Mai esettanulmányunk egy 17 éves Opel Corsa-ról szól. Volt kollégám hívott fel, hogy megvenné a szomszéd hagyatékból rámaradt háromajtós „B” Corsa-ját. Megkérdeztem, megéri-e neki az átvizsgáltatás, mert szokatlan volt, hogy egy 350-400 ezer forintos autóra is kérjenek ilyet.

Általában az egymillió forintos vételár felett kezdenek azon gondolkodni ügyfeleink, hogy az ár 1-2 százalékáért igenis megéri minél többet megtudni a kocsiról. Az ex-kolléga azt mondta, tisztában van az arányokkal, sőt, Ő is konyít valamit a kocsikhoz, főleg az Opelekhez, de több szem többet lát alapon szeretné, ha átvizsgálnánk a kocsit.

Az autó kívülről

A sima, kétrétegű fehér fényezés az évek alatt jócskán veszített régi pompájából, leginkább fénytelen, matt volt, ráadásul apró, makacs koszfoltok ívódtak bele. A jobb hátsó sárvédőn éktelen nagy horpadás látszott, amelyről megállapítottuk, ezt már nem lehet csak úgy kinyomni, itt bizony lakatolásra és fényezésre lesz szükség, ha nem akarnak együtt élni a jelenséggel.

Gyári fotó 1993-ból - ez az ötajtós változat

A rétegmérés is kellemes meglepetést tartogatott. 17 éves kora ellenére talán 1-2 javított elem volt a kocsin, ami nagyon jónak számít. A rozsda sem csámcsogott rajta látványosan, mindössze néhány megszokott helyen kezdett el hólyagosodni a festék. Tipikusan ilyen helynek számítanak az elemek szigetelése mentén lévő területek, a sárvédők ívrésze és a kisebb fénysérülések környezete. Azt kell mondanom: nem vészes.

Próbaút

Az autóval egészen hosszúnak mondható, több mint 5 km-es próbakörre volt lehetőség. A Corsa tizenhét év után is simán hozza, amire kitalálták. Két felnőtt emberrel az első üléseken teljesen élhető dinamikával dolgozott a háromhengeres, egyliteres benzinmotor. Nem füstölt, amiből arra lehet következtetni, hogy nincs oda a hengerfej, a dugattyúgyűrűk pedig még megfelelően tömítenek. Hozzá kell tenni, hogy az autóban a teljesen hihető, 125.000 km volt a leolvasott futásteljesítmény. Ez egy évre nézve valamivel több mint 7.000 km, ami egy második autónak tartott „bevásárlókocsinál” hihető érték.

A háromajtós változat, ezzel valamivel élhetőbb szerintem (Forrás: motortalk.de)

A futómű az öreg verdáknál mindig sarkalatos pont. Nyilván nem fognak sok ezer forintot rákölteni a kopogásokra és lógásokra, mert a boltig meg vissza igazán kibírható, ha nem tökéletes a csend. Azt már a beszállás előtt megállapítottuk, hogy az összes abroncs csereérett. Ez nem jött ki menet közben, mint a múltkor az A5-ös Audinál.

80-90 km/h-ig gyorsítottunk fel és igazából az úttartás is megfelelő volt, meg is nyugtattam magam és az ügyfelet, hogy a felfüggesztés környéke, úgy néz ki, rendben van.

Motortér

Az első, reflex-szerű dolog, amit elvégez az ember az a motorolaj szint ellenőrzésére szolgáló nívópálca megtekintése. Sajnos a pálca tokostól a kezemben maradt, a motorblokkba sajtolt betétdarab ugyanis elengedte azt az acélcsövet, amelyben a nívópálca fut. A kialakítást megszemlélve adódott, hogy a motort kicsit javítgatni kell, hogy vissza lehessen tenni a csövet, de úgy tűnt egy tapasztalt szerelőnek nem lesz probléma megoldani ezt a kis hibát. A motorolaj szintje egyébként rendben volt, de az állaga hagyott némi kivetnivalót, úgyhogy a jegyzőkönyvre rákerült, hogy azonnali olajcsere szükséges, amennyiben megveszi az autót.

A motor felső részén a szelepfedél egyik sarkánál folyt az olaj. Ha más nem jön közbe, akkor egy párezer forintos szelepfedél tömítéssel és egy fél óra szereléssel orvosolni lehet a hibát.

Az egy literes, háromhengeres motor (X10XE motorkóddal)

A műszeres diagnosztikáról nem sokat vártam. Egy 17 éves vas a diagnosztikai megoldások őskorában született, nincs teleszenzorozva, mint egy néhány éves társai. Nem is ért meglepetés, a diagnosztika egyedül a motorvezérlésre látott rá, ott se sok mérhető érték volt. Minden esetre a kocsi nem tárolt semmilyen hibát, ami bíztató jel egy ilyen öreg harcosnál.

Alulnézetből

Mivel ezt az autót egy olyan magánháznál vizsgáltuk, amelynek garázsában akna is volt, nem volt szükség a mobil emelő bevetésére, egyszerűen kivettük az aknát fedő deszkákat és alásétáltunk a Corsa-nak. Alul csak annyi olajfolyás látszódott, ami a fentiből lecsorgott, maga az olajteknő és a váltó száraz volt.

A kipufogórendszert persze megrágta az idő vasfoga, ez kívülről is látható volt. Amikor azonban megmozgattam a hátsó kipufogódobot, az olyan volt, mintha egy rumbatököt vettem volna a kezembe: a dob belsejében összegyűlt, levált rozsdadarabok csak úgy csörögtek az alkatrész belsejében. Feltűnt még, hogy ennyire nem lehet könnyen mozgatható egy kipufogórendszer. Egy nagyobb lámpát a kezembe véve azt kerestem tíz percig, hogy vajon honnan hiányzik egy rögzítés, de férfiasan be kell vallanom, hogy nem láttam olyan pontot az alvázon, ahol hiányzó rögzítő fül lenne. Megbízómnak elmondtam az aggályaimat a kipufogó rögzítésével kapcsolatban, és azt is, hogy sajnos nem tudom megmondani az okát, hogy miért ennyire laza a cső.

Amikor az autó mögött voltam, kicsit távolabb, feltűnt, hogy a bal hátsó kerék nagyon csálén áll. Azon tűnődtem, hogy miért nem vettem észre már korábban a furcsaságot. Amikor beálltunk az aknára emlékeztettem magamat, hogy alulról mindenképpen meg kell majd nézni a bal hátsó felfüggesztést. Meg is néztem, de bárhogyan is vizsgáltam nem mutatott rendellenességet, sőt, újra nézve, már teljesen normálisan állt a kerék. Újabb, elsőre nem kideríthető dolgot találtam az autón, mondtam is a megbízónak, hogy érdemes lenne gépre tenni a kocsit és úgy átvizsgálni a futóművet.

A megoldások

A kipufogórendszer rögzítése pofonegyszerűen oldódott meg. Az aknából éppen olyan szögben tudtam csak vizsgálni a kocsi alját, hogy a hiányzó kipufogócső rögzítés helye éppen nem látszott. De végül az volt, amit sejtettem: egy rögzítési pont hiányzott. A megbízó ügyes szerelője gyorsan ki is javította a hibát, plusz, ha már ott volt, felrakott egy „új” dobot a rumbatök helyett.

A bal hátsó futómű hibájára is fény derült a keréklevételt követően. A felni kapott valamikor akkorát, hogy a 13 collos kerék 2-3 centit is ütött. Nagyon érdekes volt, hogy 80 km/h sebesség mellett sem lehetett szignifikánsan érezni ez az excentrikusságot. Pár ezer forintért kapott egy másik felnit, a régin pedig megtartottak egy régi gumit, ebből lett a pótkerék, ami amúgy hiányzott az autóból.

Ezen a rövid videón kiegyensúlyozó gépen pörgetnek meg egy deformált felnit
A Corsa kereke ennyire nem volt vészes, de szemmel láthatóan "tulizott"
 

Az olajcserével együtt visszaugrott a nívópálca is a helyére. Összességében néhány tízezer forint ráköltéssel egy hibátlan kisautó lett a végeredmény. Mindezeket onnan tudom, hogy az ügyfél a javítások után felhívott és beszámolt. Úgy nyilatkozott, hogy neki egy félmillió forint alatti kocsinál is megérte az átvizsgáltatás, mert legalább nem érték meglepetések, az olajcserénél, a gumisműhelyben és úgy általában.

Minden jó, ha vége jó

A szemle végén, már a köszönés után eljátszottam a klasszikus Colombo jelenetet, tudják, amikor távozóban még egy kérdés eszébe jut. Időközben befutott az ügyfél felesége, aki a fakó fényezés miatt kezdett aggódni. Eszembe jutott, hogy az alap polír készletem benne van a szolgálati autóban, így hát egy finom polír pasztával és egy puha ronggyal visszatipegtem a Corsa-hoz. A csomagtér ajtó egy részén, és a mellette lévő D-oszlopon túlóráztam egy kicsit. 2 perc alatt olyan fénye lett az alkatrészeknek, mint – kis túlzással – újkorában, úgyhogy ez a kis plusz munka megérte az árát, mert végül az asszony is megnyugodott.

És hát van ennél fontosabb?