c.pxhere.com

Meddig van jelen egy átlagos család életében az autó?

Nos, tőlünk nyugatabbra egyáltalán nem számít ritkaságnak az, ha a családban kettő, vagy akár három autó is parkol a garázsban, vagy a feljárón, és érdekes módon ezek általában fiatal kocsik. Kivéve, ha hobbiautóként, idényrendszámmal is üzemeltet a család férfi tagja valami különlegességet. A fiatal autók viszont új koruktól kb. 3-4 éves korukig maradnak, aztán beszámítják azokat egy újabb szalonautóba. Így pörög az új autó piac is, és lesz utánpótlás fiatal, és újszerű gépjárművek formájában a használtautó piacra is. Hazánkban persze más a helyzet hiszen a hazai járműpark átlagéletkora 14 év. Tehát mi idősebb autókkal járunk, és biztos vagyok benne, hogy a hazai autók tovább szolgálnak egy családot három, vagy négy évnél. De azért azt is meg kell jegyezni, hogy egyre több új autót is láthatunk a forgalomban, hiszen több mint 10 százalékkal nőtt a 2019-ben forgalomba helyezett gépkocsik száma az előző évhez képest. Szóval sok magánszemély, illetve család is beruházott egy „szalonautóra”, amit viszont biztosan tovább fognak megtartani, mint akár nyugati szomszédaink. Hiszen főleg a hazai viszonyokat figyelembe véve nem szabad elfelejteni, hogy a szalonból elhozott autónk az első évben értékükből közel 20%-ot amortizálódnak. Ezt bizony rentábilisen csak úgy lehet kigazdálkodni, ha sokáig megtartjuk azt, és figyelmet fordítunk arra, hogy műszakilag is megfelelő állapotban tartsuk, gondosan megőrizzük a szervizelésekről a számlákat, és munkalapokat, hiszen a jövőbeli eladásnál ezek fognak szerepelni értéknövelő tényezőként.

live.staticflickr.com

Leggyakrabban a műszaki hibák, amik előbb-utóbb eladásra sarkallják a tulajdonost

Biztos mindenki emlékszik arra az érzésre, amikor új, vagy használt autó vásárlás után ismerkedünk az újdonsült négykerekűvel. Minden apró neszre figyelünk, a jármű vezetése még darabos, és szokni kell az élményt, hiszen sok időbe telik, amíg összenövünk majd. Ma hazánkban egy autó azzal tudja leginkább megszolgálni a becsületét, ha üzemszerűen, lehetőleg minél kisebb anyagi ráfordításokkal, sokáig működik, és persze közben minél kevesebbet fogyaszt. Így kiépül az a bizalom, amit az elején még csak kapizsgáltunk, és a végére olyan kijelentéseket teszünk, hogy "ezzel bármikor, bárhová el mernék indulni." Milyen gyorsan, és erősen képes lerombolni ezt a képet egy váratlan műszaki hiba, esetleg egy ettől is komolyabb probléma, ami miatt tréleren végződik az utazás? Talán az elsőt, vagy nagy duzzogva a második ilyet még megbocsájtja az ember, de egy idő után a bizalom eltűnik, és talán már soha nem is tér vissza. Emellett a karosszériát érintő műveletek (pl. lakatolás vagy fényezés) is igen költséges munkafolyamatok, így főleg a régebbi autók esetében nem minden esetben hozzák vissza eladáskor a ráfordított összeget. Az ismeretségi körömben tapasztalt hozzáállás is alátámasztja ezt, hiszen továbbra is az "erre már nem szeretnék költeni" kijelentésekkel fogalmazódnak meg leggyakrabban az autó eladásával kapcsolatos tervek, mivel az éves szerviz díj már vetekszik az autó piaci értékével, így bekerül a nem éri meg kategóriába. Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy egy hibás, hiányos autó a használt piacon is nehezebben értékesíthető, és a tulajdonos lelkiismeretének sem tesz jót, ha nem megfelelő műszaki állapotban értékesíti megunt autóját.

cdn.pixabay.com

Csak azért, mert a szemünk úgy kívánja nem éri meg cserélni

Szebb a színe, vagy jobban néz ki. Ezek azok az érvek, amik biztosan nem a pénztárcánknak, hanem inkább a szemünknek jelenthetnek megnyugvást, ha lecserélnénk autónkat. Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy valóban szükségünk van a cserére, nem fog bennünket anyagilag megterhelni, használjuk majd annyit, hogy indokolt legyen dízel motorral választani? Sokan felelőtlenül cserélik le az autóikat, és nem is gondolnak bele, hogy az értékvesztés nem csak a sajátjukat érinti, hanem az új, vagy használt autó esetében is ugyanúgy fennáll, hiszen minden amortizálódik, így csupán azért váltani, mert a meglévő még jól látható pénzt ér szerintem felesleges. Érdemes inkább a javításokra költeni, hiszen egy dokumentált szerviz előélet bármikor megmutatja a felárát a használt autók piacán. Aki pedig nem tud elkülöníteni a költségvetésből évi 100-200 ezer Forintot a megelőző karbantartásokra, vagy javításokra, az nagy valószínűséggel egy új autó törlesztőrészletét sem tudná nyugodtan magára vállalni. Hiszen egy életszerűen gondolkodó társadalomban az emberek nem költik el éves keresetük több mint felét autóvásárlásra, és nem is szeretnének azért eladósodni, mert úgy legalább egy szép színű, és formájú új autó állhat a ház előtt, amivel nem nézik ki az utcából a szomszédok. De gondoljunk csak bele, hogy hazánkban mennyien kelnek fel mindennap és mennek dolgozni, vállalva sok-sok túlórát, hogy az autójukat fenntarthassák, és megengedhessék maguknak, hogy a szükségleteiktől sokkal nagyobb, és komolyabb kocsival járhassanak. Mert sajnos itthon az autó még mindig státusz szimbólum.

images.pexels.com

Mégis mi indokolja a hazai járműpark elöregedését?

Nagy tömegek továbbra sem engedhetik meg maguknak az új autót, így marad a használt, ami manapság leggyakrabban nyugatról érkezik, ezért nem lepődőm meg a korosabb autókon tündöklő P-s, vagy R-es kezdetű rendszámtáblákon. Ehhez jön a magyar mentalitás, mert ha újat nem, akkor használtból valami prémiumot, ami mutat. Ehhez elég megnézni a használt autók forgalomba helyezési toplistáit, ahol évről-évre a lista első tíz helyezettjei között szerepel a Volkswagen Passat (B6), a BMW 3-as sorozata, amiből az E46-os modell az aktuális favorit, illetve az Audi A4-ese, ebből jellemzően a B5-ös generáció érkezik még mindig nagy számban. Hogy ezeket meddig tartják meg tulajdonosaik? Azok, akik vásárlás előtt nem szembesültek a lehetséges rozsdásodási hajlammal, vagy a komplex felfüggesztés kopó alkatrészeinek áraival, netalán beneveztek egy modernebb, közös nyomócsöves dízel erőforrásra, valószínűleg gyorsan kiszálnak a presztízs autóból, hiszen nem értették meg, hogy az nem csak újként kér gondosabb törődést, hanem bonyolultabb technikája megköveteli a magasabb üzemeltetési költségeket. De ha nem koros prémium, akkor hazai viszonylatban is elgondolkodtató a 150.000 db. „mi autónk”, hiszen a Swift második generációjából, -amit hazánkban is gyártottak-, még legalább ennyi autó van forgalomban az utakon. Tehát ebből is látszik, hogy ami működik, azt addig használjuk, amíg szó szerint ki nem esik a tulajdonos alól a sok csatát megélt japán aszkéta.  És miért járunk még öreg autókkal? Nos, a bürokratikus költségek nem minden esetben tesznek különbséget az új, vagy használt autók között, és ha igen, akkor azt akár a használt autók javára. Ez persze nem ösztönzi az embereket a modernebb, és akár környezetbarátabb autó megvásárlására. Így marad továbbra is szerves része az utcaképnek ezredforduló környéki járműparkunk, azon keveseknek, akinek meg fontos, hogy kedvenc típusából mindig az aktuális modell álljon a felhajtóján, nekik bizony bőven a zsebbe kell nyúlni, hiszen a gyakori autócsere nem barátja a pénztárcának. Mások pedig addig használják autóikat, amíg működik, hiszen tudják, hogy a használt piacon már nem kapnának érte annyit, amennyiért jobbat, vagy újabbat vehetnének. Viszont le a kalappal azon kevesek előtt, akik korosabb autóikat is pedánsan karban tartják, és ezáltal ugorják meg a saját szintjükön a szigorodó környezetvédelmi feltételeket. Bárcsak ilyenekből látnánk többet nap mint nap az utakon..

A facebook oldalunkra várjuk a témával kapcsolatos észrevételeiket!