Visszatérő olvasóink talán még emlékeznek Pásztor Tamás veteránautó-gyűjteményének első Peugeot-jára: az egész életében francia autók közelében mozgó és dolgozó szakember 2003-ban vásárolta meg a 404 Super De Luxe szedánt.

Noha az 1960-ban bemutatott autóból másfél évtizedes pályafutása alatt a Sochaux-i üzemben több mint 1,8 millió darabot gyártottak (és további egymilliót a Peugeot Európán kívüli partnereinek összeszerelő sorain), a 2000-es évekre számuk erősen megcsappant: gyűjtői értéke akkor még nem volt a szériának, ellenben megbízható mechanikájuk, robusztus szerkezetük és kiemelkedő kényelmük miatt a lelket is kihajtották belőlük a tulajdonosok; a fennmaradt darabok helyreállítása ezért gyakran bizonyul sziszifuszi munkának.

Egészen más volt a helyzet az 1962-ben piacra bocsátott kabrióval és az egy évvel fiatalabb kupéval: ezekből összesen csupán 17 ezer darab készült, méghozzá meglehetősen körülményesen. A Peugeot legyártotta az alvázat, majd azt átszállították Olaszországba, a Pininfarina műhelyébe. Itt szerelték fel a helyben gyártott borítólemezeket, majd a kész autó visszaindult Sochaux-ba, hogy megkapja a hajtásláncot.

Ez rendkívül lassúvá és nehézkessé tette a termelést, emiatt a Peugeot 404 Coupé még azzal együtt is drágább volt, mint egy Jaguar E-Type, hogy a gyár a bekerülési költségek alatt kínálta a vevőknek. Ennek ellenére sorban álltak a kocsiért az érdeklődők, hiszen tudták, hogy a 404-es robusztus technikáját és kényelmes futóművét kapják meg, a kor talán legkecsesebb idomaiba csomagolva – sokan hasonlították a Pininfarina jellegzetes kéznyomát egyértelműen magán viselő autót a kultikus Riva motorcsónakokhoz.

Hogy mennyire szoros a rokonság a négy- és kétajtós modellek között, jól mutatja, hogy bár az utóbbiak motorházfedele előrefelé nyílt, a motortérben meghagyták a szedán zárhídját és zárszerkezetét…

A 404 Coupé tragédiája pont a megbízhatósága volt. A modell példányai lábon öregedtek meg, és amikor más, hasonló korú autók már fűtött garázsban élvezték a nyugdíjas éveket, a Peugeot-k még vidáman szállították gazdáikat. Emiatt használati értékük nagy, gyűjtői értékük viszont sokáig kicsi volt, ezért beszerzésük is körülményesnek bizonyult.

Amikor tehát 2006-ban felbukkant egy eladó kupé Hollandiában, Pásztor Tamás gondolkodás nélkül indult útnak, hogy megnézze – annál is inkább, mert addigra már talált a közelben egy jó állapotú Peugeot 504 Coupét, amiért egyébként is kiutazott volna.

A 404 Coupé valóban létezett, valóban eladó volt, méghozzá nem is túl drágán – mindez jó tíz évvel azelőtt történt, hogy a gyűjtők felfedezték volna maguknak a típust. Mivel az autó egyetlen nehezen pótolható szerelvénye sem hiányzott, a magyar gyűjtő nem egy, hanem két kultikus Peugeot kupéval tért haza.

A Peugeot 504 Coupé felújítása körüli kálváriáról már írtunk, és aligha árulunk el titkot, hogy a 404 Coupé sem bizonyult egyszerűbb feladatnak. „Szép volt az autó, de negyven éven át volt folyamatos használatban, így nem vártam csodákat. A Peugeot annak idején mesteri szintre emelte a karosszériaépítést: speciális lemezformázási eljárásuknak köszönhetően kevés anyagból is kellően merev szerkezetet tudtak építeni” – árulja el a márka titkát Pásztor Tamás.

 „Ennek köszönhetően egy Peugeot érezhetően kevesebbet nyomott, mint bármely kortársa. Kisebb motorral is dinamikusan gyorsultak tehát az autók, a vékony lemezek viszont nehezen álltak ellen az időnek és az elemeknek. Ez a mi esetünkben azt jelentette, hogy amikor hozzáfogtunk a karosszéria megtisztításához, a homokfúvás során gyakorlatilag eltűnt az autó. A semmiből kellett újraépítenünk a kocsit, a szerencsére hiánytalan dokumentáció és a beavatkozás előtt levett méretek segítségével.”

Az autó másik gyenge pontja a maga korában rendkívül modernnek számító, prémium márkák által is alkalmazott Kugelfischer mechanikus befecskendező, amely nagyon nem szereti a modern, etanollal kevert üzemanyagot. Megfelelő gondoskodás, tisztítás és adalékolás mellett azonban üzembiztossá tehető, így miután Tamásék két év megfeszített munkával újjáalkották a kupét (olykor szó szerint, hiszen egyes hiányzó alkatrészeket jobb híján maguk gyártottak le), egész Európát bebarangolták a kocsival.

Akár Svájcig is problémamentesen elgurult az autó, hogy versenyeken, kiállításokon nyűgözze le a márka ismerőit. A Pásztor-gyűjtemény 404 Coupéja most két apróságtól eltekintve gyári állapotú – az egyik a napfénytető, amelyet még az autó új korában épített be a holland importőr (a Peugeot csak a 404 szedánhoz kínált tolótetőt), a másik egy rejtett audiorendszer, amelyet pont a hosszú utazások miatt szerelt be Tamás.

Mai eszével, tapasztalatával megvenné újra ugyanezt az autót? - tesszük fel búcsúzóul a kérdést Pásztor Tamásnak. A válasz egyértelmű: mivel a 404 Coupé igazi kuriózum, bármilyen állapotban le kell csapni rá, függetlenül attól, hogy kifizetődik-e a felújítás.

Más, kevésbé ritka típusok esetében azonban továbbra is azt tanácsolja a szakértő, hogy válasszunk minél jobb állapotú, lehetőség szerint hiánytalan példányt, és nem csak olcsóbban, de gondtalanabbul is foghatunk bele a veteránozásba.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!