Persze a hagyománytisztelő Angliában vagyunk, Goodwood évszázadok óta egy hercegi család birtoka. A második világháború angliai légi csatájának idején, akárcsak Silverstone-ban, katonai repülőtér, a RAF Westhampnett nevű működött itt. A béke beköszöntésekor óriási igény volt állandó autóverseny-pályákra, az egyik elsőt éppen Goodwoodban létesítették. 

Ma ehhez a névhez egy minden korszerű kellékkel ellátott, 3,8 kilométeres körpálya tartozik, autó- és motorversenyekre, tesztelésre, van egy dombra felvezető út, ahol a Gooodwood Festival of Speedet (sebességfesztivál) rendezik, modern kocsiknak is. Van továbbá egy máig aktív füves reptér, látványos légi bemutatók helyszíne, és nem Albionban lennénk, ha nem volna lóversenypálya is. 

A Goodwood Revival (felélesztés) háromnapos program szeptemberben, autó- és motorversenyekkel. Ugyanolyan gépek vesznek részt, mint a pálya korai peridusában, 1948 és1966 között, de még régebbiek is. A korszellemet tovább erősítik bemutatók történelmi repülőgépekkel. Nemcsak a versenyzők, rendezők, hanem a nézők is megadják a módját a régebbi idők felidézésének: csaknem mindenki korabeli ruhába öltözik, úgy érezhetik magukat, mintha időgépen utaztak volna a dicső múltba.

Saját gondolataim a két évszámról. Szerintem ezek közé esett az automobilizmus aranykora. Akkor már a háború előtti kocsikat jelentősen felülmúló autótípusok jelentek meg, mint a gömbölyded Jaguar MK II, és hosszú orrú E-Type, mindkettő drótküllős kerekekkel, eleinte dobfékkel, akárcsak a leghíresebb Ferrari, a 250 GTO, és az ötvenes években jött ki minden idők (szerintem) legzseniálisabb modellje, az avantgárd dizájnú, légrugózásos Citroen DS. Akkoriban nem volt általános sebességkorlátozás, sem radaros mérés, legálisan lehetett annyival menni, amennyit bírt a motor, akár 300 km/óra fölött, mint egy-egy Ferrarival. Még nyugodt lélekkel élvezték a gyorsaságot, nem voltak negatív szempontok, senki sem gondolt a veszélyekkel, nem figyelmeztetett rá állandóan a biztonsági öv, a kutya se törődött a légszennyezéssel – a Mercedes-Benz és a Peugeot néhány típusán kívül minden személyautó benzinmotoros volt. Voltak jó, aszfaltozott utak, kiépült a benzinkút-hálózat, bárhol lehetett találni parkolóhelyet (ingyen!), akinek akkoriban volt egy jó verdája, királynak érezhette magát, élvezhette életét.

Nézzünk körül az akkori Angliában is. Voltak nagy márkák, mint a Rolls-Royce, Bentley, Jaguar, Austin (a Minivel), és több kis gyártó, például, Aston Martin, Bristol, Daimler, Elva, Faithorpe, Lotus (még a zseni Colin Chapman vezetése alatt), Morgan, Sunbeam, Triumph, TVR. Nagy Britannia autógyártó nagyhatalomnak számított, de utóbb öntudatos, nagyon okos melósai szétsztrájkolták maguk alól autóiparukat, a mai már csak árnyéka az egykorinak, nem egy híres márkájuk külföldi kézbe került – az uralkodóházhoz köthető Bentley a Volkswagené lett, tehát a Népautó ernyője alá került… 

Eggyel több ok, hogy emlékezzenek a régi dicsőségre, és mai dicsőséget kovácsoljanak belőle, Goodwoodban. Ott mintha nem szaladtak volna el a hanyatlás évtizedei. Évjárat szerint összeválogatva közös mezőnyben indulhatnak egymás ellen böhönc amerikai cirkálók és AC Cobra izomautók, többféle Jaguar modellel, és szemtelenül gyors Minik, illetve Ford Cortinák! Egyéb futamokban egzotikus Ferrarikat is hajtanak, ezek értéke csillagászati összeg, de a többi korhű járgány is nagy áron kelne el egy aukción. Úgy tűnik, és valószínűleg úgy is van, hogy a jómódú tulajdonosoknak csak a sportszerű küzdelem számít, az abszolút limiten autóznak, meg-megfarolva egy-egy kanyarban, néha átmennek fűnyíró-üzemmódba, és ütköznek egymással, vagy beleszállnak a pályahatároló gumifalba. A volánnál többnyire a kocsi gazdája ül, gentleman-driverként, nagyon magas szinten vezetnek, de őket is felülmúlja néhány nagynevű, szerződtetett profi versenyző, aki már megjárta a Le Mans-i 24 órást is. Hosszabb futamokon Goodwoodban is ketten válták egymást a kormánykeréknél. 

Ne feledkezzünk meg a motorversenyekről sem. Természetesen dübörögnek Nortonok, AJS és Rudge kétkerekűek is, hűen az angol mondáshoz, hogy egy motorkerékpár motorja nem lehet eléggé egyhengeres és négyütemű. Velük bokszermotoros BMW-k csatáznak. Néha meglepő eredmény születik, a legrégibb bringa halad elsőként át a célvonalon. 

Egy személyes vallomással fejezem be a cikket. Gyakran nézek autóversenyeket, de kizárólag Goodwoodból, vagy régi felvételeken Targa Floriót, 1968 előtti F1-es futamokat, és manapság rendezett historikus ralikat, és egyéb versenyeket. Miért? Mert a mai autó-és motorsport túlságosan professzionális, óriási pénzeket megforgató látványüzlet. A régi versenyző úriemberek nem gazdagodtak meg, talán leszámítva a szerződéskötésben is ügyes Stirlig Mosst, de aránytévesztően túlértékeltnek tartom F1-es bajnokok, Michael Schumacher, Lewis Hamilton milliárdjait. Ez nekem már nem sport, hanem valami nagyon más. Goodwood visszarepít egy olyan világba, amelyben én is szívesen versenyeznék, persze a mostani versenyeken is. 

Jó szórakozást kívánok Olvasóimnak!