Egy cikkben épp arról volt szó, hogy az Audi tradicionálisan kevesebb autót értékesít az Egyesült Államokban, mint más, vele versenytárs gyártó, legyen szó a BMW-ről, a Lexusról vagy a Mercedesről. Noha látszólag ott is megvannak a német márka rajongói, akik például epekedve várják, hogy az RS2 Avant importálható legyen, de a számok sajnos tényleg az Audi ellen szólnak odaát. Szóval elkezdtem utána keresni, hogy ennek mi lehet az oka. Mi erre a magyarázat? A válasz pedig sokkal egyszerűbb, mint amire számítottam.

Igazi amerikai sztori. Ahol a cancel culture már azelőtt is működött, hogy ennek a jelenségnek nevet adtak volna. Amerika ugyanis híres a vásárlók erős érdek érvényesítéséről. Ha egy termék rossz, vagy nem a leírásnak megfelelően működik, a vásárlók komoly pénzeket akaszthatnak le a gyártóval szemben indított perekben. Még akkor is, ha a „nem biztonságos működés” csak feltételezett, és nem feltétlenül a gyártó hibája. Hallottál már az Audi „Sudden Unintended Acceleration”, azaz szabad magyar fordításban „hirtelen akaratlan gyorsításáról”? Amiről annyi szó volt a sajtóban, hogy már csak úgy hivatkoznak rá, hogy „the Audi SUA”.

Először 1986-ban, a CBS híradójában számoltak be a jelenségről, amit az Audi 5000 (nálunk Audi 100) felhasználók tapasztaltak, érdekes módon csak az Egyesült Államokban. A presztízs szedán új generációja aerodinamikusabb volt, erősebb és kényelmesebb, mint az elődje, így a gazdag kertvárosok irodai dolgozói és iskolába igyekvő anyukái logikusan erre váltották le korábbi Audi modelljeiket. Ki gondolta volna, hogy ez az idilli kép egyszer csak váratlan fordulatot tesz, és felháborodott nyilatkozatok árasztják majd el a híradókat, bennük a mama garázskapuját áthajtó Audi 5000-esekkel.

Ennek pedig egyszerű oka volt: az előző generáció hatalmas fékpedálját lecserélték egy sokkal kisebbre. Nem viccelek. A kisebb fékpedálról könnyebben lecsúszott a felhasználók lába, és a közeli gázpedálra léptek a fékpedál helyett. Noha csak 130 lóerős volt az öthengeres motor, ráadásul a fékek messze túlméretezettek voltak, mégis többeknek sikerült áthajtani a garázsajtón. A legdurvább eset Kristi Bradoskyhoz kötődik, akinek így sikerült áthajtania hatéves kisfián. A CBS-en 17 percen át nyilatkoztak könnyes szemű anyukák, hogy az autójuk egy szunnyadó ördög, holott csak lecsúszott a lábuk a pedálról. Ez a „feltételezett veszélyesség” pedig úgy ráragadt az Audira, hogy a mai napig nem sikerült lekaparnia magáról.

1989-ben az NHTSA is kiadta maga tanulmányát, amiben megállapították, hogy a baleseteket tényleg nem megfelelő fékhasználat okozta. Szerintük: „az Audi pedál elhelyezése különbözött annyira a megszokott amerikai autók elrendezésétől, hogy néhány felhasználót megzavarjon és véletlenül a gázra lépjen a fék helyett.” Külön érdekesség, hogy ennek az esetnek köszönhető az automata váltók interlockja. Ma már alapvetés, ez előtt az eset előtt azonban lehetséges volt a fékpedálra lépés nélkül menetbe rakni az automata váltókat.

Az Audit elmosták a perek, a televízió pedig nem győzte elmosni őket a Föld színéről. Míg 1984-ben évi 74 000 autót adtak el, addig 1991-re ez a szám mindössze 12 000-re csökkent. 1993-ban majdnem kivonultak az amerikai piacról. Mint egy utolsó lehetőség, egy megnyugtató videóanyagot is készített az amerikai Audi, hogy még kihegyezett, tesztpályás körülmények között is remekül működik a modelljük. Igazi korlenyomat, gyári Audi tesztpilótával és megbízható képet mutató, amerikai kereskedővel, érdemes megnézni. Az ügyfeleket persze nem hibáztatták. Mégis ki akarná hibáztatni a büszke amerikai felhasználókat? A vásárlónak mindig igaza van. Kegyetlen az amerikai piac, és még egy olyan cégóriást is majdnem felfalt, mint amilyen az Audi.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!