1. 1888: Bertha Benz kalandos utazása két fiával

Carl Benz három 1885-ben elkészült első, belsőégésű motorral hajtott járművét senki sem akarta megvenni. Bertha Benz (1849-1944) elhatározta, bebizonyítja, hogy a ló nélküli kocsi alkalmas mindennapi használatra. 1888-ban két tizenéves fiával titokban elindult Mannheimtől Pforzheimig tartó, 106 kilométeres, a világ első autós útjára. Carl Benz hátrahagyott feljegyzésből értesült felesége merész vállalkozásáról.

Az 1660 cm³-es, másfél lóerős motor nehezen küzdött meg a kisebb emelkedőkkel is, ilyenkor fiai tolták fel a járművet a dombtetőre. Később Bertha Benz javaslatára építettek a váltóba egy plusz, rövidebb áttételű fokozatot.

Amikor megkoptak a fékezést szolgáló fafékek egy cipészt keresett fel aki az érintkező felületre bőr rögzített, így Bertha Benz feltalálta az első fékbetétet.

A fogyóban lévő üzemanyagot patikákból pótolták. A meglazult hajtásláncot egy kovács javította meg. Bertha az eltömődött üzemanyagcső tisztításához kalaptűjét használta.

Bertha táviratban üzent Karlnak, hogy ő és a fiúk szerencsésen megérkeztek végcéljukhoz Pforzheimbe. Másnap visszautaztak Mannheimbe.

A hosszú, viszontagságos utazás remek reklámfogásnak bizonyult, az eladások nőttek. Bertha Benz bebizonyította, hogy az automobil versenyképes a lóvontatással szemben. Találmányai és ötletei is hozzájárultak az autózás térhódításához.

2. 1893: Margaret A. Wilcox találmánya nélkül dideregnénk az autónkban

Az 1838-ban született Margaret A. Wilcox a korszak ritka mérnök hölgyei közé tartozott. Olyan új alkotásokkal kísérletezett ami megkönnyíti az életet. Például mosó és mosogatógépet készített, ami azonban nem hozott sikert. Abban az időben a nők saját nevük alatt nem nyújthattak be szabadalmat, ezért találmányai a férje nevén szerepeltek. A húszas éveiben Wilcox a vasúti kocsik fűtésének megoldásán dolgozott. A mozdony meleg levegőjét elvezette, hogy komfortosabbá tegye az utazást. Találmánya az ablakokat is fagy- és páramentessé tette, így biztonságosabbá és kényelmesebbé vált a közlekedés. 1893-ban szabadalmazott ötlete meghiúsult, mert a hőmérsékletet nem lehetett szabályozni. Ennek eredményeként hosszabb út során a levegő a járműben felforrósodott. Wilcox koncepciója egyedi volt, de további fejlesztésekre volt szükség. Mivel az első automobilok nyitottak voltak, a fűtésnek nem volt jelentősége.

1917-ben a mérnökök Wilcox terveit követték és megoldották hőmérséklet-szabályozást. Az utastér fűtésének fontossága a 20-as évektől vált fontossá. Ettől az időszaktól terjedtek el ugyanis a zárt, fém felépítmények. A Ford A típusánál 1929-ben kezdték használni az utastér fűtését, amely a motorból érkező felmelegített levegőt és a külső hideg levegőt keverve érték el a kívánt hőmérséklet. A kezdeti problémák ellenére hosszú út vezetett, mire Wilcox alkotása lett a mai autófűtés alapja.

3. 1896: Clara Ford türelme nélkül nem lett volna Quadricycle

Clara Ford megértéssel, türelemmel viszonyult Henry Ford hóbortjához. Lelkesítette munkájában amikor a Ford az első autóját, a Quadricycle-t bütykölte. Akkor sem ágált amikor Ford a motort a konyhaasztalon szerelte, sőt még segített is neki. Eltűrte, hogy Henry a fürdőkádban gyűjtögette az üzemanyagot. Egyes források szerint a Quadricycle nem fért ki a fészerből, ezért a falat meg kellett bontani. Clara példát mutatott arra, hogyan kell kezelni és elviselni a férfiak dilijét.

4. 1903: Mary Anderson találmánya tette lehetővé, hogy kilássunk az autó szélvédőjén, ha esik a hó.

Mary Anderson 1902-ben Mary Anderson New York-i utazáson vett részt. Egy téli napon villamosban ült, és elakadt a forgalomban. A zuhogó hó miatt a sofőr nehezen látta a forgalmat. Az autót feltorlódtak, a sofőr kiszállt és letakarította a szélvédőt. Ez újra és újra megtörtént, ami jelentősen kitolta a menetidőt. Anderson azon töprengett, hogy lehet hatékonyabb módja a hó eltávolításának. Arra a következtetésre jutott, hogy egy „pengével” lehet lesöpörni az üvegre rakodott szennyeződését.

Anderson találmányára 1903-ban lelkesen vette át a szabadalmi okiratot. Sorra kereste fel az autógyártókat. A gyártók a havazás okozta kilátást úgy oldották meg, hogy a szélvédőt középen megosztották. Ha külső hatásra romlott a kilátás, a szélélvédőt megbillentették, ami persze azzal járt, hogy a sofőr arca kis híján lefagyott. Anderson keserűen vette tudomásul, hogy ennek ellenére egyetlen cég sem érdeklődött a megoldás iránt. Egyesek döntésüket azzal indokolták, hogy „az eszköznek nincs olyan kereskedelmi értéke, amely indokolná, a szabadalom hasznosítását”. Az ablaktörlőt csak 1922-ben adaptálták autókhoz, amikor is a Cadillac elkezdte alapfelszereltségként beszerelni. Persze az ablaktörlő később az autók nélkülözhetetlen tartozéka lett. Eleinte kézzel kellett működtetni, majd fojtószelepnél képződő vákum mozgatta a lapátokat, idővel az elektromosan szabályozott megoldás vált általánossá. Állítólag Anderson soha nem keresett pénzt a találmányával. 

5. 1909: Alice Huyler Ramsey nagy utazása

Alice Huyler Ramsey (1886–1983) volt az első nő, aki autót vezetett az Egyesült Államokban, és az első nő, aki bekerült az Automotive Hall of Fame-be (Autózás hallhatatlanjainak csarnoka).

Mindössze öt év telt el, mióta először járta be Amerika járhatatlan ösvényeit egy autó. Ramsey ekkor, 22 évesen elhatározta, hogy ő lesz az első, aki érvényesíteni fogja a nők jogait, hogy szabadon utazhassanak országszerte.

Ramsey már tapasztalt autós volt, több mint hatezer mérfölddel a háta mögött. Alice legnagyobb örömére a férje autóval ajándékozta meg. Ezzel benevezett egy nyereményjátékon a NewYork és Philadelphia közötti versenyre és megnyerte a Benjamin Briscoe Trophyt. Brisco, a Maxwell Motor Company tulajdonosa felfigyelt a lány kalandvágyó szellemére és felajánlotta, hogy szponzorálja Ramsey nagy utazását azzal céllal, hogy ő legyen az első nő, aki bejárja az országot.

Elfogadta a kihívást, és két sógornőjével és legjobb barátjával együtt 1909. június 9-én indult útnak New York városából felhőszakadás kíséretében.

Ramsey és társainak, akik nem vezettek az út során, nem volt egy kéjutazás a vászontetős Maxel Touring gépkocsival. Számos kihívással szembesültek útjuk során: rossz útviszonyok, szörnyű időjárás, 11 defektes gumi és mechanikai meghibásodások. Egyik alkalommal indiánok „fegyverekkel” fogadták Ramseyt Nebraskában, a legrosszabbtól tartottak. Megnyugvással vették tudomásul, hogy, a csapat csak nyúlra vadászik.

Valahol a wyomingi Laramie-től nyugatra autójukat egy lovas, fegyveres különítmény vette körül és átkutatták a járművüket. Egy gyilkos nyomában voltak, és nem akarták elhinni, hogy Ramsey San Francisco felé tart New York Cityből.

Gyakran vasúti hídon kellett áthajtani folyamatosan lesve a közeledő vonatot. Sokszor a városokba vezető utakat a telefonpóznák jelezték.

59 nap fárasztó, de folyamatos haladás végén felhajtottak a kompra, hogy átkeljenek az Oakland-öblön, ahol egy hódító hősökhöz méltó felvonulás fogadta őket.

Ramsey egész életében szeretett vezetni és 95 éves koráig megőrizte vezetői engedélyét.