A gyalogos átkelőn mindig körültekintően haladjunk át!

Egy péntek délután Tóbiás fáradtan bandukolt hazafelé az iskolából. Miután elköszönt a barátaitól, gondolkodóba esett. A kiskutya úgy érezte, hosszú volt ez a hét, sok feladatot kaptak az iskolában, jó lesz végre holnap sokáig aludni és kisöccsével, Balambérral biztosan erre a hétvégére is kitalálnak valami jó ki mókát.

Így morfondírozott magában, és közben szedte a lábait. Hamarosan elérte a gyalogos átkelőt, ahol lámpa segíti a forgalom irányítását. Az autók zaja kizökkentette gondolataiból, és figyelni kezdte a szeme előtt elhúzó járműveket.

- Ej, de gyorsan mennek ezek az autók! – szaladt ki Tóbiás száján egy nagy sóhaj.

- Bizony-bizony, Tóbiás. Jobb mindig kétszer is körülnézni, mielőtt lelépünk az úttestről… - szólalt meg egy ismerős hang Tóbiás háta mögött.

Imre bácsi, az öreg teknős állt meg a kutyus mellett. Tóbiás jól ismerte Imre bácsit, az utcájukban lakott. Megörült, hogy találkoztak, mert így akadt útitársa a hazaútra.

- Csókolom, Imre bácsi! Hogy tetszik lenni? – köszöntötte illedelmesen Tóbiás az idős teknőst.

- Köszönöm, jól, Tóbiás. Csak hát kicsit nehézkesen közlekedem, mióta ezt a botot a kezembe nyomták – azzal megkocogtatta a járdán vakvezető pálcáját.

A gyalogos átkelőknél terelővonalak segítik a vak és gyengénlátó járókelőket

Imre bácsi ugyanis egy pár hónapja kezdte elveszíteni a látását, és most már olyan gyengén lát, hogy bizony botra van szüksége, hogy időben érezze, hol ér véget előtte a járda. Így tudja azt is, hogy útkereszteződéshez ért.

Szerencsére a lámpás gyalogos átkelőknél a lámpa alatt található egy gomb, amelyet benyomva a lámpa hamarabb zöldre vált, így a gyalogosok elsőbbséget kapnak az átkelésnél. Imre bácsi azonban nem látja a gombot, így Tóbiáshoz fordul:

- Tóbiás, kérlek, segíts nekem! Egyedül nem tudok átmenni az úttesten. Légy szíves, nyomd meg a gombot helyettem, hogy mihamarabb átmehessünk az út túloldalára.

- Rendben, Imre bácsi, szívesen segítek. A gombot már meg is nyomtam. Viszont tegnap észrevettem, hogy amikor zöldre vált a lámpa, sajnos nem szól a hangjelzés, ami segíti Imre bácsit, hogy tudja, mikor vált a lámpa és mikor tud a zebrára lépni.

- Bizony, Tóbiás. Reggel én is észrevettem, hogy nem szólt a hangjelzés. Bizonyára elromlott…

- De én segítek! Imre bácsi, engedje meg, hogy megfogjam a kezét, és átvezessem a túloldalra – kérte Tóbiás, és már nyújtotta is a kezét Imre bácsi felé.

- Köszönöm, sokat segítesz nekem. Anyukád büszke lehet rád – simogatta meg Imre bácsi Tóbiás buksiját.

A gombot benyomva zöldre vált a jelzőlámpa

A lámpa zöldre váltott és Tóbiásék gond nélkül átkeltek a zebrán. Útjukat együtt folytatták tovább Tóbiásék házáig, ahol Édesanya már várta kisfiát. Imre bácsi még egyszer megköszönte a kiskutya segítségét, és tovább bandukolt. Tóbiás büszkén mesélte Balambérnak, hogyan segített a gyengénlátó, idős teknősnek. Kisöccse pedig megfogadta, hogy tanul bátyjától, és ő is segíteni fog az időseknek, hiszen szükségük van rá. Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történtünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!