Az első világháború alaposan megritkította a magyar katonai járműparkot, a trianoni szerződés pedig sokáig korlátozta a fejlesztéseket, melyeknek anyagi lehetőségeit egyébként is megnyirbálta az 1929-es gazdasági világválságot követő korszak, ami újabb háborúhoz vezetett.

Akkoriban kezdett újraindulni a magyar járműgyártás: Győrben teherautók készültek honvédségi megrendelésre, a Maros néven hadrendbe vett Rába Superekhez a Láng Gépgyár szállította a motorokat.

Elcsatolt MARTA

A járműipar kapacitását csökkentette, hogy a Ganz és a Röck felhagyott az autógyártással, Trianon után pedig határon túlra került az aradi MARTA. Az 1920. június 4-i békeszerződés szerint a magyar hadsereg nem tarthatott páncélosokat és hadi használatra alkalmas gépjárműveket, valamint repülőgépeket. A 14 részes okmány 5. fejezete megszüntette az általános védkötelezettséget és többek között megtiltotta vezérkar létrehozását, Magyarországon kizárólag rendőrségi és határrendészeti alakulatok működhettek.

WM H2-es katonai jármű, 1932      Forrás: Gali/Fortepan

Engedély tucatnyira

Gazdasági okok miatt még a minimális lehetőségeket sem tudta kihasználni a Magyar Királyi Honvédség és rendőrség, melynek a Szövetségi Tanács 1922. június 12-i határozata tizenkét páncélos beszerzését engedélyezte, de végül csak egyetlen győri prototípusra futotta.

Az ellenőrzések enyhülése után a gazdasági világválság korlátozta a haderőfejlesztést, melyet a háborús készülődés indított el. 1938-ban a katonai szállítójárművek száma felét sem érte el a szükséges darabszámnak, a hiányos állomány 12 ezresre történő feltöltésére még akkor sem lett volna mód, ha katonai szolgálatra rendelik be a használható 3800 polgári teherkocsit.

Német alváz, magyar felépítmény

A közelgő háború hatására kétezer önjáró alvázat rendeltek a német Krupp, Mercedes és Klöckner (Magirus) gyáraktól, ezekre a mátyásföldi Uhri-testvérek műhelyében készítettek karosszériákat, felépítményeket. Ezek azonban csak személy- és teherszállításra alkalmas járművek voltak, az ütőképes hadsereghez viszont harcigépek is kellettek.

Pavesi vontató   Forrás: Lissák Tivadar/ Fortepan

Olasz vontató

Az Iparügyi Minisztérium már korábban erőltette a hazai gyártást, ám a fejlesztésekhez kevés volt az idő és a pénz, ezért külföldi licencvásárlásokban gondolkoztak. 1928-ban az Antant Nagykövetek Tanácsa feltételes engedélyt adott páncélos járművekre, de azzal a feltétellel, hogy beszerzés előtt ellenőrzésre be kell mutatni és jóvá kell hagyatni a terveket.

1931-ben mutatták be az olasz Fiat Pavesi cég szabadalma alapján gyártott vontatót, mely tüzérségi célokra készült. Továbbra is csak géppuskás járművek jöhettek szóba, és tiltólistán maradtak a nagy kaliberű löveggel felszerelt járművek, lánctalpasok.

Nem kellett az elavult német

Nehezen gyarapodott a magyar honvédség harckocsi állománya, miközben a háborús szelek hatására az Iparügyi Minisztérium licencvásárlással próbálta felgyorsítani a fegyverkezést és újraindítani Magyarországon a hadijármű-gyártást. A Honvédelmi Minisztérium 1933-ban a legnagyobb titoktartás keretében bízta meg a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket speciális vontató fejlesztésére, ám ez nem lett megfelelő, ezért külföldi partnert kerestek.

A magyar illetékesek külföldi tárgyalásai sokáig nem jártak sikerrel: 1937-ben a németek elavult Krupp modellt ajánlottak, miközben a korszerű eszközök licencének átadásától elzárkóztak, hasonló kudarccal végződtek a britekkel és olaszokkal történt megbeszélések.

Toldi harckocsi     Forrás: Lissák Tivadar/ Fortepan

Svéd harcél

Több próbálkozás után a svéd Landswerk céggel sikerült megállapodni, így 1937-ben a MÁVAG (Magyar Állami Vas-, és Acél Gépgyár Rt.) megvásárolt egy kész harckocsit, annak gyártási jogát és dokumentációját. Az első Toldi harckocsi alapjául a svéd L-60-as szolgált, a közepes méretű Turán 40M páncélos pedig a cseh T-21-es tervei alapján készült. 1940. végén indult a Weiss Manfréd műveknél a Zrinyi M43-asok, majd a Turánból továbbfejlesztett Tas nehéz-harckocsik gyártása.

Turán páncélosok a mátyásföldi depóban    Forrás: Lissák Tivadar/Fortepan

Huba Hadrend

A tárgyalások elhúzódása és beszállítói nehézségek miatt csak 1940. nyarán készültek el a MÁVAG-nál húsz Toldi 38M. A Huba Hadrend III program keretében őszig a Ganz 24, a MÁVAG 26 harckocsit adott át a hadseregnek csapatpróbára.

A külföldi beszállítók késései és anyaghibák miatt nem tudták tartani a határidőket a tapasztalatlan gyártók, így a tervezett darabszámot sem tudták teljesíteni, a 190 darabot sem sikerült a terveknek megfelelően felfegyverezni.

Turán után Nimród

A kis szériából adódó tapasztalatlanság és anyagfáradások miatt sokszor hibásodtak meg a magyar gyártású modellek, Turánok helyett a MÁVAG-nál később Nimród 36M páncélosok készültek diósgyőri lövegekkel.

A magyarországi harckocsigyártást továbbra is a késedelmes szállítások és a minőségi gondok jellemezték, ráadásul a németek sem akartak semmilyen formában besegíteni, sőt, a leszerződött motorok is rendszeresen jóval a megállapodott határidő után érkeztek, így a hazai cégek nehezen tudták teljesíteni vállalásaikat.

MÁVAG gyártmányú M40 Nimród      Forrás: Ludovika/Fortepan

Ezernél kevesebb

A hadi megrendelésekben érdekelt négy magyar cégnél 1938. és 1944. között összesen 908 darab páncélosjármű készült, a legtöbb a MÁVAG-nál (276 db.), a listán második a Weiss Manfréd (257 db), harmadik a Ganz (238 db.) Legtöbbet a Turánokból gyártottak, ez adta a teljes darabszám közel harmadát.

Boforc löveget vontató Pavesi P4 az erdélyi Nagykárolyban, 1940  Forrás: Klenner Aladár/Fortepan

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!