A legtöbbekhez hasonlóan én is hallgattam az okosabbra és eldöntöttem, hogy gyakornokoskodni fogok. Nem volt kérdés, hogy irány az autóipar, de annál nagyobb kérdőjel lebegett a fejem felett, amikor dönteni kellett: hova jelentkezzek? Persze hamar rájöttem, hogy elsősorban oda fogok jelentkezni, ahol van meghirdetett gyakornoki pozíció, amihez legalább többé-kevésbé passzolnak a tanulmányaim.

Végül a Porsche Hungariara esett a választás, ahol bár nem igazán tudtam mit is takar az elnevezés, flottaértékesítési gyakornoknak jelentkeztem. Akkor kissé stresszesnek és ijesztőnek tűnt a felvételi folyamat, de az azóta szerzett tapasztalatok megmutatták: lehet ez sokkal nehezebb is. Végül a jelentkezés után két héttel már tudtam, hogy októbertől Magyarország első számú autóimportőrénél fogok dolgozni.

De mit csinál a flottaértékesítési gyakornok? Gondoltam majd fénymásolok, papírokat fűzök le és biztos voltam benne, hogy rövid idő alatt fejből fogom tudni, ki, milyen kávét szeret. Hát, nem is tévedhettem volna nagyobbat. Az első napom reggelén felvázolták nekem, hogy mire számíthatok: „gyakorlatilag ugyanazt fogod csinálni, amit mi is, de ne félj, menni fog!” – mondták, én pedig természetesen féltem. Mit féltem, rettegtem. A legenda szerint egyik kvázi elődömet annyira megijesztette a feladat, hogy másnap reggel már inkább nem érkezett meg a Fáy utcába.

Ajánlatok készítése, kapcsolattartás az ügyfelekkel és flottakezelőkkel, az autók megrendelése és átadásának megszervezése voltak a mindennapos feladatok. Ezek aránylag egyszerű feladatok, de odafigyelést igényelnek, különösen, ha óriási mennyiségű autóról van szó. Márpedig a Porsche Hungaria ép ésszel nehezen felfogható mennyiségű autót értékesít, persze jelentős részét a kereskedők által, de szép szelet jut a Borda László által vezetett csapatnak is.

Annak a csapatnak, ami másfél évig a második családom volt. Ahogy menedzserünk, Szabolcs fogalmazott: „többet látlak titeket, mint a gyerekeimet.” Bár gyerekeim nincsenek, a lényeget átéreztem. Ha az ember egy olyan mikroközösségbe tartozik, mint amilyennek én a része lehettem, megtanulja, mit jelent egy csapatban dolgozni.

Persze ezen kívül rengeteg dolgot tanultam a Porschénál töltött idő során. A második interjún már találkoztam leendő főnökömmel, Borda Lászlóval, akiről itt az Autószektoron Flottafőnök címmel jelent meg egy portrécikk. Borda Úrtól, vagyis Lacitól rengeteg dolgot elleshettem. Hogyan kell az ügyfelekkel kommunikálni, hogyan maradjunk nyugodtak feszült helyzetekben, miként határozzunk meg egy prioritási sorrendet a feladataink között és bár hosszú évekbe fog telni, mire sikerül, de egyszer szeretnék olyan, a szó szoros értelmében vett úriemberré válni, mint Ő.

Viszont a leghasznosabb képesség, amit több, mint másfél év alatt megtanultam, a mondandóm tömör megfogalmazása volt. 25 évem alatt még nem találkoztam annyira elfoglalt emberrel, mint egykori főnököm, így köztünk, gyakornokok között kialakult a „40 másodperces szabály”: Amikor letette a telefont – és még nem csörgött újra – 40 másodperc alatt felvázoltam a kérdéses szituációt, az egy percből maradó 20 másodpercben pedig általában meg is kaptam a választ. Egy idő után rájöttünk, hogy akkor kapunk biztosan és gyorsan választ, ha eldöntendő kérdéseket teszünk fel: először felvázoljuk a problémát, majd javaslatot teszünk a megoldásra, így csak az igen-nem között kellett választania.

Persze a Porsche Hungaria egy nagy vállalat, különböző osztályokkal, sok gyakornokkal. Nyilván azt az osztályt ismertem meg igazán, ahol én is voltam, de napi szinten kommunikáltunk a pénzügyön dolgozókkal, a lányokkal a diszpozíción és még sok más remek embert ismerhettem meg, így biztos vagyok benne, hogy minden egykori gyakornok mosollyal az arcán gondol vissza az ott eltöltött időre.

Bár az élet úgy hozta, hogy a tanulmányaim befejeztével a Porschétól is búcsút vettem, visszatekintve eddigi rövid életem legjobb döntése volt, amikor megnyomtam a jelentkezés gombot az álláshirdetésnél. Egyrészt a fent leírtak kétségtelenül hasznomra váltak, másrészt pedig nehéz elképzelni egy olyan vállalatot, ami „jobban néz ki” egy önéletrajzban, mint a Porsche.

Minden egyes fiatal olvasót csak bíztatni tudok arra, hogy próbáljon meg egy hasonló vállalatnál gyakornokoskodni. Az egyetem befejeztével könnyebb lesz ideális munkát találni és a megszerzett tapasztalatok örökre velünk maradnak. Ha pedig valaki olyan szerencsés, mint én voltam, igazi barátságokat is köthet, amik nem érnek véget a búcsúajándékok átadásával.