Amikor Somogyi Gábornak megjegyezzük, hogy a Krone-nál rögtön drasztikus változtatásokkal nyitott, hiszen átalakult a teljes értékesítői csapat, részben pontosítja a képet. Merthogy szerinte még véletlenül sem az átszervezés volt az első lépés, az csak a következmény. „Mindennek az az alapja, hogy pontos és egyértelmű célokat kell kitűzni. Ezúttal sem tettem mást. Az már csak következmény, hogy voltak, akik ezeket a célokat nem tudták, vagy nem akarták elfogadni. Ez indukálta a változásokat.” – derül ki szavaiból, hogy a látszat olykor a cégszervezésben is csal. Somogyi Gábor elárulja azt is: ő maga is vallja azt a régóta ismert alapvetést, amely szerint „egy vezető csak annyit ér, amennyit a csapata.” Ahhoz azonban, hogy a csapat jól teljesítsen sok múlik a kereteken: „Igyekszem tiszta játékszabályokat, világos feltételeket és elvárásokat szabni, de törekszem a következetes és objektív értékelésre is.” Mint ahogyan arra is, hogy kellően közvetlen és konstruktív vezetőként vezethesse a csapatot.

Ötletekből és újdonságokból egyébként Somogy Gábor nem igen tud kifogyni. Megannyi más szolgáltatás mellett most vezették be például a pótkocsik esetében is a bérleti konstrukciót. Ez pedig egyebek mellett azért érdekes, mert az ügyvezető hasonlóan úttörő projektben már részes volt egyszer. Bő tíz éve a cégautó-bérlés bevezetésében, elfogadtatásban játszott szerepet, most pedig a fuvarozó társaságok vezetőit igyekszik meggyőzni arról, hogy sok eseteben rentábilisabb bérelni, mint venni.

S, hogy a cégvezetői elvekről, megoldásokról esik szó, rögzítsük azt is: Somogyi Gábornak volt miből merítenie, hiszen dolgozott magyar családi cégnél, multinál, amerikai, holland és német társaságnál is. Mint mondja, rendkívül érdekes tapasztalat volt számára, hogy hányféle cégkultúrával lehet üzleti sikereket elérni. Pályafutása elején, a magyar holdingnál a „hatékonyságmaximalizálás trükkjeit” jegyezte meg magának. Az amerikai érdekeltségben lévő flottakezelőnél pedig azt értette meg, hogy milyen ösztönző lehet, ha a cég vezetői közvetlen viszonyt alakítanak ki a beosztottakkal.

„Ma is emlékszem, hogy az amerikai nagyfőnök belépett mellém a liftbe, és éppúgy azzal a hi, hellóval köszönt, mintha csak közvetlen kollégák lennénk.” – idézi fel Somogyi Gábor, aki szerint ez segíti a kommunikációt, ami hatékonyabb működést eredményezhet.

A holland cégnél a tervezés fontosságát és hasznosságát sajátította el. „Egy évre előre tudtuk, hogy hol, milyen meetingünk lesz, mikor melyik vezetővel egyeztetünk, s mikor, milyen feladatokkal kell elkészülni. Igaz, az élet sokszor átírja a terveket, de azok így is keretet, kapaszkodót adnak az adott cég minden dolgozójának.” S bár általában a németeket tartjuk a tervezettség megszállottainak, Somogyi Gábor a Krone esetében egészen mást emel ki. Komoly tervek persze itt is akadnak, ám ennél nagyobb szerepe van a célnak: pontosan tudják, hogy hova tartanak és mit akarnak elérni. Ennek érdekében pedig óriási energiákat mozgósítanak: ez olykor szakmai vitákban jelenik meg, máskor kitartásban, szakmai segítségben.

Amikor Somogyi Gábort arról kérdezzük, miként tud kikapcsolódni, nem sokat hezitál a válaszadással: természetesen a család a legfontosabb és a munka. Merthogy neki a hivatása egyben a hobbija is. A család és a munka mellett pedig amúgy sem jutna ideje nagyon másra – igaz, egykori hobbi testépítőként és quados-ként nem tett le arról, hogy valamiképp újra visszahozza a sportot az életébe.