Drága Kislányom,

hadd kezdjem a legfontosabbal: nagyon sok boldogságot kívánok neked 18. születésnapod alkalmából, Isten éltessen sokáig!

Ahogy ülök itt a számítógépem előtt, a munkaidő után, arra gondolok, milyen világban fogsz Te élni 2035-ben…

Most, hogy 18 éves, nagykorú hölgy lettél a lehetőségek tárháza nyílik meg előtted. Innentől legálisan fogyaszthatsz alkoholt, választó és választható vagy, sőt jogosítványt is szerezhetsz. Na, álljunk csak meg egy szóra! Vajon lesz-e a „Te korodban” olyan dolog, hogy jogosítvány, egyáltalán használnak-e az emberek még saját autókat?

Ma este ilyen hozza a szülinapi tortádat?

Tudom, neked az is furcsa, hogy a régi kocsik hangosan berregnek és kiráz a hideg, ha azt mondom, az autók füstöltek és szennyezték a környezetet, amikor Te megszülettél. Nekünk még hónapokat kellett az autós iskolában tölteni, hogy aztán megkapjuk a hőn áhított vezetői engedélyt.

Könnyen lehet, hogy most, amikor betöltöd a tizennyolcadik életévedet, benned fel sem merül, hogy jogosítványra lenne szükséged. Már most is látszik az a trend, hogy a fiatalok egyre inkább nem érdeklődnek az autózás iránt. Nálunk még szinte presztízskérdésnek számított, hogy van-e valakinek autója. Parkolóházakat, mélygarázsokat építettünk egy idő után mindenhová, mert egyszerűen nem volt hol tárolni a kocsikat. Tényleg, mi lett a 10-es évek első felében épült több tízezernyi parkolóhellyel? Remélem nem üresen tátonganak, hanem sikerült kihasználni már őket.

Ott tartottunk, hogy kell-e jogsi, vagy autó neked. Az önjáró szállító robotok – amiket mi egykor önvezető autóknak neveztünk – érted mennek, biztonságosan, környezetkímélő módon odavisznek, ahová szeretnéd, majd tovább állnak a következő fuvarba?

Mivel nem saját a jármű, ezért azzal sem nem neked kell törődnöd, hogy szervizbe vidd, vagy gumit cserélj rajta. A „kocsi” úgyis mindent tud saját magáról, úgyhogy szépen elmegy szervizbe, persze csak miután kért magának egy időpontot. Nyilván ebből Te semmit sem látsz. 2017-ben még azon küszködtünk, hogy megértessük az autósokkal, muszáj pénzt fordítani az autóra, mielőtt otthagyja őket az út szélén. (Ja, küzdöttünk még a Despacito-jelenséggel is, de ez most mindegy.)

Amikor Te megszülettél, apád abból tartotta fenn a családot, hogy használt autókat szemlézett nap, mint nap, összetört kocsikról állapította meg, mennyiért lehet megjavítani, vagy mennyit ér a roncs, vagy éppen cikkeket írt egy internetes autós magazinba, hogy közelebb hozza az olvasókat az autók világához. Persze ez neked most furcsa, hiszen ahogyan nekünk természetes volt, hogy kimegyünk a megállóba, jön a villamos, elvisz és leszállunk, úgy természetes neked, hogy nem kell foglalkoznod az egyéni közlekedésed mikéntjével.

De azt hiszem a század legnagyobb áldása, hogy nem karamboloznak a kocsik. Ma már nem arról szól a hétvégi híradók első fél órája, hogy milyen balesetek történtek, mert egyszerűen nem történnek balesetek a kocsikkal. A robotok tudják és be is tartják a szabályokat. Nem részegek, nem fáradtak, nem idegeskednek vezetés közben és főleg nem száguldoznak ész nélkül.

De annak idején, amíg mi, emberek vezettünk, bizony mindennapos volt, hogy az autók összeütköznek és a benne ülők megsérülnek és sajnos nem ritkán meg is halnak. Te elképzelni sem tudod már azt, hogy Magyarországon évente 6-7 száz ember veszítette életét az utakon. Ez annak volt köszönhető, hogy az autókat saját magunknak kellett vezetni és bizony sokszor nem voltunk a helyzet magaslatán.

Autókat a használt autó telepeken néztünk. Most már csak a leggazdagabbak úri kiváltsága, vagy szeszélye, hogy saját járművük legyen. Mi áll most a nemrég még murvával borított Nagykőrösi úti autópiac helyén? És mi áll most a ház előtt? Jó tudom, néha jön egy-egy közösségi jármű, ami beáll a ház előtti vezeték nélküli töltő fölé egy kis energiáért, és persze a felvett energiamennyiséget később le is utazhatod vele.

Hát a márkakereskedések? Azokra sincsen már szükség, hogy ha saját kocsik sincsenek? Már a márkák sem ugyanazok. Ha a 2017-ben látható vonal folytatódott, akkor Ti már nem Mercedes-ekkel, BMW-kel jártok, hanem Google és Apple autók jönnek a ház elé. Ja, ezt olvasod, nézzünk már a Tesla részvényekre!

Idővel persze megszűntek a klasszikus taxivállalatok is, hiszen a közösségi járművek maguk a taxik. Ehhez már nem kellenek taxi drosztok, nincs taxisháború és nincsenek hiénák sem, akik átverik a turistákat.

Tomasso Gecchelin víziója (borítókép) (A képre kattintva látható az egész videó.)

És mi lett azzal a rengeteg főfoglalkozású gépkocsivezetővel? Nem csak a taxisok, de a buszsofőrök, a millió „fehér furgonos”-ok, a kamionosok? Mit csinálnak manapság a korábbi ebédkihordók, a pizzafutárok? A legtöbb benzinkút is bezárt, mi van most a helyükön? Elektromos töltőcsatlakozások mindenütt? És az autómosók, autósboltok, autós újságok és újságírók?

Na, és mi lett a Forma 1-el? Amikor mi rajongtunk érte még hús-vér pilóták vezették a kocsikat, amikben – tudom, hogy utálod – benzinmotorok voltak. Ma már a versenykocsikat sem kell vezetni, az F1 tulajdonképpen a programozók csatája?

Első autós utad

Na, ennyit most a kérdésekről és a nosztalgiáról. Ha gondolod, szívesen mesélek még neked, és szívesen megmutatom a garázsban az autót, amivel 18 évvel ezelőtt hazahoztunk a kórházból, de most rohannom kell, mert kezdesz ébredezni és muszáj látnom az első pillantásaidat…

Szeretettel ölel, édesapád!

Budapest, 2017.július 31.