Fontos, hogy mindig figyelemmel kövessük a körülöttünk lévő forgalmat. - Fotó: live.staticflickr.com

Hol kezdődött a kialakult félelem?

Léteznek olyan emberek, akik egyszerűen többet tudnak aggódni, rágódni dolgokon, és beállítottságukból adódóan idegesebbek, főleg akkor, ha valami olyan dolgot kell csinálniuk, amit nem tudnak teljes biztonsággal, és magabiztosan véghez vinni. A vezetés pont ilyen, hiszen az utakon ki vagyunk téve a többi közlekedő tempójának, és habitusának, illetve meg kell felelni annak a szabályrendszernek is, amit KRESZ-ként értelmezünk. Tehát valóban okozhat ez aggodalmat azoknál, akik szeretik egyébként is túlaggódni az életüket. Nekik aztán a kialakult szorongást minden alkalommal le kell küzdeniük, ha autóba ülnek. A nagy többség persze azzal, hogy minél többet vezet, annál biztosabbnak érzi magát, így a kezdeti szorongást fel tudja váltani a rutinnal együtt járó magabiztosság, de ha olyan váratlan helyzetbe kerül, ahol hirtelen, higgadt fejjel kellene dönteni, akkor sajnos megint inkább a félelem lesz majd úrrá rajtuk. A másik csoportba tartozók viszont a folyamatosan gyarapodó vezetési tapasztalattal együtt is mindennap úgy vezetnek, hogy egy szükséges rosszon kell keresztül menniük ahhoz, hogy eljussanak úti céljukhoz.

A vezetés nem gyerekjáték! - Fotó: live.staticflickr.com

Leggyakrabban a vezetési stílust, és rutintalan manővereket kritizálják az újdonsült sofőrnél. Manapság már ritkábban, de régen több olyan oktatóról is lehetett hallani, akik nehezen tolerálták, ha az újonc tanuló nem abban az ütemben sajátítja el a vezetés fortélyait, ahogy ők haladni szeretnének az oktatással. Egy ilyen rossz emlék sajnos végig kísérheti a sofőrök pályafutását, és megnehezíti a magabiztosság, és rutin gyors kialakulását. Emellett hölgyek esetében jellemző még, hogy párjuk túlságosan sokat vár el tőlük, és mondjuk az oktatótól kapott instrukció, vagy akár a párjuktól érkező negatív, és sokszor durva kritikák is okozhatnak olyan mély nyomot, amit nagyon sokára, vagy talán soha nem fognak elfelejteni. Férfiként jó, ha önmagunkba nézünk, és bevalljuk, hogy biztosan volt már olyan helyzet, amikor egy női vezetővel szemben talán a kelleténél intenzívebben éreztettük, hogy mi vagyunk a teremtés koronái, akiknek vérükben van a vezetés. Gondoljunk csak bele, hogy milyen rossz lehet az, amikor megtanít nekünk valamit az oktatónk, aztán valaki teljesen más meggyőződésben magyarázná ugyanazt. Ugye, hogy zavaró lehet? Ettől viszont sokkal elegánsabb, ha mindezt félretéve higgadtan, és segítően tudjuk elmagyarázni, ha a velünk utazó sofőr valamit nem megfelelően csinál a forgalomba. Ha másért nem, hát azért, mert bele sem gondolunk abba, hogy ezzel milyen hosszútávon se biztos, hogy elmúló traumától kímélhetjük meg.

Ezektől rettegnek az utakon?

Többféle típussal is találkozhatunk, de közös jellemzőjük az előrehúzott, és felemelt ülés, a kormányba kapaszkodás, és a mereven előre nézés. Ezek azok a tulajdonságok, amikből elsőre kiszúrhatjuk, ha egy olyan sofőrrel van dolgunk, aki nem érzi magát komfortosan vezetés közben. De mik lehetnek azok a manőverek, amik a legnehezebben mennek? Talán, amivel a legjobban fel tudják idegesíteni a többi közlekedőt, az a lassú haladás. Minél jobban félnek, annál lassabban vezetnek, és sajnos sokszor nem is fogják fel, hogy ezzel mennyi galibát okoznak. A sávváltásuk is bizonytalan, és besorolni is csak akkor tudnak, ha a védett útvonalon közlekedő szinte állóra fékez, és megvárja, hogy végre észrevegye, hogy beengedné. A kanyarodásnál is szinte állóra fékeznek, és érdekes megfigyelni, hogy a világító féklámpák, még a manőver közben is folyamatosan világítanak. Létezik parkolási fóbia is, ilyenkor egy egyszerűnek tűnő manővert is képesek elrontani, talán azért mert sokkal nehezebb megoldandó feladatként képzelik el, mint valójában. De ugye mindenki emlékszik még oktatója intelmeire a lassú manőverezésnél: "ha jobbra tekered a kormányt, akkor merre mozdul az autó?" Ha egy több éves jogosítvánnyal rendelkező sofőrnek is el kell gondolkodnia ezen, vagy tolatásnál azon, hogy melyik irányba indexeljen, akkor semmiképpen nem ciki venni néhány plusz órát, ahol ezekre a kérdésekre szakszerű segítséget kaphat a félszeg autós. 

Létezik rá gyógyír?

Természetesen mint mindenre, itt is találhatnak megoldást azok, akik szeretnének változtatni. De ehhez a legfontosabb, - az első lépés-, hogy ha érintettek vagyunk, akkor felismerjük, hogy egy vezetéstechnikai tréning, néhány szakemberrel eltöltött óra a forgalomban, vagy akár egy jó beszélgetés egy rutinosabb vezetővel előbb-utóbb biztosan meghozza az eredményt, és tudunk javítani a képességeinken. Ez nem csak saját, hanem a biztonságos közlekedés jegyében a többi autóstársunkkal szemben is érdekünk. Felejtsük el a merev testtartást, koncentráljuk arra, amit csinálunk, és ne legyünk lusták utána járni, hogy mi állhat a szorongás hátterében. Hiszen tény, hogy nagyon sokan félnek a vezetéstől, de vajon mennyien lépek tovább, hogy időt és energiát rászánva megtalálják félelmeik kiváltó okát?