Ma is durván hatásos a Giulia megjelenése

Az még rendben van, hogy az alfások jeleztek, hiszen ez egy ilyen közösség: ránk villantott a 159-os volánja mögött ülő negyvenes férfi, átintett a Mitot vezető fiatal lány, és hüvelykujjával felfelé bökve mosolygott az ütött-kopott 145-öst hajtó srác. De azért az ritka, hogy pár napos tesztutunk alatt „idegenek” – értsd: nem alfások – is jelezték egy-egy biccentéssel, kézmozdulattal, mosollyal, hogy bejön nekik a Giulia. Pontosabban: még mindig bejön nekik a Giulia. Mert azt már bő két éve is tudtuk, hogy az Alfa nagyot dobott, amikor – ha óriási késés, rengeteg finomítás és reszelgetés után – de végre bemutatta a Giuliát. A parádés formavilág, a remek motorok és persze a hátsókerékhajtás azonnal világossá tette: az Alfa újra visszatalált a helyes útra, megint durván hat az érzelmeinkre.

6,6 másodperc alatt gyorsul százra az alap benzines motorral

Ezúttal okos visszafogottsággal csábítottak a tervezők

Dinamikus üzemmódban a gázreakció élénkebbé, a futómű keményebbé válik, s ezt tökéletesen egészíti ki a nyolc fokozatú váltó manuális üzemmódja, amely engedi letiltásig forgatni a motort. És akkor itt érdemes megemlíteni: noha az alap Giulia kétliteres turbómotorja „csak” 200 lovas ez is bőven elég a mókához. Persze, a „mindjárt leszakad a fejem” érzés nincs meg, de 6,6-os százas sprint így is renden van – ráadásul nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az: élményszámba megy minden egyes fel- meg leváltás, az apró durranásokkal, rántásokkal. A motor alapjárat közelében nem szól jól, de magasabb fordulatszámon már sokat tesz hozzá az élményhez. Kanyarban a futómű szinte gokartossá teszi a Giuliát, és az autó hátulja meg-megmoccan – a mentestabilizáló révén viszont „bolondbiztos” a kocsi, a legdurvább provokálásra is legfeljebb minimális ellenkormányzásra van szükség. A Giluia nagy erénye az is: nem kell eszelős tempót diktálni ahhoz, hogy élvezzük a vezetést, száz alatt is bőven van sebességélmény, és kanyargós úton sem kell feltétlenül áthágni a szabályokat ahhoz, hogy örömautózásba csapjon át az utazás.

235 km/h a gyengébbik kétliteres turbóval szerelt verzió végsebessége

Miközben a Giulia játszótársnak a legjobb, remek utazópartner is: országúton, autópályán a fogyasztása is mérsékelt, nyolc liter körül beéri. Míg a tesztautók általában néhány ezer kilométert futott új kocsik, az Autószektornál járt Giulia már túl volt 20 ezer kilométeren. Ez persze még mindig nem sok, de már ad némi képet a kocsi „öregedésről”. Pontosabban adna: a tesztautóban ugyanis nyoma sem volt kopásnak, zörgésnek, vagy akár csak halk nyikorgásnak. A Giulia ára akciók nélkül 9,6 millió forintról indul, a 200 lovas benzines, nyolcsebességes automatával, kicsivel több mint 10 millió forintot kóstál.