Nagyon nehéz témával szeretnék ma foglalkozni. Nehéz, mert egyrészt talán mindenki tisztában van az itt leírtakkal, másrészt azért, mert elsősorban anyagi kérdést boncolgatunk és tudjuk, hogy a „nincsből” nagyon nehéz.

Műszakitól műszakiig

Autós világban élő ember vagyok. Igazságügyi gépjármű szakértő, autómániás, autós újságíró. Szívügyem az autó, pláne a sajátom, de naponta végzek tanácsadást a legkülönbözőbb karbantartási kérdésekben, biztosítási ügyekben, járműértékelésben és még sorolhatnám. Amióta az eszemet tudom, autózok. Gyerekkorban a játékautókkal, most az igazikkal.

Engem csak autó mellett lehetett fotózni már kisgyerekként is

Mondják, a suszter cipője lyukas, de autó kérdésben mindig igyekeztem rácáfolni erre, ezért az én autóm (majdnem) mindig példás állapotban van, akkor is, ha 20 éves elmúlt.

Amikor közeleg az autóm műszaki vizsgája, a legtöbb esetben semmit sem kell csinálni vele, úgy nevezett felkészítő jelleggel, mert mindig tip-top mindene. Na, nem azért, mert az én autómon soha nem megy tönkre semmi, el tudják képzelni, mennyi gond van egy ilyen koros jószággal. Hanem azért, mert bármi felmerül, szinte azonnal javíttatom, nem bírom elviselni, hogy kopog valami a futóműben, vagy nem működik egy ablakemelő.

Az időszakos karbantartások az előírt 20.000 km helyett 10-12 ezrenként megtörténnek és bár nem írja a könyv, de a gázolajszűrő is ugrik minden olajcsere mellé. Emellett prémium gázolajat tankolok. Kivétel nélkül. Talán ennek is köszönhető, hogy az autóm porlasztói 460 ezer kilométer után is megfelelő értékeket mutatnak.

Az efféle eljárás miatt nincs az a távolság, amire ne mernék elindulni az autómmal, de ennek természetesen ára van.

El kell jutni a megfelelő szintre

Amikor az autómat 9 éves korában megvettem, már volt benne 230.000 km. Sokat állt, mielőtt hozzám került, úgyhogy minden, ami gumiból volt, az cserére szorult. Tele volt kikopott futómű alkatrészekkel, törött volt a szélvédője és még sorolhatnám az apró-cseprő hibákat, de nem tudtam mindennel egyszerre foglalkozni.

A horror állapotban lévő futómű elemeket persze azonnal cserélni kellett. De hamar rá kellett jönnöm, hogy a tűzoltás jelleggel kicserélgetett egy-egy alkatrész az összefüggő futómű rendszeren nem sokat segít. Ha van valahol egy kis lógás, akkor az úgy terheli a felfüggesztés többi elemét, hogy hamar tönkremegy az új alkatrész is.

Évekig tartott, amíg egyszer csak lett egy felújított kormányművem, hozzá új axiális csuklók és kormánygömbfejek, stabilizátor rudak, szilentek, sőt a lengőkarokat is ki kellett cserélni. Ekkor már a futóműbeállítás is hosszútávon megmaradt, eltűntek a hangok és nem húzott semerre sem a kocsi. Tette mindezt végre új gumiabroncsokon.

De ide el kellett jutni. Mint ahogyan a többi részegységnél is. 13 éve van nálam a kocsi és kb. 5 éve működik hibamentesen, mármint úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy nagyjából körbeértem a javításokkal és szerencsére még nem kellett újrakezdenem. Na jó, például szívósorból már kettőt vettem és a közelmúltban a kormányrudakat is újra cserélni kellett.

Javítási hierarchia

Fel kell állítani egy fontossági sorrendet a javításoknál, hiszen legtöbbüknek nincs arra elég forrása, hogy egyszerre mindent megcsináltasunk egy autón. Különösen igaz ez, ha használt autót vásároltunk, és még jobban, ha azt a használtautót nem vetettük alá egy vásárlás előtti állapotfelmérésnek és így keveset tudunk róla.

Ennek a hierarchiának nem lehet más vezérfonala, mint a biztonság. Ebből a szempontból a legkritikusabb rendszer a fék. Az első és legfontosabb teendőnk, hogy a fékrendszerünk pedáltól a fékbetétig megfelelő állapotban legyen. Nem csak a kopóalkatrészek állapotára (és minőségére) kell odafigyelni, hanem az is fontos, hogy a fékfolyadék megfelelő állapotú legyen. De cserélni-pótolni kell a kopott vagy hiányzó pedálgumit is. Nagyon fontos, hogy minden fékkel kapcsolatos beavatkozás után fékerőmérést kell végezni annak igazolására, hogy a javítás jól sikerült.

Új féktárcsa fent, már csak le kell pucolni és megint évig jó lesz

De mit ér a jó fék, ha rossz a gumi. Elképedve látom az autókon, hogy sokszor tíz éves, vagy még öregebb gumikon rohangálnak. Az elöregedett abroncsok tapadása jelentősen romlik és nő a defekt veszélye is. Persze nagyon nagy felelőtlenség az is, ha kopott abroncsokon járunk. A rendeletben előírt 1,6 mm-es profilmélység a minimumok minimuma. Egy nagyobb esőzéskor az ilyen mértékben kopott gumikkal az autó könnyen felúszik a vízen és kész baj. Cseréljünk abroncsot időben. Sokkal jobb egy új, szerényebb árfekvésű gumi, mint egy elhasználódott márkás darab.

Ezután a működés biztonsága következik. Az indíthatóságról általában az akkumulátorok gondoskodnak. Az aksik nyáron, meleg időben ritkábban hibásodnak meg, aki viszont nem követi figyelemmel, hogy nehezebben indul-e az autó, vagy milyen idős az akkumulátor, könnyen bajba kerülhet már az első hideg napon.

A motor, amellett, hogy olaját, szűrőit rendszeres cseréljük, meg kell kapja az összes előírt tervszerű karbantartást. Gyújtógyertya cserét, üzemanyagszűrőt stb. Semmilyen hibával nem szabad kivárni, „Csak néha rakoncátlankodik” felkiáltással, mert a baj egyszer csak elhatalmasodik és mi ott maradunk az út szélén. Csipegeti az olajat, vagy ereszti valahol? Fogy a hűtővíz és minden esetben megelégszünk az utántöltéssel? Baj lesz belőle.

Kényelem és szépség utoljára

Ha a kocsink megbízhatóan működik, akkor kezdhetünk a kényelmi extrákra és az esztétikára költeni. Ilyenkor kerül terítékre a klíma kérdése, a nem működő ülésfűtés javítása. A karosszéria sérüléseinek kijavítása, bár nagyot lendít az autó első blikkes megítélésén, csak az utolsó helyen szerepelhet egy felelős tulajdonosnál.

A tűzoltás nem karbantartás

Ha mindig csak annyit tudunk az autóra áldozni, hogy éppen csak hogy tovább tudjunk menni vele, a kocsink mindig siralmas állapotban lesz. Használt autó vásárlás előtti átvizsgálásokon milliószor találkozunk olyan megoldásokkal, amik sufnituning, vagy házibarkács szinten kezelik a hibákat. Igénytelen, csúnya és műszakilag sokszor megkérdőjelezhető javításokat látunk.

Ez egy megfoltozott kipufogódob, ami vásárlás előtti átvizsgáláson vettünk észre

Persze – mondhatja az olvasó – könnyű annak, akinek erre megvan a megfelelő fedezete. Én ebben a kérdésben eljutottam egy pontra, amit, ha tetszik, ha nem, ha korrekt politika, ha nem, ki kell mondani végre. Az lenne az ideális állapot, ha az, akinek nem telik a jármű méltó fenntartására, nem is venne autót.

De azért a gondolkodás, az előrelátás itt is sokat segíthet. Még a kocsi megvásárlása előtt fel tudjuk mérni, hogy milyen költségekkel jár majd a fenntartása, egy vásárlás előtti átvizsgálással pedig képbe kerülhetünk az azonnal várható költségekkel is. Mert menő, hogy 18-19-es kerekek vannak a kocsin, de vajon meg tudjuk-e venni majd a darabonként akár 100 ezer forintos gumikat rá? Tök jó, hogy 250 lóerős a verda, de az ehhez a teljesítményhez dukáló féktárcsák árát vajon ki tudjuk-e gazdálkodni a költségvetésben? Nagyon sokat nyújt egy elektromosan állítható, fűthető, indexes, memóriás magától sötétedő visszapillantó tükör, de ha letörjük a kertkapun, mennyi ideig járunk majd ragasztószalaggal körbetekert tükörrel?

Kell egy hely

Végül beszéljünk pár szót a szervizválasztásról. Az autó olyan dolog, ami a többi használati eszközünknél jelentősen több törődést igényel. Kinek van például bevált porszíójavítója, vagy redőnyszerelője? Az autó azonban más, ráadásul, ha baj vele, akkor életveszélyes is lehet.

Éppen ezért muszáj, hogy legyen egy olyan szervizünk, akikben megbízunk, akikkel régóta jó kapcsolatot ápolunk, akik ismernek minket és főleg az autónkat. Egy ilyen műhelyben előre jelzik nekünk a következő látogatáskor várhatóan esedékes javításokat és azok költségét. Mivel rendszeresen ők javítják a kocsit, egy idő után lesz előélete autónknak a szervizben és így sokkal hatékonyabb lehet a karbantartás.

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát.