Régen valóban kis kocsi volt a Jazz, hiszen az Európában a nyolcvanas évek elején debütált modell mindössze 3,3 méter hosszú volt. Aztán az ezredforduló idején jött a nagy korszakváltás, érkezett az új generáció első tagja, amely már kis híján 3,9 méter hosszúra nyúlt. Az aktuális modell pedig, ha nem is sokkal, de már átlépi a négyméteres határt. Vagyis az évtizedek alatt felnőtt a „kis” Jazz, amelyből 2001 óta több mint 7 millió darab kelt el.

Kisebbnek tűnik, de már négy méternél is hosszabb

A méreteknek és az ötajtós felépítésnek megfelelően a Jazz már rég nem csak városi autó, és még ma is érezni benne azt, amit az előző generációnál: bentről még nagyobbnak tűnik. Csak egy jellemző a sok közül: a 183 centiméter magas vezető mögött úgy el fér egy ugyanekkora ember, hogy a térde nem éri el a sofőrülés háttámláját. Ahogy a térérzetet, úgy a variálhatóságot is kimaxolták: mivel az első utasülés alá helyezték el az üzemanyagtankot, a hátsó sor alatti hely felszabadul. Ezt kihasználva, a Magic Seats-nek nevezett rendszer révén valóban figyelemre méltóan sokféleképpen alakítható az utastér.

Egyszerűen és gyorsan hatalmassá alakítható a csomagtér

Azzal pedig, hogy a hátsó sorban a háttámla előredöntésével egyszerre süllyedve csúszik előre ülőlap, valóban egy mozdulattal lehet sík területet kialakítani. Négytagú családok is elboldogulhatnak az alapesetben 354 literes csomagtérrel, az egy csemetét nevelők pedig biztosan minden logisztikai kérdést megoldhatnak a Jazz-zel. Ha a gyerek jobb hátul ül, a mellette lévő ülést pedig előredöntjük, akkor a kis bicikli, kétheti csomag, de akár még a kutya is befér. A hosszú utazáshoz pedig jól jön a remek audiorendszer és a nagyképernyős központi egység, amely ha nem is tökéletes, de lényegében mindent tud, amit ma tudni kell ebben a kategóriában.

Mindent tud, amit ebben a kategóriában, ennyiért tudni kell

Miközben afféle kis egyterűnek is beválik a Jazz, a nálunk teszten járt verziónak csak az egyik énje az, hogy praktikus családi kocsi tud lenni. Noha nem azzal kezdtük, a Jazz másik szerepe a szembeötlőbb: a piros fényezés és fekete felnigarnitúra együtt rögtön feltűnővé teszi a kocsi egyszerű, erősen döntött szélvédőjéről és éles-sarkos vonalairól ismert, vonzó formáját. Az összképet finoman árnyalja a több légbeömlő, a küszöbök szélesítése, a visszafogott légterelő a csomagtérajtón, meg hátul a látványdiffúzor. Bent a jó oldaltartású fekete ülésekbe, a kormány bőrborításába, meg a váltószoknyába varrt piros cérna dobja fel a hangulatot. Mindez együtt azt eredményezi, hogy kívül-belül igazi méregzsáknak látszik a kocsi.

Nemcsak gyorsnak tűnik - az is

A látványhoz képest némiképp csalódást kelthet, hogy a motortérbe egy „mindössze” 130 lóerős, 155 Nm-es nyomatékú motor került. Hibát követ el azonban az, aki ez alapján leírja a Jazz-t. Egyfelől azért, mert ennek a 130 lóerőnek csupán 1,1 tonnát kell mozgatnia, másfelől pedig az 1.5 i-VTEC hajtómű a régi Vti.-korszakot idézi meg: gyors reakciójú, pörgős. Ráadásul egy rövid áttételezésű, hat sebességes váltóhoz kapcsolódik. Ez így együtt pedig már nagyon is garantálja az örömfaktort: 8,7 másodperc alatt gyorsul százra a Jazz, végsebessége pedig 200 körüli.

Durván ötmillió forintba kerül a Jazz Dynamic

Nem mellékes az sem, hogy a remek menetteljesítmények „megélhetők”: pörgetve a kocsi hangja is markánssá, izgalmassá válik, a rövid úton járó, rendkívül precíz váltót élmény kapcsolni, pontos és közvetlen kormányzás, a feszes futómű pedig gokartszerű érzetet ad. Mindez ráadásul kedvező fogyasztással társul: gyakori gyorsítások, forszírozott tempó mellett is bőven tíz alatti a fogyasztás, „békésen” hajtva pedig 5-6 literrel eljárhatunk a Jazz-zel. A Jazz listaára 4,2 millió forinttól indul, a sportos külsővel és a remek 1,5 i-VTEC motorral ellátott, jól felszerelt Dynamic verzió ennél egymillió forinttal drágább.