Szerző: Boros Jenő

Nehezen fogható fel, hogy komoly mérnöki munkával megtervezett motor gyári kipufogórendszerét miért kell tönkre tenni? Hallássérült puhapöcsök, nagyjából ez illik legjobban azokra, akik erre vetemednek és így akarnak kitűnni a tömegből, mert nem elég tehetségesek, vagy szorgalmasak valami eredeti ötlet megvalósításához. Ja, és kiemelkedési vágyukat valamilyen motorizált járművel valósítják meg. Olykor bugyután és szabálytalanul beszerelt izzókkal, meg kékes fényekkel próbálnak luxusmodellre hasonlítani, de legtöbbször csak másoknak ártó eszköz születik a parasztvakító ötletből.

Kütyükkel villogók

Van, aki nem sajnálja a pénzt könnyűfém keréktárcsákra, melyeket az időjárásnak megfelelően acél felnis télire vált, előbbi a meleg évszakban tetszetős, utóbbi a hidegben közlekedésbiztonsági szempontból jó. Aztán vannak, akik kütyük tömkelegével aggatják tele az utasteret, illatosítót akasztanak a visszapillantó tükörre, ami zavaróan hintázik a látómezőben és tovább rontja az amúgy is szűkös kilátást. Mert ugye a mérnökök hiába igyekeznek nagy üvegfelületet varázsolni a karosszériákra, ha a töréstesztekre és ütközésekre tervezett széles oszlopok behatárolják a panorámás lehetőségeket.

Mesterséges sötétség     

Aztán vannak, akik a szabályosánál és biztonságosabbnál jóval sötétebb fóliázással rontják tovább a kilátást. Pedig a rendelkezés egyértelmű: a 84/2005. (X.11) GKM rendelet 3. §-a szerint személygépkocsik esetén a hátsó oldalablakok, sőt, a hátsó szélvédő is bármely sötétségű fóliával jogszerűen ellátható, amennyiben magyarországi minősítéssel („H” engedély) rendelkezik. És most jön a de: a vezető üléssora melletti üvegek is fóliázhatók, amennyiben a fényáteresztő képessége legalább 70 százalék, ám ennél sötétebb megoldásokat is látni. Olykor fólia nélkül is. Ebben az esetben az egyéni ízlés, a jármű alakítása már közlekedésbiztonsági kérdés. Ennél súlyosabb, amikor az autó szerkezeti elemeihez nyúl a laikus, vagy sufni professzor.

Hódít a teljesítménynövelő motortuning, aminek van hátránya, pláne, ha nem a népesebb méneshez, vagyis a megnövelt lóerők számához igazítják a féket és futóművet. Ez is közügy, csakúgy, mint a kipufogómágusok koncertje, melyeket naponta többször megtapasztalhatunk: a különböző csővégek iszonyatos zajt képesek produkálni, így sugallva valami kiemelkedő tulajdonságot az autó, vagy motor tulajdonosának. Az elhanyagolt, lestrapált, olykor lefűrészelt kipufogójú robogókról már nem is beszélve, melyek egyébként egyedül képesek annyi károsanyagot ereszteni a levegőbe, mint tíz vén busz. Persze könnyebb és olcsóbb hangerőt varázsolni, mint motorteljesítményt...

Harc a gördülő diszkók ellen

Végre kapcsoltak a törvényhozók: az Európai Parlamentben elfogadott jogszabálytervezet szerint az új gépkocsik zajszintjét címkékkel jelölnék. Ezzel is javítva a városok élhetőségét, mert orvosilag bizonyított, hogy a folyamatos zajterhelés kimeríti a szervezet tartalékait, miközben szív- és érrendszeri panaszokat okoz. Szakmai jelentés szerint az Unió lakosságának fele folyamatosan 55 decibel feletti közlekedési zajterhelésben él. Ezért első lépcsőben a hajtóművek zajkibocsátását szigorítanák, majd az útburkolatok és abroncsok javításával csökkentenék a gördülési zajt. A gyártóknak 2020. végéig kell megfelelniük a szigorúbb előírásoknak, melyek szerint a jelenlegi 74 decibelről 68 decibelre kell csökkenteni az új személyautók maximális zajszintjét.

De miért kell hat évet várni? A hallássérült puhapöcsök megfékezésére napjainkban is van törvényi lehetőség, sőt, a közlekedésbiztonságra hivatkozva akár az autórádiót üvöltetőket is meg lehetne fegyelmezni, ám erre még nem igen volt példa, így a villamosra várókat büntetlenül ijesztgetheti kárpitdöngető basszusával az autós és hangos kipufogójával a motoros, aki még gázfröccsel is növeli a hatást. A pocsolyába hajtásról már nem is beszélve.