Németországra mindig számítani lehet egy öngyilkos, és kontinensünket magával rántó katasztrófa előidézésében. Kirobbantotta az első és a második világháborút, mindkettőben veszített, és most saját atomenergiája ellen visel hadat, ebben győzelemre áll, de veszteség lesz az eredménye.

A környezetvédelmet zászlajára tűző Zöld párt tavaly bejutott Németország koalíciós kormányába, ezáltal kormányprogram szintjére emelkedett régi követelése, amelynek hatására már eddig is sorra zártak be atomerőműveket. Most megszólalt a lélekharang a még működő három fölött, év végére leállítják mindet. Nem más ez, mint ideológiavezérelt ámokfutás, hiszen pazarlóan magas életszínvonalával megsokszorozódott valamennyi fejlett ország energiaigénye, és a közeljövőben még jobban felugrik, az e-mobilitás erőszakoltan gyors elterjesztésével. Ahelyett, hogy a luxus visszafogására intenének, vagy hathatós intézkedésekkel mérsékelnék a tobzódást, bűnbakokat jelöltek ki, például az atomenergiát. A világon nagyon sok atomerőmű működik probléma nélkül, például Franciaországban, de az elvakult „sötétzöldek” szeme előtt csak Csernobil, Fukusima lebeg. Nukleáris erőműveik agyoncsapásával saját hazájukra mérnek atomcsapást.

A 83 milliós lakosságú Németország járműtüzelőanyag-felhasználása 2020-ban 52 millió tonna volt (63 százaléka gázolaj, harminc benzin, a maradék bioeredetű). Ez a kolosszális mennyiség úgy jött össze, hogy már akkor is több százezer villanyautó futott náluk. És, ha jelentős többségbe kerülnek, honnan veszik a sok tízmillió tonna szénhidrogén energiatartalmának megfelelő villanyáramot? Persze megvan rá az elképzelés: megújuló forrásból, szél- és naperőművekből! Elméletileg nagyszerű idea, sőt valamennyire beválik a gyakorlatban is, jelenleg az ország energiaigényének 43 százalékát adják ilyenek. Az arányt azonban meg kell duplázni, ha megvalósul a tervezett mértékű átállás e-mobilitásra, az atomerőművek leállítása, és ha el akarják érni klímacéljaikat.

Úgy tűnik, hogy ez a három nem valósulhat meg egyszerre. A naperőművek értékes mezőgazdasági területeket foglalnak el, és nem is olyan hatékonyak Európa északi felében, mintha a Szaharában lennének. A suhogó és a tájképet rontó szélkerekek tömeges telepítése ellen egyre erősödik a lakosság ellenállása. A part-menti sekély tengerben állók viszont messze vannak a nagy energiaigényű területektől, erősíteni kell a távvezeték-hálózatot. Mindehhez vegyük hozzá a nap- és évszakok, az időjárás miatt ingadozó, gyakran nullára csökkenő áramfejlesztésüket.  

Hogyan pótolják a hiányt? A légkört legjobban szennyező szénerőművek csúcsra járatásával! És persze égetik az importált földgázt is. Apropó import: elektromos energiát vásárolnak Franciaországból, ahol annak jelentős részét atomerőművek állítják elő – ha a határon túl van, akkor már nem probléma? Igaz, hangsúlyozzák, hogy ezek átmeneti intézkedések, de sehol sem látszik olyan koncepció, amely évtizedekre ígérne megnyugtató energiaellátást. Még ha van is ráció az atommentességben, muszáj volt ennyire elkapkodni erőműveik megszüntetését, ahelyett, hogy néhány átmeneti évtizedben támaszkodtak volna rájuk? Erről az jut eszembe, mikor Rákosiék egy csapásra akarták a vas és acél országává tenni mind vasércben, mind kokszolható szénben gyengén álló hazánkat.  

Megsajnálva a németeket, kitaláltam egy remek megoldást, megújuló, biológiai alapú áramfejlesztésre, és ezennel ingyen, jószolgálati gesztusként, felajánlom nekik! Mindenki, aki villanyautót használ, szereljen fel a garázsában kézi kurblival hajtható akkutöltő generátort (és természetesen telepítsenek ilyeneket járdákra is, utcákon parkolóknak). A családtagok forgathatják felváltva, estétől hajnalig, testedzésnek is kiváló, megspórolják az edzőterembe járás költségét… Kutyáikat pedig futtassák dinamóhoz kapcsolt, nagyobb mókuskerékben. Reggel ne autóba üljenek, hanem pattanjanak kerékpárra, mert elég kevés kilométernyi hatótávot tudtak éjszaka megtermelni. Hajrá minibioerőmű-program!

Komolyra fordítva a szót, hasonlítsuk össze Németországot hazánkkal. A hidegháború idején racionális gondolkodású államférfiak vezetésével emelkedtek fel a németek Európa vezető hatalmává, mint Konrad Adenauer és Helmuth Kohl. Mi ezalatt, ideológiavezérelt rendszerünkkel, jócskán lemaradtunk. Az utóbbi évtizedekben megfordult a helyzet, Berlin követ hóbortos eszméket, többek között az atomerőművek elleni boszorkányüldözéssel, mi pedig ésszerű nemzetstratégia alapján, 2400 megawattnyi kapacitással fejlesztjük Paksot. Ezáltal Magyarország villamos energiából önellátó lehet az évtized végére.

És, ha nálunk is túlsúlyba kerülnek az elektromos gépkocsik, azokat is Paks tartja mozgásban, tehát jelentősen csökkenthetjük olajimportunkat és olajfüggésünket. Sőt, mivel árammal fűteni, főzni lehet, mérsékelhetjük földgáz-behozatalunkat is, egyre önállóbbak, kevésbé kiszolgáltatottak leszünk. Netán eljutunk arra a fokra, hogy mi adunk el áramot az energiában szűkölködő németeknek? Akkor elmondhatjuk magunkról, hogy a hidegháború veszteseiből a német atomháború győztesei lettünk!