A híradásokat és az internetes portálokat az utóbbi időben szinte ellepték a különböző közúti szabálytalanságokat mutató térfigyelő-, vagy fedélzeti kamerás videók. Joggal merül fel a kérdés, hogy valóban mostanában szaporodtak el a szabálytalankodók? Van ennek köze az egy éve velünk élő pandémiához?

Az utakon annyi az agresszió, mint a társadalomban

Hogy több-e agresszió arra nincs külön statisztika, hiszen a közlekedési balesetek száma nem fedi le az agresszív közúti cselekmények számát, szerencsére nem történik minden agresszív cselekményből baleset. Annyival több az agresszió az utakon, amennyivel a társadalom feszültebb.

Az életünk során tapasztalt stresszt az agyunk nem képes korlátlan mértékben „tárolni”, azt különböző csatornákon igyekszik levezetni, vagy szakszóval élve kanalizálni. Sok ilyen csatorna létezik és mindenkinél más, hogy milyen csatornákat használ. Alapvető ilyen stresszlevezetés a sport. Sokan kifutják, kiússzák, kibiciklizik magukból a stresszt. Igen ám, csak sok sportágat most nem lehet űzni, tehát megszűnik az egyik ilyen csatorna. Ugyanígy a levezetésre alkalmas csatorna például a társasági élet, a szociális kapcsolatok. De kocsmák, klubok is zárva vannak, hová forduljunk akkor?

Ha fizikailag nem tudjuk levezetni a stresszt, akkor majd a viselkedésünkön keresztül. Kikkel lehetünk agresszívek a pandémia, a home office idején? Hát a családunkkal. Szakemberek már a 2020 tavaszi korlátozások kezdetén is foglalkoztak ezzel és többen arra számítottak, hogy a családon belüli erőszak, vagy a válások száma meg fog növekedni az intézkedések mellékhatásaként.

Klinikai szakpszichológussal való konzultáció során tudtam meg azt, hogy nem csak az erőszakos cselekedetek száma növekedett meg, hanem tapasztalatai alapján az elkövetett cselekmények súlyossága is. Ahogy fogalmazott, ennyi késelést például még soha nem tapasztalt amióta praktizál.

És visszük az agressziót az utakra

Maksa Zoltán régi közvélemény kutatás paródiájában elhangzott kérdése jut eszembe: Gyakran megy Ön valahova?

Igen, minden nap többször is útra kelünk és közlekedi is pontosan úgy fogunk, ahogyan élünk. Ha tele vagyunk stresszel, az beszáll velünk az autóba és olyan mértékben befolyásolja döntéseinket, amire talán nem is gondolnánk.

Miért dönt úgy valaki, hogy nem áll sorban tovább és elsuhan a buszsávon? Mi vezérli azt a sofőrt, aki tudatosan figyelmen kívül hagyja a kötelező haladási irányt? Miért látunk ennyi „büntetőfékezést” mostanában.

Az általam megkérdezett szakember az Összeomlás című filmet hozta fel példának, amikor a főhős reggel elindul otthonról és nemsokára a dugóban reked, kiszáll és gyalogosan megy tovább, majd több, egyre nagyobb agresszivitást kiváltó történést követően, fél 12 után 3 perccel nem adnak neki reggelit a gyorsétteremben és ő fegyvert ránt. Talán a mindennapokban a film történetével éppen fordítva történnek a dolgok és az utolsó csepp az a pohárban, hogy lezárták a megszokott útvonalat, forgalmi rend változás van egy ismert kereszteződésben, vagy éppen mi is dugóba kerültünk és bűnös alternatívaként ott áll üresen a buszsáv.

Tényleg több az elmúlt hónapokban az agresszió az utakon?

Érdemes hozzátenni, hogy nem csak arról van szó, hogy több szabálytalan, veszélyes, adott esetben agresszív cselekmény történik a közutakon, hanem arról is, hogy ma már néhány ezer forinttól beszerezhetők olyan fedélzeti kamerák, amelyek értékelhető minőségű felvételt készítenek útközben, és megjelentek az ilyen felvételek közzétételére szakosodott internetes oldalak is.

Igaz, hogy a vezetési stílusunk olyan, amilyen a személyiségünk?

Abszolút. Érdemes itt említeni egy pszichológiai fogalmat, a „kiterjesztett én” fogalmát, ami az autózásra, az autó birtoklásra vetítve annyit jelent, hogy magát az autót, amikor benne ülünk az énünk részének tekintjük. Például egy ütközéskor azt mondjuk „Belénk jöttek”. Ha az autóm csinál valamit az úton, azt nyilvánvalóan én csinálom, a környezetünknek is üzenünk az autónk magatartásával arról, hogy milyen a személyiségünk, milyen emberek vagyunk, vagy éppen milyenek szeretnénk lenni.

Amennyiben egy ember elégedetlen a jelenlegi énjével, életével, akkor a kiterjesztett eszközeivel (például az autójával) kifelé olyat próbál mutatni, amilyenné válni szeretne, például törvényen kívülivé, vagy olyanná, aki többet megengedhet magának másoknál.

Hogyan nyugtathatjuk magunkat vezetés közben?

A legfontosabb dolog, hogy az autóba szállva tudatosan próbáljunk minden zavaró tényezőt kizárni, hogy a biztonságos vezetésre koncentrálhassunk. Ennek egyik hatékony eszköze, hogy tisztában legyünk az autózás veszélyeivel, hogy mekkora energiák működnek egy autó közlekedése közben, hogy milyen következményei lehetnek egy balesetnek. Ha ennek tudatában vagyunk az már egy jó ösztönző, hogy nyugalmat parancsoljunk magunknak.

Ha egy kicsit messzebbről nézzük a dolgot, akkor pedig elmondható, hogy a biztonságos közlekedés nem az autóba szállásnál kezdődik, hanem a mindennapi életvitelünk nyugodtsága, illetve stresszszintje határozza meg a viselkedésünket, így a vezetési stílusunkat is. Bár törekedni kell rá,

életmódot azonban nem tudunk egyik napról a másikra váltani, ezért újra a tudatosság jön képbe, hogy próbáljunk elvonatkoztatni a minket ért kellemetlenségekről, amikor vezetünk, így nagyobb az esélye, hogy megússzuk baleset nélkül