Kép és szöveg: Horváth Miklós

Interjúnk első részét azzal zártuk, hogy a üzletnyitás ötlete egy sportsérülést követően merült fel, miután Jani több orvostól is azt a tanácsot kapta, hogy amennyiben fél év múlva sincs javulás, a szakmaváltás lehet az egyetlen megoldás. A bizniszt tehát abból a megfontolásból látta perspektivikusnak beszélgetőpartnerem, hogy a szakmájához közel álló tevékenységben hosszútávon is bíztató esélyeket látott. No, meg az is sokat nyomott a latban, hogy a fényezésből és az azt körülvevő munkakörökből már szinte mindenben volt része, kivéve a bolttulajdonlást.

Jani szerint a fényező szakmában eltöltött első 5-8 év a tanulási időszak, amely után már van annyi tapasztalat és tudás a szakember kezében, hogy gyorsan tud reagálni az esetleges hibákra, vagy egyszerűen csak ritkán hibázik. Ennyi idő elteltével már kicsit lazábban megy a munka a mindennapokban, de sajnos ezt a időszakot a fásultság követi - képre kattintva galéria nyílik

„Az első lépés megtételében bátorításként hatott rám, hogy mindazoktól, akik véleménye sokat jelent számomra támogatást kaptam. Szerencsére a környezetemben mindenki úgy vélekedett, hogy a szakképzett eladónak kulcsfontosságú szerepe van egy üzlet működésében, így nagy valószínűséggel értékelni fogják a leendő ügyfelek, ha látják, hogy a fényezés minden munkafázisában van tapasztalatom és ezeket meg is osztom velük. Olyan ez kicsit, mint a gyógyszerész szakma, ahol – ideális esetben - a pult mögött álló patikus egy kicsit az orvosunk is, ami szerintem hozzáállás kérdése. És mivel a pult mindkét oldalán álltam már, úgy véltem, hogy megvan bennem a kellő affinitás ahhoz, hogy könnyen szót értsek bárkivel. Röviden tehát, a saját igényeimet és tapasztalataimat figyelembe véve indultam el ezen az úton, mert tudtam, hogy nem attól lesz kifogástalan egy munka, ha mindenből a legdrágábbat veszem.”

Ide kattintva a website is megtekinthető

A bolt lokációjának kiválasztása milyen szempontok alapján történt? „A Car Color Kft. vezetőjével - aki jóbarátom is egyben -  választottuk ki a dél-budai térséget, mondván, hogy ipari tevékenységben az egyik leginkább frekventált része ez a fővárosnak, és az itt működő műhelyek és kisiparosok száma, valamint a bérleti díjak is előnyösek. Az aktuális helyszínt megtalálni azonban nem volt ilyen könnyű, közel fél évbe telt, mire megtaláltam ezt az üzlethelyiséget. A bérleti szerződést már 2015 decemberében meg kellett csinálnunk, annak ellenére, hogy még messziről sem látszott a nyitás pontos dátuma, viszont a főbérlő alaposságának köszönhetően kaptam még egy megerősítést, hogy a helyválasztás nagyon is rendben van. Jani elmondása szerint az üzlethelyiség tulajdonosa annyira biztos akart lenni abban, hogy akivel szerződést köt, az nem kényszerül idő előtt lehúzni a rolót, hogy ő maga is piackutatást végzett, arra vonatkozóan, hogy mennyi esélye van egy festékboltnak abban a régióban a hosszú távú fennmaradásra. A szkeptikus tulajdonosi utánajárás azonban bíztató eredménnyel és szerződéskötéssel zárult.

Az üzlethelyiség tulajdonosával már 2015. decemberében megkötött szerződés és a kilenc hónappal későbbi nyitás között mi történt? „Az előkészületek zajlottak. Amit csak lehetett saját kezűleg kívántam megcsinálni, ugyanakkor az adminisztrációs ügyintézés is sok időt igényelt. Egy cipőbolttal ellentétben, a festékbolt nem csak bejelentés köteles, hanem működési engedélyköteles tevékenységet takar, ezért tűzvédelemben a katasztrófavédelmi, egyébiránt pedig az ÁNTSZ előírásoknak kellett megfelelni. Bármelyik hivatal, ha nyitás után tart egy ellenőrzést és nincs rendben valami, meghatározza a szükséges átalakításokat és mehet tovább minden. A festékbolt esetében azonban már a nyitás előtt mindennek kifogástalannak kell lennie, hiszen tűz- és robbanásveszélyes anyaggal dolgozunk. A légtechnikai rendszer kiépítését is sok utánajárás előzte meg, mivel a kapott kivitelezési árajánlatok között milliós különbségek voltak. A készletfeltöltés viszont már könnyebb feladat volt…”.

Jani mindenkinek szóló jótanácsa: a fényezés olyan, mint a kapcsolat: jobb inkább vigyázni rá, mint küzdeni érte!

Mi jelenti számodra a legnagyobb változást ebben a vállalkozásban? „Alapvetően feladatorientált attitűddel dolgoztam korábban, ahol csak alkalmasint kellett előtérbe helyeznem az embert. Eddig az autó, mint munkadarab volt a legfontosabb, és csak arra kellett koncentrálnom, hogy hibátlan legyen, most azonban már a (szak)embert, és a vásárlói igényeket is szem előtt kell tartanom, sőt! E tekintetben nagy segítségemre van, hogy tudom, milyen sokat jelent jó anyaggal dolgozni, és mennyi bosszúságot okoz, ha valamit kétszer kell elvégezni. Úgy látom, most az ügyfélközpontúság és a szakmai tapasztalat egyaránt fontos, ugyanis ha tudok bánni az emberekkel, de nincs tapasztalatom, könnyen meglehet, hogy napközben jól érzem magam a pult mögött, este viszont nem tudok majd aludni az aggodalmak miatt. Ellenkező esetben pedig ugyancsak eltűnnek a vevők egy idő után az üzletből. Röviden tehát, a szélsőségektől mentes, egyensúlyi helyzetre kell törekednem, tudva, hogy a készség és a szívélyesség a legjobb befektetés, ha pult mögött állok”.

Van-e mottója az üzletnek, vagy annak, amit csinálsz? „Sokat gondolkodtam egy jó elnevezésen, vagy egy ars poeticán, de aztán rájöttem, hogy a tevékenységem lényegét és a hozzáállásomat legjobban az ügyfelek tudják megnevesíteni, úgyhogy megvárom, míg a vevők rám aggatnak egy nevet. Egyébként meg egy festékboltot nem kell nagyon cicomázni!”