Létezik az Egyesült Királyságban egy szent rendezvény, amely néhány napra egy helyre csődíti a világ legritkább autócsodáit, zömében az autósport szerteágazó történelméből. Ez a Festival of Speed, amit Richmond és Gordon hercegének 11 500 hektárnyi birtokán rendeznek meg minden évben. Itt székel például a Rolls-Royce, van saját reptere, egy ló- és egy autóverseny pálya is, valamint az egész közepén ott csücsül a goodwoodi kastély, ami 1616-ban épült, és ami a herceg lakhelye.

Előtte húzódik az a vékony, 1,83 km hosszú útszakasz, ami hegyiverseny gyorsaságivá alakul a Festival of Speed idejére. Valódi régimódi tisztelgés a gépek előtt, vagyis igazából minden előtt, amit motor hajt, méghozzá éppen az Egyesült Királyságban, ahol a legmélyebb alázattal néznek a gépekre. Már évek óta szerepelt a bakancslistámon a brit arisztokrácia kedvenc hegyi felfutója, de csak tavaly döntöttem el, hogy nem várok tovább: 2019-ben mindenképp ott a helyünk Goodwoodban!

Nos, nem csalódtunk, egy felfoghatatlan sokk élményen vagyunk túl. Még csak megközelítőleg sem volt részem hasonlóan intenzív autósport-dózisban az elmúlt 20 évben, amióta autók között élek. Ez az a hely, ahol egy Porsche 917-essel sem egyszerű kitűnni, ha egyszer egymás mögött sorakozik tíznél is több belőle, és ahol úgy beszélnek a helyi mérvadó autós újságírók mondatairól, mint a szentírásról.

Már a külső parkolókban olyan különleges autók állnak, amik látványát itthon napokig mesélném, majd belépés után szembesülünk vele, hogy a mai szupersportautók jó részét felvásárolják a brit szigetország lakosai. A VIP parkoló önmagában megérne néhány óra bogarászást, de nincs mese, haladnunk kell tovább.

Minden koordináltan és egyértelműen működik. Amolyan brites rendezettségben, komoly akkreditációs procedúrával, a helyszínen pontosan megfogalmazott kiírásokkal, instrukciókkal, már-már zavaróan apró részletekre kitérően, és végtelenül intelligensen eligazító személyzettel. Ami a legjobban tetszett, hogy a belépő mellé jár egy fülhallgató is, amin a kommentátorokat tudjuk hallgatni, így akkor is tudjuk, hogy mi történik a pályán, ha éppen nem tartózkodunk mellette, és személyesen is megadja azt az átfogó élményt, mint az élő közvetítések. Zseniális!

Aztán legyökerezett a lábam! Az első részvevő autó, amit megpillantottam Toivonen B-csoportos Lancia Delta S4-ese volt. Tátott száj, néhány pillantás az eredeti versenyautóra, közös fotók. Ez folytatódott néhány autón át: például a 66-os rajtszámú Ford GT GTE mellett, vagy az 1999-es BMW V12 prototípus mellett, de utána szépen elengedi az ember, hogy mindent részletesen megnézzen.

Lassan átmegyünk turistába, és csak csattogtatjuk a fotókat, hogy később otthon eldicsekedhessünk: láttam közel az összes versenyautót, amit valaha látni akartam. Nem túlzás, a Festival of Speeden tényleg lefedik az autósport, így az autóipar teljes skáláját, egészen a kezdetektől, amikor még szerelemből vagy dacból készültek megismételhetetlen autók, folytatva a jelen legsikeresebb versenyautóival.

Voltak, akik álcázva eresztették fel autójukat a hegyi felfutóra. Így láthattunk idő előtt az új Land Rover Defendert, az elektromos Porsche Taycant, vagy a Mini JCW GP-t, amin már akkor gyanús volt, hogy le vannak takarva a kormány mögötti műszerek. Azóta bemutatták a Mini Electric-et, ami először kapja a digitális műszercsoportot, így beigazolódott, amire gyanakodtam. Bitang hangja volt mind a Ford GT MkII-nek, mind az Audi R8 GT2-nek.

Goodwood mára tulajdonképpen tökéletesen kitölti egy autószalon szerepét is, csak a szokásos sallangok nélkül. Végre élőben láthattuk az új Cayman GT4-et, és megtapogathattuk az új Toyota Suprát is. Nem tudnék egyetlen olyan frissen bemutatott, valamire is érdemes újautót mondani, ami nem volt most ott Goodwoodban, mi több, sokan itt debütáltatták egy-egy ritkaságukat, ami valahol érthető is, hiszen a brit arisztokrácia maga az elsődleges célcsoport, és ők most nagy számban résztvettek a rendezvényen.

Legalább is erre utalt a fejünk felett folyamatosan köröző helikopterek hada, vagy a tömött reptér, ahová a legtöbben privátjettel érkeztek, de volt, aki Spitfire-rel. Hát mi ez, ha nem kőkemény stílus kérem szépen? Márpedig a stílust odaát másképp mérik. Ott az olyan versenypilóták és mérnökök vannak a ranglétre tetején, akik az évek során komoly munkát tettek le az asztalra, és most a technika előtt tisztelegve élik le maradandó életüket. Nagyon más az értékrend!

Viszont kár lenne azt hinni, hogy ez az egész csak a brit felső ezernek szól. A Festival of Speed legalább annyira családi fesztivál, mint autós nyálcsorgatás. Koncertek, programok, és a Red Arrows fergeteges műrepülő bemutatója tette élvezetessé még a köztes sétákat is. Jól volt látni, hogy mindenki megtalálta a magának való eseményt a folytonos panaszkodás helyett. Erre egyszerűen nem elég az a két nap, amit mi szántunk a Festival of Speedre.

Méltatlanul kevesen ismerik, hogy van rali gyorsaságija is a goodwoodi hercegségnek, amiről végül kiderült, hogy valahol sokkal menőbb is, mint a hegyi felfutó. Eleve traktorokkal lehet feljutni a pályához, ami annak ellenére is felfoghatatlanul stílusos módja az odajutásnak, hogy még a cipőmből is ömlött a homok a kalandos erdei csapatás után. Az itteni autóparktól is sikítottam néhány sort: itt áll előttem McRae Focus WRC-je, ott meg egy Lancia Stratos, a Belga festésű 911-ről nem is beszélve. Egy dolgot gyorsan eldöntöttünk, sőt, még a párom mondta ki előbb: jövőre is menni kell Goodwoodba, hiába költséges sztori.

A képeket készítette: Farkas Brigitta