Az e-üzemanyagok gyártási kapacitásának kiépítése még folyamatban van - ez a projekt valószínűleg még sok időt vesz igénybe.

A belső égésű motor a kihalás szélén áll Európában. 2035-től nem lehet majd új benzin- vagy dízelmotoros gépkocsikat forgalomba helyezni. A túlélés reménye az e-üzemanyagok segítségével nemrégiben ismét megcsappant. A környezetvédők örülnek ennek, míg az ipar és a politika egy része szerint ez hiba. Milyen érvek forognak kockán?

Mik azok az e-üzemanyagok?

Az "E" az e-üzemanyagban az "elektromos" szót jelenti, és a termelésre utal. A fő összetevő az elektromos energia, amelyet a klasszikus ásványolaj-üzemanyagok szénből és vízből történő kémiai átalakítására használnak. Az úgynevezett bioüzemanyagokkal ellentétben a szén nem biomasszából, azaz növényi vagy állati maradványokból származik, hanem általában a légkörből kivont CO2-ből. Ez mindenhol elérhető. Más a helyzet a szükséges víz és a zöldáram esetében. Mindenekelőtt mindkettő együtt nem mindenhol található meg - gondoljunk csak a nagy napelemparkokra a sivatagban. Emellett egyes meghatározások a hidrogént is az e-üzemanyag fogalma alá sorolják. Ebben az esetben a gyártási folyamat során nincs szükség szén hozzáadására.

Ki tankolhat a jövőben e-üzemanyagot?

Mivel az e-üzemanyagok szintetikusan reprodukált dízel és benzin vagy paraffin, minden olyan belső égésű motorban használhatók, amely jelenleg hasonló ásványolaj-üzemanyagokat használ. Általában nem szükséges a motorok átalakítása. A közlekedési és töltőállomás-infrastruktúrát is egyszerűen tovább lehetne használni.

Az e-üzemanyagok emissziómentesen égnek?

Nem. Ezért a jelenlegi állapot szerint ezek a dízelhez és a szuperhez hasonlóan az EU égetési tilalom alá tartoznak. A szokásos szennyező anyagok, mint az NOx, a részecskék és a CO mellett az égés során CO2 is keletkezik. Ez utóbbiból azonban csak annyit, amennyit a termelés során elfogyasztottak. Összességében tehát az e-üzemanyagok klímasemlegesek.

Milyen egyéb előnyei vannak az e-üzemanyagoknak?

Az e-üzemanyagok viszonylag zökkenőmentesen kiválthatnák az ásványolaj-üzemanyagot a mindennapi életben. Alig kellene változtatni a mai autókon és a meglévő töltőállomás-infrastruktúrán ahhoz, hogy teljesüljenek a német, európai és globális éghajlati célok. Nem lenne szükség a közúti forgalom átállítására az e-mobilitásra, ugyanakkor a meglévő járművek még évtizedekig viszonylag tisztán üzemeltethetők lennének. A szintetikus üzemanyag elvileg alkalmas továbbá a szél- vagy napenergiából származó többletenergia tárolható és szállítható formában történő tárolására.

Hol lehet e-üzemanyagot vásárolni?

Az e-tüzelőanyagok egyik legnagyobb problémája a rendelkezésre állás. A szintetikus üzemanyagok sehol sem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben. A villamosenergia-alapú üzemanyagok előállítása jelenleg alig haladja meg a demonstrációs és kísérleti üzemek léptékét; még a finomítói kapacitások elképzelhető leggyorsabb bővítése sem lenne valószínűleg képes ezt a hiányt belátható időn belül megszüntetni. Még az optimista előrejelzések szerint sem várható jelentős termelési volumen 2030 előtt. Sok szakértő számára 2050 tűnik valószínűbbnek. Tisztán eljárási szempontból legalábbis úgy tűnik, hogy a szintézis nem jelent túl nagy akadályt, még akkor sem, ha például a CO2 levegőből történő ipari méretű leválasztásához még fejlesztési időre van szükség. Ha a teljes termelési lánc kiépül, akkor a gázolaj és a benzin változatai mellett akár földgázt is lehetne így előállítani, amely szintén alkalmas lenne autómotorok működtetésére.

Mennyibe kerülnek az e-üzemanyagok?

Az e-üzemanyagok előállítása jelenleg nagyon drága, és az üzemanyag is ennek megfelelően drága lenne a töltőállomáson. A növekvő kereslet és a villamos energia árának kedvező alakulása mellett azonban 2030-ra a szintetikus tüzelőanyagok energiaadók előtti ára csökkenhet. Az optimisták 1,20-1,40 eurót feltételeznek adózás előtt, de az óvatosabb szakértők két euró alatti értékkel is számolnak. Ez kevesebb, mint a jelenlegi árak fele, de még mindig sok. Összehasonlításképpen: a termelési költségek aránya egy liter benzin árában körülbelül 50 cent. Számos tanulmány ezért azt feltételezi, hogy az e-üzemanyagok fogyasztói ára mindig jelentősen magasabb lesz, mint a hagyományos üzemanyagoké.

Milyen egyéb hátrányai vannak az e-üzemanyagoknak? 

A piac felfutása és a nagyobb kereslet csökkentheti a rendelkezésre állással és az árral kapcsolatos problémákat. Az igazi akadály azonban egy másik: az e-üzemanyaggal működő mobilitás hatékonysága gyenge, ami elsősorban az energiaigényes gyártási folyamatnak köszönhető. Például a hidrogénelektrolízis, a CO2-kivonás, a szintézisgáz, a nyersolaj és végül a benzin előállítása után 1 kilowattóra befektetett energiából csak 0,5-0,6 kWh folyékony energia marad. Ha a villamos energiát közvetlenül az elektromos autóba töltötték volna, a töltési veszteségek ellenére legalább 0,8 kWh került volna az akkumulátorba. Mivel az elektromos motor az energiát is hatékonyabban használja fel, az összevetés végül még egyértelműbbé válik. Az e-mobil 1 kWh villamos energiából mintegy 6 kilométeres hatótávolságot biztosít. Egy e-üzemanyag-égő ugyanennyi energiával csak körülbelül 1,5 kilométert lenne képes megtenni. Tehát ahol jelenleg egy szélturbina van, ott a jövőben négynek kellene lennie ahhoz, hogy az e-üzemanyagokhoz szükséges többletáramot előállítsák. Egyes szakértők még azt is feltételezik, hogy a designer üzemanyag energiamérlege hatszor-hétszer rosszabb. A problémát nem lehet megoldani a termelés napsütötte régiókba való áthelyezésével. Mert a klímavédelem érdekében még ott is először hazai felhasználásra kellene termelni a zöldáramot, nem pedig Európába exportálni.

Miért kerül most újra szóba az e-üzemanyag? 

A közelmúltban a villamosenergia-alapú designer-üzemanyagok ismét a vita tárgyát képezték, miután az EU betiltotta a belső égésű motorok használatát. Az autóipar, a kőolajipar és a politikusok egy része a "technológiai nyitottság" címszó alatt az e-üzemanyagoknak a stratégiába való beillesztése mellett szólalt fel, de kevés sikerrel. Legalábbis az EU Bizottság még vizsgálja, hogy az üzemanyag milyen mértékben játszhat szerepet a jövőben a közúti közlekedésben. A szakértők azonban úgy vélik, hogy ez a záradék nem kötelező érvényű.

Kinek kedvezne az e-üzemanyagok erős szerepe a közúti közlekedésben?

Nyilvánvaló előnyöket élveznének mindazok, akik valamilyen formában a belső égésű motorokból vagy folyékony üzemanyagokból élnek. Így az ásványolajipari vállalatok és a benzinkútüzemeltetők, valamint a gépjárműipar egy része, beleértve a beszállítókat és a műhelyeket. Az egyszerű autósok is részesülhetnek előnyben, de nem világos, hogy pontosan kik és milyen formában. Az, hogy az e-üzemanyag reális lehetőség-e az ingázók vagy a távoli vidéki területek lakói számára, vagy inkább a gazdag veteránautó-gyűjtők és hobbiversenyzők számára biztosítják autóipari kincseik üzemeltetését, számos tényezőtől függ. Az átlagfogyasztóknak azonban nem szabad túl sok reményt fűzniük az e-autó vásárlásának és üzemeltetésének olcsó és éghajlatbarát alternatívájához.

Hogyan néz ki az e-üzemanyagok jövője?

Vitathatatlan, hogy az e-üzemanyagok fontos szerepet fognak játszani a társadalom szén-dioxid-mentesítésében. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban meglehetősen valószínűtlen, hogy ezt személygépkocsival tennék. Itt a lényegesen magasabb összhatásfok az akkumulátoros e-autók mellett szól. Amíg a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia kevés, addig a gépkocsik számára az e-üzemanyagok versenyezni fognak más villamosenergia-fogyasztókkal - nemcsak az iparban és a háztartásokban, hanem más közlekedési módokban is. A tervező-üzemanyagok ugyanis hajók, repülőgépek és esetleg teherautók számára is érdekesek. És lehet, hogy nincs alternatíva, mert az akkumulátoros e-mobilitás gyakran nem, vagy csak nehezen lehetséges, tekintettel a szükséges hatótávolságokra ezeken a területeken.

Cs.A.-Ő.P.

Cikkünk megírását az InterCars támogatta.