Megtudjuk, évente megy műszaki vizsgára az autó, plusz ugyanilyen gyakran megtörténik az elektromos érintésvédelmi felülvizsgálat is. Kiderült, nem is olyan régen motort cseréltek az autóban, azt azonban nem gondoltuk volna, hogy zsír új, ládás gyári erőforrást találtak hozzá. Persze a károsanyag-kibocsátása ennek sem túl dicséretes, egymás között csak EU-1-es motorként említik, de nem ezen múlik a klímaváltozás. – Maradjunk annyiban, hogy amikor a nyári kánikulában hidegen elindul, akkor nem kell körülötte csapkodni a szúnyogokat – mondja mosolyogva Pomázi Zoltán. (Írásunk első részét itt olvashatja.)

Szűcs József és Pomázi Zoltán

Az autóhoz megvan az AFIT – fiatalabbak kedvéért Autófenntartó Ipari Tröszt – ás a Közlekedési Dokumentációs Vállalat közös kiadásában készült, közel 70 oldalas kezelési utasítása is, 1979-ből. – A gépkocsinak szentelt, szükséges gondosság az élettartamát, teljesítőképességét és megbízhatóságát növeli meg, igen nehéz feltételek között – olvasható az előszóban. Ugyanitt arra is figyelmeztetnek, hogy „helytelen volna azonban, ha a gépkocsi kiváló tulajdonságait élettartam és teljesítőképessége rovására használnák fel, ilyen esetben természetesen e kézikönyv sem töltheti be célját”.

A kézikönyvben csak 28 liter gázolaj a 100 kilométerre vetített üzemanyag-fogyasztás, de az a sima teherautóra vonatkozik, nem pedig a nehéz műhelykocsis felépítményre. Ezen a távon fél liter olajfogyasztás is megengedett a motornál. A leírást és a műszaki adatokat követő második fejezet a vezetésről, a harmadik a karbantartásról szól, míg a negyedik az üzemzavarok elhárításában segít. Komoly szerszám- és tartozék készlet is járt az autóhoz, villáskulcsokkal, csavarokkal, alátétekkel, csiszolóvászonnal és olajtöltő kézi szivattyúval. De volt mindenre – is – jó kötöző drót, 17 méternyi, 1 milliméteres átmérővel.

Ma is bármikor bevetésre kész az öreg Praga

12 oldalon keresztül olvashatjuk a Praga kenési tervét. 1000 kilométerenként rá kellett nézni az olajfürdős levegőszűrőre, kenni kellett a kormány- és nyomtávrúd gömbcsapszegeit, mégpedig ÁFOR zsírral. A MOL elődjét ugyanis akkoriban Ásványolaj-forgalmi Vállalatnak hívták. 1500 kilométerenként zsírozni kellett a ventilátor futókerék csapágyát, de az ékszíjfeszítőét is. Valamit a tengelykapcsoló kinyomó csapágyát és rudazatát, és gyakorlatilag szinte mindent, amihez zsírzógomb csatlakozott.

A műhelykocsi, egészen pontosan a „guruló Motokov PAOM-G típusú gépkocsi javítóműhely” kezelési utasítása még az autóénál is terjedelmesebb, 82 oldalas. Benne az esztergagép részletes leírásával, kezelési útmutatójával, de a lánghegesztés biztonsági előírásai is hosszan olvashatók benne. A szerszám és a tartozék itt még több, mint az autónál, hiszem mégis csak egy guruló gépkocsiszervizről, lakatos- és esztergaműhelyről beszélünk, ahol a munkaterület szükség esetén oldalsátorral is növelhető.

Kisebb alkatrészeket elkészítenek az esztergagéppel.

A műhelykocsiban 26 számozott fiók található, a legelsőben a legelső tétel egy fogantyús csapágyhántoló, a második pedig egy kanalas szerszámhántoló, ez utóbbi történetesen 200-as fogantyúval. Az 5-6-os fiókban csak fúrók, dörzsárak lapultak gyárilag, a 14-esben csavarok és anyák, a 15-ös leltár szerint is üres volt. A reszelők viszont megtöltöttek egy teljes fiókot, a 20-ast, közvetlenül az ugyancsak üres 21-es előtt. A személyzet higiéniáját 40 literes mosdótál, egyoldalas körömkefe és 5 soros fényezetlen hajkefe szolgálta, az 1/8 kilós szappannal és a négy darab színes törölközővel.

Meglepően tartalmas hordozható gyógyszertár járt KGST-ileg a műhelykocsihoz, jóddal, vazelinnel és hipermangánnal. Az utóbbihoz a leírás: „Néhány kristálynyit meleg, felforralt vízben feloldunk, ami által rózsaszínű, nem túl sötét oldat jön létre. Ezt toroköblítésre vagy lábáztatásra használjuk olyan esetben, amikor a például a gumicsizmát hosszabb időn keresztül hordták”.

Katonás rendben...