Szerző: Heimer György

Aki nem annyira járatos az elektromos kerékpárok világában, s ilyen bringa vásárlásán töri a fejét, hasznos ismereteket szerezhet a netről letölthető szakkiadványokból. Ezek egyike „Az elektromos kerékpárok nagykönyve” című e-book: szerzője Murlasits Attila egyaránt szolgál vásárlói útmutatóval és az érdeklődő nagyközönség számára is jól érthető magyarázatokkal. A témának aktualitást ad, hogy újra itt a bicikliszezonon. Ráadásul a vírusjárvány fura hozadéka, hogy az hátszelet ad e-pedálozáshoz. Sőt, mi több az autóktól kiürült utak – beleértve ebbe a mostanában bővülő kerékpár-sávokat a forgalmas pesti főútvonalakon – hozzájárulnak a kerekezők nagyobb közlekedésbiztonságához is.

Annyi bizonyos, hogy az elektromos rásegítésű kerékpár nagy találmány, egyúttal remek szórakozás. Ilyen géppel még a gyengébb fizikumúak is együtt haladhatnak az edzett bringással, az egész család, gyerekestül, feleségestül bírhatják szuflával a nagyobb túra-hatótávolságot, erőlködés nélkül feltekerhetnek az emelkedőkre. A városban, például munkába járáshoz dugók és izzadság nélkül gyorsan lehet célba érni, ráadásul zéró emisszióval, filléres költségek árán, s nem is kell fizetni a parkolásért, nincs kötelező biztosítás.

Mielőtt azonban nyeregbe pattannánk eldöntendő kérdés: milyen legyen az e-bike: túra-, városi-, hegyi-, vagy esetleg összecsukható-kerékpár? De nem csupán a felhasználási cél, s a bicikliváz fontos. Az e-bringák piacán ma már több kategória létezik. Vannak olyan modellek, amelyek tekerés nélkül is suhannak elektromos rásegítéssel, másoknál pedig csak akkor lép működésbe az elektromos meghajtás, ha tekerik a hajtóművet. E két külön csoport az e-bike és a pedelec. Mint ahogy a „Bikepatikus” nevű szerző definiálja, az e-bike olyan elektromos rásegítésű kerékpár, amely nyomógomb vagy elforgatható markolat, kapcsoló segítségével hozható mozgásba. Ezzel szemben a pedelec (a pedal és az electric szó összevonásából született) esetében az elektromos rásegítés csak pedálozással jön létre. Amikor abbamarad a tekerés, megszűnik a rásegítés is. E rendszerek a pedálfordulatot, a pedálnyomatékot és a kerékpár sebességét figyelik. Fontos kritérium, hogy maximum 25 km/óra sebességig működhet a rásegítés, a kerékpárokat maximum 250 watt teljesítményű motorral lehet szerelni és jogosítvány nélkül vezethetők. A pedelec modelleknek van egy erősebb kategóriája, az s-pedelec, amelyek a motor- és sebesség-teljesítmény miatt hovatovább inkább már motorkerékpárok. Sebességük 45 km/óra, (de lehet velük akár százzal is tépni), a meghajtó elektromotor teljesítménye 500 watt és 4 kW körül mozog, vezetésük jogsihoz és bukósisakhoz kötött.

A műszaki konstrukció alapján is vannak különbségek, így az erőforrás elhelyezése szempontjából lehet „elöl motoros”, vagyis az első kerékbe szerelve (agymotorként), aztán a hajtóműnél, jellemzően középen, valamint hátul, a hátsó kerékben. A bicikli-könyv részletesen leírja a motor elhelyezéséből fakadó előnyöket és hátrányokat, majd a felhasználói választást szem előtt tartva kitér az elektromos hajtáslánc egységeinek részleteire, köztük a legtöbb felhasználói figyelmet, gondosságot követelő akkumulátorokra is. E tekintetben a korszerű lítiumos típusok a nyerők, mivel akár részlegesen is újratölthetők, élettartamuk a korábbi típusokénál jelentősen hosszabb, s energiatároló képességük is az ólmos, illetve a többi régebbi nikkel-kadmiumos battériák többszöröse. Az akku azonban kényes jószág. Igaz, a legmodernebb típusok már elmentik memóriájukba a teljes életciklusuk során bekövetkező eseményeket, lehet tudni, hányszor, hogyan töltötték, mekkora távot tettek meg vele. Ha azonban a gondatlan bringás hosszú ideig, mondjuk, fél évig megfeledkezik a telepek feltöltéséről, s emiatt kritikus szint alá merülnek a cellák, a jótállás elveszítését is kockáztatja, mivel az kiolvasható az elmentett adatokból.

A gyártók modellkínálata – egyre újabb szolgáltatásokkal és műszaki tudással bővülve – ma már kábítóan széles. Ezzel kapcsolatban az idézett bicikli-útbaigazító azt is hangsúlyozza, hogy korábban nem is kerékpár-márka, hanem a motor gyártók neve alapján választottak a vevők. Mostanában viszont egyre több komoly bringázó váltott elektromosra, akiket viszont erős kötődés fűz az általuk favorizált bicikli márkákhoz. Így aztán ők inkább a kerékpár-gyártótól vesznek elektromost is, bízva a bringás cég e-választásában.

A teljesség igénye nélkül itt vannak az élvonalbeli szállítók. Korábban az elektromos rásegítő szettek császárként is emlegették a Bionx nevét. A kanadai cég azonban tavaly csődbe ment, termékei újonnan sajnos már nem kaphatók, jóllehet elsőrangú a súly/teljesítmény hányadosa, hatótávja meghaladhatja a 100 kilométert, motor konstrukciója hosszú évekre karbantartásmentes működést szavatolt. A Bosch neve viszont az e-bringa világában is jól cseng, motorjai elektronikai és mechanikai szempontból az élenjárók közé tartoznak. A bicikliváltóiról ismert japán Shimano szintén a menő motor gyártók sorában szerepel. Előnyként emlegetik, hogy a rendszeréhez adott akkumulátor 1000 töltési ciklusra garantált. Az ugyancsak japán Panasonic, amely kiváló akkumulátairól híres gyárt közép- és kompakt hátsó agymotort is. A prémium kategóriában a Brose motorjai kifejezetten erősek és csendesek, a kedvezőbb árfekvésű mezőnyben komoly tényező a Bafang. És a listát még sokáig lehetne sorolni. Ott a Gepida, Giant, KTM, Bulls, Apache, Pegasus, Zemo, valamint a motorkerékpárjairól jól ismert Yamaha. Mind kiválóak, de a Murlasits féle bringakönyv azt is megjegyzi, hogy ugyanaz a motor másképpen viselkedhet két különböző gyártó e-modelljében, mivel eltérő igények alapján programozzák azokat.

Ám vásárláskor az ár a kulcskérdés. Murlasits Attila – aki mellesleg gyakorló bringakereskedő, az Annyira Más Bringabolt tulajdonosa – úgy osztályoz, hogy a 250 ezer forint alatti e-kerékpárok a „kerülendő”, magyarán a bóvli kategóriába tartoznak. A 300 és az 550 ezer forint közöttiek a belépők, a 600 és az egymillió forint közöttiek a középkategóriába esnek, az efölöttiek pedig a prémiumosok. Ezeken a már jobb fajta motorokéval vetekedő árakon lehet ájuldozni, de a szakember azt tanácsolja: akkuból vagy akár magából a gépből is érdemes egy kategóriával nagyobbat, jobbat választani, elvégre e-bringát nem vesz sűrűn az ember. Némi pénzkímélő jó tanács, hogy leginkább a kerékpáros szezon végén, ősszel, télen érdemes beszerzői portyára indulni. Aki szerencsés, ekkortájt jutányos árakat is elcsíphet a kiárusításra kínált készletekből.