Még az olyan tömeggyártóknak is voltak alacsony példányszámú modelljeik, mint a Honda, a Toyota vagy éppen a Volkswagen. Voltak, amiket ikoni szintre emelt a kor, míg másokat a versenyszellem szült, de volt olyan is, amelyik egyszerűen nem tudott érvényesülni. Voltak, amiket a magas gyártási költség kaszált el, és volt olyan is, ami rosszkor lépett a piacra. Úgyhogy most összegyűjtjük, hogy egy adott márkán belül, melyik típusok számítanak a legritkábbnak. A prototípusokat, és az egyedi rendelésre készült modelleket most kivesszük a listából. Csak az utcai, sorozatgyártásban készült modelleket nézzük.

Alfa Romeo 33 Stradale

Mégis ki gondolná, hogy a 33 Stradale 1967-ben gördült az utcákra. Formavilága megelőzte korát, és a sportautók világát új szintre emelte minden szempontból – még egy olyan gyártónak is, mint a versenypályákon nevelkedett Alfa Romeo. Persze, ez a modell is szoros rokonságot mutat a Tipo 33 versenyautóval, amire a 227 lóerős V8 is utal a motortérben. Mindössze 18 darab készült a sirályszárnyas sportautóból, ami még a Lamborghini Miuránál is drágább volt. Így kevésbé csoda, hogy mindössze 18 darabot gyártottak belőle, kézzel összeszerelve. Egyébként további 12 darab Zagato kasznis változat készült, de azok kizárólag versenypályára.

Audi Quattro

Ahogy az olaszok ritkasága, úgy az Audi legritkább sorozatgyártott modellje is a versenysport miatt született. Amikor az ingolstadtiak először vitték a nagyszerű quattro összkerékhajtásukat a rali gyorsaságikra, rendesen felborították az asztalt. Tulajdonképpen a 80-as évek ralisportját, köztük a királykategóriának számító B-csoportot, uralta az Audi. Ugyanakkor a homologizációhoz szükség volt néhány utcai modellre is. Ekkor született meg az Audi Quattro, ami még újonnan is ritka látvány volt, pedig több mint 10 évet volt kínálaton. 1980 és 91 között mindössze 11 452 darabot adtak el belőle, hiszen még a Coupé változatnál is jóval drágább volt. Összehasonlításként: még az első generációs Audi R8-ból is 23 905 darab fogyott.

BMW 507

Sokak szerint mind idők legszebb BMW-jének számít az amerikai piacra szánt 507-es. Vele szerette volna megvetni lábait a BMW a kontinensen. Még Elvis Presley is segített a reklámozásában, hiszen a zenész legendának kettő is volt. Ugyanakkor a tervezés után drágább lett, mint arra számítottak, így sosem lett belőle siker. Mi több, 252 darab után abbahagyták a gyártását 1959-ben. Ezzel még a BMW M1-nél is exkluzívabbnak számít, amiből összesen 453 darabot gyártottak, noha ebből csak 399 volt utcai.

Citroen Bijou

Talán sokan még sosem hallottak a franciák bizsujáról. Elsősorban Angliának fejlesztették a Citroen Bijou-t, amit 1959-től 1964-ig gyártottak, és sok szempontból megelőzte a korát. Üvegszálas bódéja alatt a modern autókhoz hasonló rácsszerkezet lapult, boxermotorja viszont még léghűtéses volt. Tervben volt egy kupé változat bemutatása is, hogy növeljék az eladásokat, viszont az eladási számok csak nem akartak növekedni. Úgyhogy végül mindössze 207 Bijou épült a Citroen sloughi gyárában, habár néhány forrás szerint valójában 211 az a szám.

Fiat 8V

1952 és 1954 között egy gyönyörű sportkupé csücsült a Fiat kínálatának csúcsán, amit 8V-nek hívtak, belül pedig egy 2,0 literes V8 hajtotta. Ezzel a csúcsmodellel szerette volna az olasz gyár visszaszerezni régi fényét, miután a II. Világháború rendesen megtépázta őket. Nem volt véletlen a motor méretezése: így még éppen a kedvezőbb adózási kategóriában maradtak, ahol a 104 lóerős belépőszint is ennek tudható be. Azonban az 50-es években még ennél is több luxusra vágytak a tehetős vásárlók, nem elégedtek meg egy Fiattal. Úgyhogy mindössze 114 darab készült a 8V-ből, és ezek közül is a legtöbb coachbuildereknél kötött ki, mint amilyen például a Pininfarina.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!