A müncheni autókiállítás kínai látogatókkal és kiállítókkal mutatkozott be, akiknek célja Európa meghódítása. Sok ismert és kevésbé ismert márka képviseltette magát, de egy dolog világos volt: mindannyian készen állnak a hazai területen zajló európai versenyre. Európai terjeszkedési stratégiájuk részeként feltűnően sok európai kereskedő osztozik ebben a nézetben,  Az eseményen sok potenciális partner volt jelen, akik kínai márkákat képviselnének. Az MG márka idén több mint 1%-os részesedést szerez az európai piacon, és mások is hasonló eredményre számíthatnak a közeljövőben. 2030-ra könnyen elképzelhető, hogy a kínai márkák összesített piaci részesedése meghaladhatja a 10%-ot, legalábbis némi európai gyártással a vezető szereplők részéről. Ezt a 10%-os részesedést a hagyományos márkák rovására érik el, nem pedig piacbővítéssel, így a hagyományos gyártóknak fel kell készülniük a következő versenyre.

Ezen túlmenően a kínai kihívás második dimenziója az otthoni piacuk erősödése. Az elmúlt évtizedben a német gyártók és mások a kínai piacon termelték ki a nyereségük jelentős részét, de az otthoni kínai márkák érésével és a fogyasztói ízlés változásával most veszítenek piacrészesedésükből és árversenybe keverednek, nem utolsó sorban a Tesla által világszerte ismert és látható árcsökkentések miatt. Kiesésük a kínai készpénztartály hiányával, a villamosításhoz való finanszírozás nehezítésével és az európai piacokra való visszanyomulásuk korlátozásával járhat, éppen amikor fel kellene készülniük a következő csatára. A költséghatékonyság gyorsan visszakerül a napirendre a legutóbbi évek bőséges nyereségei ellenére.

Az elektromosítás is nyilvánvalóan központi téma volt a müncheni autókiállításon. Korábban írtunk arról, hogy valós kihívások merülnek fel az emissziós szabványok teljesítése kapcsán az elkövetkező években, amikor a kiskereskedelmi kereslet az elektromos járművekre erősen befolyásolva van a kormányzati ösztönzők által, és látszólag inkább csökken, mint nő. Több márka nyíltan támogatja most a elektromos autókat, és jelentős támogatást kínál vállalati ügyfeleknek, akiknek eddig elegendő ösztönzést jelentett a kedvező adózás és a zöld vállalati programokra való vágy. Talán ennek elismeréseként néhány márka vezetője Münchenben jóval pozitívabban nyilatkozott az e-üzemanyagokról és rugalmasan kezeli a belső égésű motoros termékek végleges kivonásának dátumát.

Mindez alapján felmerülnek az autógyártók stratégiájával kapcsolatos alapvető kérdések. Az elmúlt néhány év során hozzászoktunk az elképzeléshez, miszerint a belső égésű motoros járművek rosszak, az elektromosak pedigk jók, és a gyártóknak át kell alakítaniuk vállalkozásaikat, levetkőzve hagyományaikat, és újraalkotva magukat a 2030-as évekre. Jim Farley, a Ford vezetője három részre szakította a vállalkozást annak érdekében, hogy elkerülje a hagyományos üzletág korlátozását az új felállásban. A Renault hasonló utat követett, és stratégiai lehetőségeket nyitva tartva a belső égésű motoros tevékenységeiket egy közös vállalkozásba helyezték, amely az árak szinten tartása miatt profitálhat, de előretekintve arra, hogy az elektromos üzletág, Ampere néven, valójában az elektromos jövő iránti befektetői lelkesedésből is részesülhet egy önálló részvénykibocsátás révén. Münchenben azt sugallta, hogy ez az értékelése akár 10 milliárd eurót is elérheti jövő év első felében, de ha az elektromosítási út repedései ugyanolyan mértékben szélesednek, mint amilyeneket az elmúlt hat hónapban láttunk, akkor ez még mindig reális lesz? A Polestar, amely tavaly júniusban került a piacra, részvényára 13 dollárról 60 centre csökkent, és éppen most jelentette be a második negyedévi eredményeit: 274 millió dolláros üzemi veszteséget 685 millió dolláros bevétele mellett. Ugyanakkor a Tesla részvényárfolyama - amely sosem volt jó mutató semmire a racionalitás világában - több mint megduplázódott azok után, hogy árcsökkentéseiről széles körben és nagy nyilvánosság előtt beszámolt a 2022. év utolsó negyedévében.

Mindezek együttvéve a megerősödő kínai verseny és az elektromosítás kombinációja úgy tűnik, hogy létkérdést jelent egyes hagyományos márkák számára. Nehéz döntések várnak rájuk, és talán a legnagyobb kihívás az lesz, hogy ezeket a döntéseket olyan alapokon kell meghozniuk, amelyek úgy változnak, mint a sivatagi homok.