A múlt század 60-as éveiről sokaknak nem csak a Holdraszállás, a kubai rakétaválság, a szexuális forradalom, Woodstock, a miniszoknya és a Beatles ugrik be elsőként, hanem a Jaguar legendás sportautója, az E-Type is. Még az olasz autók hívők is csak azt tudták felhozni a legszebb brit sportautóhagyományok szellemében készült típus ellen, hogy túl olcsó, ezért biztos sokat kell majd várni rá.

Jól látszik, hogy a géptető csaknem a hossz felé kiteszi

Való igaz, 1961-ben adókkal együtt mindössze 2256 fontot kértek az E-Type-ért, ami mai árfolyamon is csak 43 ezer fontnak, azaz 18,4 millió forintnak felel meg. Ezért a pénzért a Jaguar csodaszép karosszériát, modern technikát, és hasonló menetteljesítményeket kínált, mint a kétszer drágább Aston Martin DB4 vagy a háromszor drágább Ferrari 250 GT, vagyis kimagaslóan jó volt az ár-érték aránya.

Egy korai prototípus

A Jaguar alapítója, Sir William Lyons az 50-es évek végén adta ki azt a feladatot cége sikerekben fürdő, de éppen munka nélkül évődő versenyrészlegnek, hogy sportkocsit kell tervezniük, amely leválthatja a kissé elavult, bár csodaszép XK150-et, a II. világháború utáni korszak meghatározó sportkocsijának, az XK120-nak a leszármazottját. Először versenyautóban gondolkodtak, de hamar változtattak a terveken, és végül utcai autó lett az E-Type.

Sir William Lyons a bemutatón

Malcolm Sayer formatervező a repülőgépeknél szerzett aerodinamikai tapasztalatait is felhasználta a szivar alakú E-Type formájának megalkotásakor. Nem kellett a nulláról kezdenie a munkát, mivel kézenfekvő volt, hogy a háromszoros Le Mans-bajnok (1955,1956,1957) versenyautó, a D-Type lesz a kiindulási alap, persze az egzotikus anyagokat, az alumíniumot és magnéziumot az ár alacsonyan tartása miatt mellőzni kellett.

Négy év fejlesztőmunka után – amely során a prototípusokat versenyeken indítva tesztelték – az 1961-es Genfi Autószalonon, március 15-én leplezték le az E-Type-ra keresztelt újdonságot, neve egyértelmű utalás volt a motorsportos gyökereire. Az opál fegyvermetál-szürke fényezésű, 9600HP rendszámú, 3,8 literes E-Type kupét maga Bob Berry, a Jaguar PR igazgatója vezette el Angliából Svájcba. Saját állítása szerint szinte végig padlógázzal ment, de a késői indulás (Angliában angol újságíróknak tartottak egy tesztvezetést) miatt így is csak percekkel a tesztvezetések megkezdése előtt ért oda a Genf Parc des Eaux Vives nevű parkjában megtartott szűk körű bemutatóra, amelyet egy nappal a nemzetközi autószalon előtt rendezett meg a Jaguar gazdag vevőjelöltek számára.

Norman Davis és a legendás 77RW

Annyian akarták ott kipróbálni az egyetlen rendelkezésre álló autót, és akkora szenzációt keltett, hogy Sir William Lyons sebtében úgy döntött, elküld még egy autót Angliából Svájcba, hogy a másnap nyíló autószalonon legyen egy vászontetős E-Type roadster is a standon. A főnök a legalkalmasabb személyt, Norman Davist, a gyári tesztpilótát bízta meg azzal a roppant nehéz feladattal, hogy Coventry-ből másnap reggelre érjen Genfbe, miután egész éjszaka megállás nélkül vezet. Davis egy angol versenyzöld színben pompázó, szintén 3,8 literes sorhatos motorral szerelt roadstert vitt a szalonra, a 77RW rendszámú autó azóta is a világ leghíresebb E-Type példánya.

Letisztult vonalaival és hihetetlen arányaival azonnal a kiállítás legnagyobb sztárja lett, még Enzo Ferrari is annyira elképedt a láttán, hogy a legenda szerint csak ennyit tudott kinyögni: "a világ legszebb autója". Nem csoda, hogy azonnal hosszú várólisták alakultak ki, személyesen Sir Lyons válogatta ki a kor hírességei közül azokat, akik elsőként juthattak hozzá az autóhoz. Annyira ment a bolt, hogy amikor Az Angyal című filmsorozat készítői megkeresték a Jaguart, hogy adjanak E-Type-okat Roger Moore-nak a forgatáshoz, Sir Lyons elutasította őket, mert úgy érezte, nincs szüksége több reklámra.

Képek: Jaguar

A cikk hamarosan folytatódik a második résszel!

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!