Büszkén bevallom, konzervatív ember vagyok, ezt a fogalmat évek százezrei alatt bevált társadalmi szokások megőrzőjeként értem. Tudom, hogy sokak szemében maradinak számítok, de vállalom. Kislányomat anno fenéken billentettem, nagyszerű emberré nőtt fel, bántalmazási komplexusok nélkül. Hegymászó mentoromtól zöldfülűként kaptam egy farba rúgást, máig hálás vagyok érte. Már más időket élünk, egy gyereknek joga van mindenkit bosszantani, de tilos ebben őt egy felnőtt erőfölényével megakadályozni.

Egy ütés, verés szerintem demokratikus, hiszen mindenkinek egyformán fáj, míg egy csekély pénzbírság nagyon rosszul érinthet egy kisnyugdíjast (persze nem feltétlenül, mert átváltoztathatja rövid szabadságvesztésre), amit tehetős polgártársa meg sem érez, akár százszor akkorát se. Ilyen alapon eltűnődhetünk, hogy a felvilágosodás, a humánum diadalaként ünnepelhetjük a megalázó deresre húzás, megbotozás eltörlését, 1848-ban, vagy inkább azt kívánnánk utólag, hogy mindenkire, a nemesekre, a felsőbbségre is ki kellett volna terjeszteni?

Piroson megy át egy gyalogos? Fizessen 15 ezer forintot, vagy kapjon egyet a fenekére, rendőr gumibotjával? Netán saját maga dönthesse el, hogy melyiket kéri? Talán jogos a megszégyenítés, hiszen nyilvánosan követte el szabálysértését, rossz példát mutatva gyerekeknek és másoknak, lazította a szabálykövető magatartást. A helyszíni elintézés megerősítheti az emberek hitét, hogy rend van környezetükben. És egy mérsékelt, akár jelképes fenekelés (mint az amerikai példában) többeknek kevésbé fájhat az anyagi veszteségnél.

Mégis van itt egy jelentős probléma. A rendőr olyat tett, amire nem volt joga, mert nincs benne a jogszabályban, erről az elkövető nem tudhatott előre, nem kiszámítható büntetés érte. Mi van, ha a rendőr szerint nem jó dolog a pénzbüntetés, csupán fantáziájától függne, hogy milyen testi retorziót alkalmaz, akár szexuális szolgáltatást is követelhetne egy vonzó hölgytől. Veszélyes lenne, ha ez elharapózna, ugyanakkor nem is valószínű, életszerű a popóveregetés szabályba iktatása.

Létezik testi fenyítés a mai jogszolgáltatásban? Igen, de csak, mint büntetendő cselekedet, például ha valaki egy vagy több ökölcsapással torolja meg sérelmét. Ez helyes, ne tessék bunyózni, maradjon az állam joga a büntetés. Amely újabban szinte teljesen mellőzi a testi kellemetlenségeket. Sokakat egyáltalán nem tart vissza, akár súlyos kilengésektől, hogy megbírságolhatják (úgysem fizeti meg), vagy lecsukják egy időre. A dutyiban sokkal jobb körülmények között élhet, mint sok-sok szerencsétlen ember (például hajléktalanok), szabadlábon. Vajon, a társadalmi jogérzés szerint meg van büntetve egy olyan gazember, aki gyilkosságért ül, és leütve, megkötözve, meg akarta erőszakolni a börtönőrnőt? Súlyosbíthatják „büntetését” – kényelmes cellában, jó kajával, az adófizetők költségére? Nem lehetne jól megdolgoztatni, egyszerű munkával, vagy szobabiciklihez hasonló szerkezeten zöld áramot fejlesztve termelje ki fogva tartásának költségeit? Persze, hogy nem lehetne, azonnal fellépne az Amnesty International és a többi jogvédő szervezet, felhördülne az EU, belekotyogna az USA hazánkba akkreditált nagykövete. Éljenek a bűnözők!

Nagyon megértő lennék, ha rendőrök, terrorelhárítók némiképp erélyesebben ártalmatlanítanának egy erőszakos gengsztert, nehogy már kesztyűs kézzel kelljen bánni vele! Húzzák csak jól rá a csuklójára a bilincset, nem baj, ha felszisszen egy kicsit. A bevezetőben említett rendőr karrierje kérdésessé vált, most fontolgatják, hogy maradhat-e a szervezetben, ami érthető, hiszen a rendőrségnél rendnek kell lenni. Mégis, ha netán felfüggesztenék, erős üzenetet kapna minden szabálysértő, törvénysértő, hogy nekik áll a zászló, hiszen már megint egy rendőr húzta a rövidebbet. Az ilyesmi egyébként erősítheti az állampolgárokban az önbíráskodás hajlamát, mert csökken a bizalom, hogy minden gazfickó elnyeri méltó büntetését.

Morfondírozhatunk egy kicsit a halálbüntetésen is. Sokfelé, nálunk is eltörölték, de egyes országokban még alkalmazzák. Végletes intézkedés, ha hibás ítélet alapján hajtják végre, nem jóvátehető. Ezt úgy oldanám fel, hogy igenis halálra kellene ítélni valakit, aki nem méltó emberek között élni, de ne hajtsák végre! Börtönbüntetés éveinek számát lehet harmadolni, de a halált nem lehet elaprózni. A halálsoron addig ülhet valaki, míg kegyelmet nem kap, jó okkal.

Melyik a világ egyik legjobb közbiztonságú országa? Szingapúr! Ott afféle jótékony diktatúra működik, nagy rendet tartanak, komoly pénzbüntetést rónak ki a nem kijelölt helyeken dohányozókra, szemetelőkre (ide tartozik akár egy rágógumi kiköpése is), vagy közterületeken botrányosan viselkedőkre, lényegében a zéró tolerancia elvét érvényesítve. Az igazságszolgáltatás és a szankciók rendkívül szigorúk. Na, és mi van érvényben a mai napig Szingapúrban? Furcsa érdekességként, a botütéses büntetés! Igaz, hogy a brit gyarmati idők öröksége, de működik visszatartó hatása. A woke-mozgalom aktivistái vélhetően hidegrázást kapnának a gondolattól, hogy mindenütt bevezessék, de sok híve is lehetne.

Eszem ágában sincs testi fenyítést újra bevezető törvényjavaslatot kezdeményezni, mert látom buktatóit, visszaélési lehetőségeit. Azért szabadjára engedhetjük fantáziánkat, milyen jó lenne, ha egyeseket megdádáznának egy kicsit… Csupán arra biztatok, hogy mindenki legyen törvénytisztelő, és hasson abba az irányba, hogy akik rossz fát tesznek a tűzre, valóban fájdalmas büntetést kapjanak!