interjú

Boros Jenő még ma is nagyon gyors - 1. rész

2015.07.27.

Laborban kezdte, sajtófotósként folytatta majd klasszikus autós újságíró lett Boros Jenőből – ahogy a szakma ismeri Boriszból –, aki évtizedek óta írja a Népszabadság autós rovatát.

Díjnyertes volt és plakátkép is lett a Crossviadal című fotója

– Melyik középiskolába jártál, milyen volt kamasznak?

– Egyfajta sportiskola volt a fővárosi Kölcsey Gimnázium, ahol az öregebbik Cseh Lacival koptattuk a padokat. Ő is komoly sporteredményeket ért el, de olimpiai bajnok fia híresebb lett az apjánál. Én akkoriban korcsolyáztam, jéghokiztam, mert közel laktunk a városligeti műjégpályához, ez a világ legszebb helye. Nagy sportkarriert persze nem futottam be, mert nem vagyok egy hokis alkat. Majdnem úgy alakult, hogy a gimit sem tudom befejezni, mert Beatles stílusú hosszú hajjal és Levi Strauss farmerben mentem be, ami akkoriban nem volt preferált megjelenés. Az igazgató behívatta anyámat és azt mondta neki, hogy sok baj van a fiával. Anyám, a gyakorló pedagógus nem volt ijedős alkat, gyorsan rövidre zárta: hogy neki is sok baja van velem. Állítólag emiatt szánt meg az igazgató és maradhattam ...

Az idősebb és ifjabb Cseh László között Boros Jenő

– Mi akartál lenni, ha nagy leszel?

– Formatervező, az órák alatt is inkább autókat rajzoltam, meg a zene is jobban izgatott, de aztán mégis fotós suliba jelentkeztem, egy osztályban végeztem az ifjabbik Jancsó Miklóssal, akiből kiváló operatőr lett. Én inkább az egyfős bandát választottam, amelyben én voltam a fotós, a laboráns és a sofőr is, mert utálok másokra várni. 1972-ben kerültem a Népszabadsághoz, ahová jelenleg is írok. Először persze csak laboránsnak vettek fel és nagyon nehezen lettem fotóriporter, legalábbis státuszilag. A filmhívás és nagyítás mellett folyamatosan fotóztam, megjelentek anyagaim a Képes Hétben, az Új Tükörben, a Mozgó Világban, ezeket a Népszabadságnál is látták, és protekció nélkül átminősítettek fotóriporternek. Gyorsan felvettem a napilapos tempót, de nem szerettem az unalmas protokollt, inkább sporteseményekre jártam, meg baleseteket és tüzeket fotóztam, vettem cb- és URH rádiót, figyeltem a tűzoltók forgalmazását. Igazi hírfotós akartam lenni. Imádtam a focit, hokit, szóval sporteseményekre járni, az volt a jó iskola, mert olykor csak tíz percünk volt egy meccsre, aztán irány a szerkesztőségi labor, a nyomda. Igazi verseny volt a kollégákkal, akikekkel a másnapi megjelenés után lestük, hogy ki milyen képet tudott lőni lapzártáig.


Boros Jenő gyorsan felvette a napilapos tempót - a Délmagyarország archív fotója
 

– Tanítottál újságíró-iskolában is, hogy emlékszel erre vissza?

– Kicsit vegyes érzésekkel maradt meg az a korszak, mert a fotóriporterkedés akkoriban is sikkes szakmának számított: a tehetősebb szülők vettek a gyereknek egy terepjárót meg drága kamerát, de ettől még nem lett belőlük fotós, hiába hívnak egy oktatási helyet akadémiának. A véredben kell lennie a szakmának, éjjel nappal ebben kell élni, és persze szeretni kell, de nagyon, igaz, ez nagyon munkás is. Én ott aludtam a tűzoltókkal, több napon keresztül és ezt annyira megbecsülték, hogy nekem mindig szóltak, ha komoly esemény volt. Sok barátom szolgált akkoriban, egyébként a fiam keresztapja is egy legendás tűzoltó, Bélteczky Józsefnek hívják. Akkoriban még nem voltak szóvivők, a kárhelyparancsnok kiment a a kamerák elé és ő nyilatkozott. Tömören, szakszerűen és mégis mindenki által érthetően fogalmazott, benne volt a lényeg is, hiteles volt, vágás nélkül tudták használni a híradókban.

– Konkrét tűzoltós élményeket is mondanál?

– Kigyulladt a Fóti úton a Mikroelektronika Vállalat csarnoka, a lángokban álló tetőszerkezet oltásakor több tűzoltó rosszul lett, mert a helyiek elfelejtették őket tájékoztatni arról, hogy a mentéshez kevés a hagyományos légzőkészülék, a bevetéshez vegyvédelmi felszerelés kellett volna. A magyarázat akkor még titkos volt, ahogy az üzem is: COCOM-listás, vagyis a kommunista régióba nem exportálható fejlett nyugati technológia alapján gyártottak berendezéseket szovjet tengeralattjárókhoz. A nagy titkolozásban a tűzoltókat elfelejtették figyelmeztetni, hogy az ott gyártott elektronikai alkatrészeket és nyákokat cianiddal kezelik, ami mérgező.

Vezethette az 1923-as Rába tűzoltóautót

– Valami különleges emlék?

– Sok tűzesetet és közlekedési balesetet fotóztam, meg egyebeket, a vonulós tűzoltók ismertek, segítettek. Gyakran mászott fel öngyilkosjelölt a Szabadság hídra, de a Turulra addig senki nem ment még fel. Kivéve azt a férfit, akihez persze akkor is kivonultak a tűzoltók, akiknek a parancsnoka felajánlotta, hogy felmehetek vele az emelőkosárban, amin igen csak elcsodálkoztam. Félúton voltunk felfelé emelkedés közben, amikor Csicsmann Gyula tűzoltó-százados megkérdezte, hogy van-e nálam újságíró-igazolvány, majd így folytatta: Én ismerlek, de ez most nem elég, mert az aki felmászott, addig nem jön le, amíg nem beszélhet egy hivatásos riporterrel. Felértünk és meghallgattam az „öngyilkos jelöltet”, aki elmondta, hogy a lakásperében eljáró bíró azt mondta neki a tárgyalás után, hogyha nem tetszik neki az ítélet, akár a a Szabadság hídra is felmászhat. Világos elméjű középkorú férfi volt, aki minden ellenállás nélkül átmászott hozzánk, miután megígértette velem, hogy megírom a történetét. A másnapi lapban megjelent a fotó és a szöveg is.

Aki eddig a legmagasabbra mászott a Szabadság hídon

- Kicsit kapcsolódik az hidas történethez: mi fontosabb egy balesetnél?

- Nem dilemma és nem is kérdés, bár sokszor feltették, hogy mi a sorrend a riporter életében. Egyértelmű: ha a mentők előtt érsz egy balesethez, akkor először segíteni kell és ha úgy alakul a helyzet, akkor természetesen fel kell áldozni a riportot, mert mindennél fontosabb az emberi élet és méltóság. Nem kell ahhoz jogszabály, hogy tisztességesen viselkedjünk egymással és ne éljünk vissza mások kiszolgáltatott helyzetével. Meg kell próbálni mindig a leggyorsabbnak és a legjobbnak lenni, de nem szabad riporternek lenni bármi áron!

Folytatjuk

 

 

Az oldal fő támogatója

 

2022.07.07
Az amerikai márkák részesedése az orosz piacon 1%-ra csökkent 2022-ben. Erre a következtetésre....
2022.07.07
Itt az Útinform friss jelentése a közúti közlekedés biztonságát, folyamatosságát befolyásoló....
2022.07.06
A magyar mérnöki tudás mindig rendelkezésre állt speciális járművek tervezéséhez és fejlesztéséhez....
2022.07.06
- Halálra gázolt egy kétéves gyereket egy kisteherautó Hajdúhadházon szerda délután - közölte a....
2022.07.06
Újabb hátborzongató videót tett ki közösségi oldalára a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Mondhatnánk,....
2022.07.06
A Stellantis gyártási igazgatójától hangzott el a baljós gondolat: a villamosítás az autóipar....
2022.07.06
Életbe lépett szerdán az az európai uniós rendelet, amely a közúti közlekedésbiztonság javítása....
2022.07.06
- Személygépkocsival ütközött és meghalt egy motoros az 56-os úton Várdomb közelében - közölte....
2022.07.06
A Hyundai története 1947-ben kezdődött, amikor Chung JuYung megalapította a Hyundai Engineering and....
2022.07.06
Duplázott az az autós, aki a 37-es számú főúton jelentősen túllépte a sebességhatárt, ott ahol a....