Forrás: (Fotó:David Constantine - Újpalotai csevegő)

Lesz üzemanyag

Mondta a MOL sajtószóvivője a négy napos hosszúhétvége előtti napokban. Mégis mindenki megrohanta a töltőállomásokat, és előkerültek a marmonkannák is. Persze hirtelen minden háztartásban lett benzines kertigép, és jöhetett a válasz a kutas kérdésére, hogy miért töltenek még 30-50 litert kannába is. Vagy demizsonba, vagy zacskóba, esetleg a sárga kukába, amiből az egész utcának viszik a kisteherben a drága jó benzint. Aztán voltak olyan kisebb forgalmú kutak, ahol már csak 5 literrel tudták kiszolgálni az autósokat, hogy legalább a következő töltőállomásig eljuthassanak azok, akik tényleg azért tankolnak, mert pont most fogyott ki nekik. Sok olyan kisebb kúthálózat, vagy magánkút, akik nem a MOL-tól, hanem a maradék 30%-ba tartozó beszállítótól vásárolták az üzemanyagot, nekik be is kellett zárniuk. Hiszen ha a nagykernek nem éri meg, akkor egyszerűen leállítja a szállítást. Márpedig a kisebb üzemanyag-nagykereskedők egy része korlátozta, illetve megszüntette a kiszállítást a benzinkutakra. A magyar piac 70 százalékát szolgálja ki a MOL, mint nagykereskedő. Viszont hirtelen a maradék 30 százalék is a nyakába szakadt, amit pár nap alatt lehetetlen logisztikailag zökkenőmentesen kivitelezni, tehát ebből leszűrhetjük, hogy várható pár napos/hetes akadozás a korábbiakhoz képest. Na, pont ebből lett a pánik egyeseknél, hiszen ha bezár a kút a szomszédban lévő háború kellős közepén, az semmi jót nem jelenthet. Még akkor sem, ha az Ukrajnában lévő háború nem, vagy csak részben okozója az olajárak drasztikus növekedésének. Engem viszont nem a gazdaságtudományi háttere, hanem inkább a lélektana érdekel ennek a jelenségnek.

Beállok, hátha elfogy holnapra

Ahogy autóztam a szokásos benzinkutak mellett, a korábbi szellős/bóklászós/bevásárlós kép helyett orbitális tömeg fogadott, még a kútra vezető sáv is teljesen bedugult. „Mondta a tv, hallottam a rádióban”, így tölteni kell. Sajnos a manapság megfigyelhető kattintás, lájk, és egyéb minél nagyobb elérésre törekvő médiumok esetében egyre inkább megfigyelhetjük a pánikkeltő megnyilvánulásokat. Bízom benne, hogy a közeljövőben azért lesz majd pár olyan precedens értékű retorzió, amiben a hatóság fellép a pánikkeltők ellen. De nyilván, aki kellőképpen tájékozott, az nagyon is jól tudja, hogy ezeknek nem kell felülni. Viszont sokan nem gondolnak bele mélyebben, és néznek utána alaposabban egy-egy hírnek, csak szaladnak a patikába a jódtablettáért, vagy a kútra benzinért. Pedig aki eddig is havonta-kéthavonta tankolt, annak most sem kell majd többet az autó. Sőt!

Forrás: (Fotó: Kozma Dezső - Újpalotai csevegő)

A gazdaság motorját is az üzemanyag eteti

Más a helyzet a szállítmányozó cégek esetében, akiknek igenis kőkeményen be kell kalkulálni a fuvarszervezésbe az üzemanyagköltséget. Ezért is van kiadva a nagy transzport cégek fuvarszervezőinek, hogy úgy kalkuláljanak a menetidővel, és pihenőkkel, hogy mindenképpen nálunk tankoljanak, amiért még akár az útvonalaikon is képesek változtatni. Hogy miért is jó, hogy fogyasztói társadalmunk továbbra is foggal, körömmel ragaszkodik a közúti árufuvarozáshoz? A kérdésre nem fogom tudni megadni a választ, mivel nem vagyok kompetens ilyen volumenű kérdésekben, viszont amit látok, hogy még alternatíva keresésben sincs érdemi érdeklődés a döntéshozók részéről. Egy másik ágazat szereplőit viszont őszintén sajnálom: ők a gazdálkodók, akik már tervezik a készletezést, hiszen a földmunkák nagy része még tavasz végére, nyárra esik majd. Hazánk agrárország, és nagyon sok évtizedes családi gazdálkodás próbál megélni a földből a rendkívül változó időjárási, és gazdasági körülmények között is. Ha lekerül az ársapka, akkor viszont drasztikusan megemelkednek az erőgépek, és traktorok üzemeltetési költségei, így csak bízni tudok abban, hogy ez nem azonnal fog majd az élelmiszerárakban is jelentkezni.

De nekem akkor is menni kell

Sokan vagyunk így ezzel. Mert nem csak a fővárosból áll az ország, és nagyon sok zsákfaluból is meg kell oldani a munkába járást. Ott, ahol a tömegközlekedés nem alternatíva (mert nem létezik), nem marad más a jövőben sem, mint az egyetlen, így legfontosabb közlekedési eszköz, az autó. Ezen emberek helyzetét abszolút megértem, és tiszteletben tartom. Azon viszont minden alkalommal meglepődök, amikor a nagyváros reggeli csúcsforgalmában hatalmas SUV-k törik az utat maguk előtt, de nincsenek túlterhelve, mivel általában mindegyikben egy ember ül. Vajon egy 800-1000 Ft-os üzemanyagár elhozná már azt a világot, ahol az emberek megszervezik utazásaikat, és az egy utcában lakók egyik héten saját, másik héten a szomszédjuk autójával közlekednek majd munkahelyükre?  Ami általában a városközpontban van, tehát az átlag egyébként is minden nap egy irányba megy, ha más nem legalább a gyerekek mennének egy autóval az iskolába/óvodába. Igénybe veszik (legalább a kipróbálás erejéig) a tömegközlekedést? Vagy tényleg ilyen nehéz lemondanunk erről a komfortról?  Tudom, hogy a kényelem generálja a dugókat, viszont eljöhet majd az a világ, amikor a rojtosra koptatott kifejezés, a lélektani határ valóban eljön az üzemanyag árában, és tényleg luxussá válik a mindennapi ingajárat. Főleg úgy, ha alternatív közlekedési eszközzel (pl. kerékpár, robogó) most sem kell lemondanunk a saját időbeosztásunkról, és nem kell senkihez alkalmazkodni. Minden esetre a biciklis futárok kezdhetik tovább edzeni a vádlijukat, nincs kizárva, hogy több megrendelésük lesz a jövőben.

További autós tartalmakért kövessen minket Facebook oldalunkon is!