ICDP
Mindenekelőtt nem szabad elfelejteni, hogy a légtér egy erősen szabályozott környezet és annak is kell maradnia. Az utasokat szállító járművek, áruszállító drónok, hagyományos repülők, helikopterek és egyéb légi járókelők (közkeletű néven mindenféle méretű és magasságban repülő madarak) elválasztása pedig nem egyszerű feladat.
A repülő autó elnevezés egyébként nehéz ügy: alapvetően azt nevezné az ember repülő autónak, ami mind közúton, mind a levegőben képes közlekedni. Vagyis ha egy kisrepülőnek a szárnyait felhajtják úgy, hogy elférjen egy sávban, az már repülő autó? Az eddig látott koncepciók sokkal inkább tűnnek apró helikoptereknek, mint közúti közlekedésre is alkalmas járműveknek.
Manapság a légi közlekedést a pilóta és az irányítótorony közötti közvetlen kommunikáció irányítja. Ez most is egy alapvetően manuális folyamat, a különböző automatizált rendszerek pedig inkább csak figyelmeztetnek a bajra, mintsem elkerülnék azt. Ennek a folyamatnak már a részleges automatizálása is komoly előrelépés lenne az “Internet of Things” világában, amelynek keretein belül minden repülő tárgy egy rendszerbe kapcsolódna és az egymással való folyamatos kommunikáció által kerülnék el a problémákat. Ez egyelőre távol áll a valóságtól, különösen, ha belegondolunk, mennyi járművet kellene az égbe költöztetni ahhoz, hogy tehermentesítsék a közutakat.
És mi lesz, ha valami probléma történik? A közutakon a legtöbb baleset néhány utast, esetleg egy-két gyalogost érint és többnyire sérülésekkel végződnek, nem halállal. De egy repülő autó esetében? A zuhanó jármű utasai nem sok jóra számíthatnak, nem beszélve azokról, akikre “érkeznek”.
Érdekes, hogy a legtöbb bemutatott koncepció elektromos motorral hajtott járműként képzeli el a jövő repülő autóját. Persze a mai elektromos autó mánia közepette mindez nem meglepő, de egészen valószínűtlen, hacsak nem néhány perces utakat tervezünk.
Hogy lássuk az arányokat: Egy Tesla akkumulátora 600 kg-t nyom, aminek segítségével 5 utassal 3-4 órát utazhatunk vele újratöltést nélkül. Egy helikopter legfeljebb 1500 kg maximális súllyal száll fel, amiből egy a Tesla 3-4 órás utazásához hasonló távolság megtételénél körülbelül 350 kg az erőforrás, ráadásul ahogy nő a megtett távolság, úgy csökken a súlya és így a felhasznált üzemanyag mennyisége is. A Tesla akkumulátora akkor is 600 kilót nyom, ha egy métert sem tudunk már megtenni vele. Vagyis ha valóban elektromos meghajtással működnének ezek a repülő autók, valószínűtlen, hogy töltés nélkül képesek lennének legalább 50 kilométert megtenni.
Tehát összeségében bár a technológia bizonyos szinten kétségtelenül a kapuban áll, túl sok akadály áll a repülő autók elterjedésének útjában.. Óriási fejlődés az „Internet of Things” területén, áttörés az akkumulátorokkal és egy konszerzus kialakítása arról, hogy mit is akarunk a kezdeni a közlekedéssel. Jelenleg egy egyszerű drón használatához is bonyolult engedélyezési folyamatot kell végigjárnunk, ha teljesen legálisan akarjuk használni azt, nehéz elképzelni, hogy a repülő autók csak úgy szabadon repkedhetnek.