A természet bőséges időt, évmilliókat hagyott ilyen léptékű váltásokra. Nem mondta ki egy Atyaúristen, hogy pikk-pakk ki kell halniuk a dinóknak, és helyüket sebtében kell elfoglalni az emlősöknek. Ha így döntött volna, valószínűleg kihaltak volna az őslények, de nem hozhatott volna létre magasabb rendű létformákat a törzsfejlődés. Elmaradt volna az ember megjelenése planétánkon, aki most annyira atyaúristennek képzeli magát, hogy évtizedek alatt szabná át a társadalom hagyományos berendezkedését, és kurta határidővel forgatná fel fenekestől egyik legnagyszerűbb alkotását, az automobilizmust. 

Az EU – de ne csak általánosságban mutogassak – pontosan azon tisztviselői, akik ideológiai megszállottságból leállították Németország atomerőműveit, emiatt négyszeresére emelkedett náluk az elektromos energia ára, és újra üzembe helyezték a füstölgő szénerőműveket, deklarált szándékukkal éppen szembe menve. Természetesen az eszelős Zöldekről van szó, akik nyomására kirakták a határkövet, hogy 2035-től nem lehet az Európai Unióban kipufogós autót forgalomba hozni, és 2050-től teljesen karbonsemlegesek leszünk. 

Utópiának elmegy, de a gyakorlati megvalósításnak vannak bökkenői. A tudósok és a mérnökök rohammunkában kifejlesztették a gyakorlatban használható (de a hagyományos hajtóművűektől több tekintetben csúnyán elmaradó) villanyautót. A motorral, vezérléssel nincs komolyabb probléma, talán a megnövekedett rézigényt leszámítva, ám annál nagyobb megrázkódtatásokkal jár az akkumulátorok gyártása. Alapvetően átrendezi a nyersanyagpiacokat, kevesebb olaj kell, de több ritkaföldfém. Egyes országok jelentősége csökken, másoké megnövekszik. Globális átrendeződés van folyamatban, kétséges, hogy ezt előre látta valaki, vagy stratégiai tervet dolgozott ki? Nem úgy látszik.

Az autógyártók, kénytelen-kelletlen, átstrukturálták portfóliójukat, egyre több az elektromos hajtású személyautó, haszonjármű, és mind kevesebbet költenek dugattyús motorú gépkocsik fejlesztésére. A Mercedes-Benz például 80 százalékkal vette vissza a hagyományos gépkocsikra fordított összegeket. Más gyártóknál is hasonló a helyzet, egyöntetűen kötelezik el magukat a zöldítés mellett, de nemcsak szavak szintjén, hanem gyakorlatilag is. Skandináviában már nagyon nagy a villanyautók hányada, másutt kisebb. Függ az arány a lakosság átnevelésétől „érzékenyítésétől” és vásárlóerejétől is. Az e-mobilitás sajnos sokkal többe kerül a benzin- és dízelmotorosnál. Az akku a villanyautók legértékesebb része, egyben a legköltségesebb is. Ára ugyan jelentősen csökkent, de még meg kellene felezni, hogy az e-autó gazdaságilag versenyképes legyen a kipufogósokkal. Jó kilátásokkal kecsegtet a lítium-akku felváltása vas-foszfát rendszerűvel, de az utóbbi technológiának még csak a legelején járunk, miközben egykettőre itt a határidő. 

Próbáljunk előretekinteni a közeljövőbe. Mondjuk, 2035-től Uniónkban kizárólag villanyautókat helyeznek újonnan forgalomba. Akkor is forgalomban lesz sok tízmillió tradicionális kocsi. Ezek továbbra is benzinnel, gázolajjal működnek, mindenki ért hozzájuk, a tulajdonosok, a szervizek szerelői. Megvan az üzemeltetésükhöz szükséges infrastruktúra, a benzinkutak, szakműhelyek hálózata. Ugyanúgy lehet majd használni ezeket, mint addig. Nem mindenki lesz egy csapásra, parancsszóra „zöld emberke”. Nagyon sokan ragaszkodnak majd megszokott járgányukhoz, mert nagy a hatótávolsága, nem kell örökösen töltéssel szórakozni, lehet vele utánfutót vontatni. Nagyon felmehet az akkor még üzemben tartott dugattyús kocsik ára!

Egy tisztességesen tervezett és gyártott gépkocsi simán elél 15-20 évet, különösen, ha használóik egyre többet járnak közösségi közlekedéssel. Tehát 2050-2055-ig csökken jelentősen a hagyományos autók száma. Addig is biztosítani kell normál használhatóságukat, azaz fenn kell tartani a benzinkutakat, a szelephézag beállítására képes javítóműhelyeket és a kipufogógáz minőségét ellenőrző vizsgahelyeket. Közben ki kell építeni a megfelelő infrastruktúrát az e-mobilitáshoz. Két rendszer működik párhuzamosan, ennek minden költségvonzatával együtt. Ki kell képezni a villanyautókhoz értő eladókat, szerelőket – erről nemsokára külön Gondolatjelet tervezek írni. 

Valahogy úgy lesz, mint a rendszerváltás idején: rengeteg kétütemű, kékesen, büdösen füstölő, Trabant és Wartburg volt hazánkban és a keleti blokkban, a benzinkutaknál külön kútoszlop volt a keveréknek. Mára kiment a divatból, az egy-két hobbiból megtartott és használt veteránhoz kell a tulajdonos gondossága, ügyessége. Netán 2060 táján visszajutunk az autózás gyermekkorához, amikor patikákban lehetett kétes oktánszámú sebbenzint venni? Mi lesz az értékes oldtimer autókkal, és a technikatörténet elkötelezett híveivel? 

Még valami: nem mindegyik földrész üldözi el ideológiai alapon a dugattyús motorú gépkocsikat, hiszen ezek egyre elhanyagolhatóbb részét adják a légszennyezésnek, ugyanakkor nagyon praktikusak. Afrika északi része hagyományosan a francia autógyártás piaca volt, máig futnak arrafelé matuzsálemi korú Renault 4-esek, Peugeot 504-esek. A Stellantis már padlógázzal, azaz padlóamperrel robog a teljes e-mobiltás felé, elveszíti azt a földrészt. Majd átveszik helyét pragmatikus országok autómárkái. 

A nagy átállás valahogyan megvalósul, de sokkal kevesebb kárt és fájdalmat okozna, ha nem forradalmi lázban erőltetnék, hanem rendesen megtervezték volna, és irányítanák.