rover Defenderre emlékeztetett. Egyszerű volt és megbízható, ám voltak hibái.

Az természetes, hogy a kísérleti darab duplájába került, mint a tervezett hétezer dollár, de ez nem vette el Jackson kedvét, aki megalapított a Mobius Motors nevű céget, melyre negyedmillió dollárnyi hitelt vett fel, meg még huszonnégy helyi embert, akikkel három hónap alatt készítette el a második prototípust.

Nincsenek mutatós számlapok, könnyűfém keréktárcsák vagy elektromos ablakok, sőt, csak szélvédője volt. „Nem próbáljuk újra feltalálni a kereket, csak megpróbálunk ... egy kicsit keményebbet autót készítünk.”

A második prototípus sem lett olcsóbb, de egyedi daraboknál ez természetes, az már kevésbé, hogy a Mobius II. kiállta a kemény próbát, igaz elődjénél is robusztusabb és magasabb építésű lett. Az árával még sokáig küzdöttek, mert a megálmodott hatezer dollár ígéretesnek tűnt a kenyai piacon, ahol tízezer dolláros bruttó árért legfeljebb alaposan lestrapált ötéves kocsikat lehet kapni, ráadásul hagyományos személyautót, mely közel sem annyira strapabíró, mint a Mobius.

A projektet Jacskon társadalmi küldetésnek tekintette, autóját afrikai csodabogárként emlegette, mert helyi viszonyokra fejlesztett helyi termék kézi gyártása sok munkaalkalmat jelentett, miközben költség és energiakímélő. Alkotója szerint ára miatt kevésbé tehetős vállalkozóknak és faluközösségeknek is elérhető, üzemeltetése olcsó, használtként pedig felgyorsítja az afrikai mobilitás fejlődését.

A 2011-es konstrukció sem volt túl bonyolult: rövid első és hátsó túlnyúlások, magas építés, hogy jól bírja a terepet. Terhelhetőségét az igénytelen, de erős hátsó laprugók is növelték, erre szükség is volt, mert akár nyolc személyt és rengeteg csomagot cipelhetett az autó, márpedig ha ráfér, akkor Afrikában meg is pakolják. Elől két ülése, hátul két felhajtható pad, így kisteherautóként is használható volt az 1275 kilogrammos menetkész tömegű és 700 kilóval terhelhető, valamint 2,3 méteres tengelytávú és 23 centiméteres hasmagasságú Mobius, melynek hossza 3,9 méter, szélessége és magassága 1,8 méter. Az első autót 1,6 literes 86 lóerős teljesítményű Renault benzinmotor hajtotta.

A hegesztéssel összeállított, teljesen kézi gyártású acélszerkezet alvázként és tetőként is funkcionált, a kormány előtt a benzinszintjelző és a hűtővíz mérő között kapott helyet a nagyobb méretű kilométeróra.

Nehezen indult, igaz az első teljes évre sem terveztek hatalmas darabszámot, 2015-ös felfutásra ötszáz autó volt a cél. A hatékonyságot az üzem bővítésével próbálták javítani, a vállalkozásba ötvenmillió dollárral szállt be a Pan-African Investment Company.

A korábban csővázas felépítés helyett 2014-ben már létravázas volt Mobius: elöl kettős keresztlengőkaros független, hátul merev tengelyes felfüggesztéssel. A motor 1,8 literes, 131 lóerős benzines, aminek 1,6 tonnás saját tömeggel és legfeljebb 675 kg terheléssel kell megküzdenie. Csak hátsókerékhajtás van, a váltó ötfokozatú, kézi kapcsolású. Csak három szín volt, a fekete és a sötétkék mellett világoskéket lehetett rendelni, a csupasz Mobius alapára 9 ezer dollár volt.

Az első bemutatóterem megnyitóján Aman Ghai értékesítési vezető bizakodó volt és remélte, hogy a Mobius Motors sikerrel járhat ott, ahol sokan mások elbuktak, mert a titok a spártaian egyszerű termék. „Ha megpróbálnánk egy Lamborghinit gyártani, az problémát jelentene” nyilatkozta Ghai, majd hozzátette: „Ez egy viszonylag egyszerű jármű, és amíg az alapokat jól csináljuk, nagyon kevés dolog romolhat el.” Az autó jól bírta a terepet, az üzleti modell már kevésbé.

Augusztusban a Mobius Motors önkéntes csődöt jelentett részvényeseinek, mert a kenyai kormány új adó- és vámrendelkezései után pénzügyileg fenntarthatatlanná vált az autógyártás és a fejlesztő iroda is bezárt, így már csak számítógépen látható az utolsó álom.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!