A cikk első része itt olvasható.

A kétüléses, zárt és nyitott karosszériával is kapható E-Type-ot már a maga idejében is szűknek és zajosnak számított, de cserébe olyan jó volt vezetni, hogy a világ legrégebbi autós magazinja, az 1885-ben alapított brit Autocar magazin minden idők legjobb tesztautójának nevezte az 1961-ben kipróbált tesztautót. Főleg a menetdinamika, a motorerő és a kortalan dizájn győzte meg a tesztelőket.

Valószínűleg nem tudták, hogy a ravasz Sir Lyons preparált E-Type-okat adott ki a sajtó képviselőinek, a tesztautók pörgősebb, könnyebben lélegző motorokat és jobban tapadó versenygumikat kaptak. Így a 241 km/órát is megfutották, és hét másodperc alatt gyorsultak fel 100 km/h-ra. Ezek a példányok a világ akkori leggyorsabb szériaautóinak számítottak, hasonlóan az E-Type elődjéhez, az XK120-ashoz.

Persze a sima szériamodellek alig voltak rosszabbak, az E-Type ugyanis kivételesen igényes technikát kapott. Versenysportos gyökerekkel rendelkező, soros hathengeres, 3,8 literes, 265 lóerős, háromkarburátoros motorja az XK150-ből jött, de az önhordó karosszéria és a futómű az akkori legmodernebb színvonalat képviselte. Minden sarkán független felfüggesztés vezette a kerekeket, a súlyelosztást pedig az javította, hogy a motor messze az első tengely mögött helyezkedett el; nem csoda, hogy remek volt az E-Type útfekvése.

Később a segédkeretes hátsó futómű annyira bevált a Jaguarnak, hogy továbbfejlesztett változatát egészen 2006-ig használták az XK8-ban. Az E-Type hátsó segédkerete már gumialkatrészekkel kapcsolódott a vázhoz, így elnyelte a nemkívánatos rezgéseket. Akkoriban a Jaguar már minden modelljében hátul is tárcsaféket használt, az E-Type-on a tárcsák a féltengely belső végén voltak, hogy csökkentsék a rugózatlan tömegeket.

Négyfokozatú kézi váltóval gyártották, az első fokozat szinkronizálatlan volt, de állítólag a többit sem volt könnyű mindig kapcsolni. Gyártástechnológiailag kihívást jelentett az első sárvédőkkel egy egységet alkotó, hatalmas motorháztető, mivel csak körülményesen, kézi munkával lehetett a karosszériához rögzíteni. Azért kellett rá a hatalmas dudor, hogy merevítse a lemezt és helyet adjon a magas motornak, végül ez lett az E-Type egyik védjegye. Nyitott állapotában nemcsak a motorhoz, de az első futóműhöz is könnyen hozzá lehetett férni, ami nagyon megkönnyítette a szerelők dolgát.

Az E-Type akkora siker volt, hogy 1961-től egészen 1975-ig gyártásban maradt, a 14 év alatt több mint 70 ezer példány készült belőle, ezzel Európa első nagy sorozatban gyártott sportautójának számít. Steve McQueen, George Best, Sir Jackie Stewart, Brigitte Bardot és Frank Sinatra is a tulajdonosok közé tartozott. A legkeresettebb E-Type-ok a korai hathengeresek, bár a késői V12-es motorosoknak is nagy rajongótábora van.  A legdrágábbak azonban a Lightweight E‑type-nak nevezett gyári, versenyspecifikációjú verziók, amelyek teljesen alumínium karosszériát kaptak a súlycsökkentés érdekében. Ezekből 18-at terveztek, végül csak 12-t gyártottak le. A Jaguar 2014-ben azonban elkészítette a maradék hatot (Missing Six) is, amelyek természetesen csillagászati áron keltek el.

Idén pedig a Jaguar az E-Type 60. születésnapja tiszteletére 12 darab tökéletesen restaurált és enyhén modernizált (hatékonyabb hűtés és elektromos rendszer) E-Type-ot készített. A hat kupé és hat roadster az 1961-es Genfi Autószalonon kiállított „9600HP” és „77RW„ példányok tökéletes másai, azt leszámítva, hogy a középkonzoljukra festették a Coventry-ből Genfbe vezető utat.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!